„Zsúfolt busz első ajtajánál állok, mikor a Kálvin téri megállóban fellép mellém egy meghatározhatatlan korú, mint később kiderül, hiányos fogazatú szürkeszakállas férfi, és lecövekel az ajtóban. A sofőr - jó ötvenes, sűrű figura, ezüst karkötővel, a látási viszonyokkal dacoló napszemüvegben - emelt hangon, ám udvarias formulákkal kiszól kalitkájából a szakállasnak:
- Legyen szíves, álljon el az ajtóból, mert nem látok ki!