A véres március nem tabu Marosvásárhelyen, de nincs is feldolgozva, kibeszélve.
2010. február 16. 07:35
p
0
0
2
Mentés
„Egymás iránt praktikus közönnyel éldegélő két város, egy helyen. Aki megpróbál integrálni, veszít. Elemezők szerint a tavalyi polgármester-választásokon Borbély László ott bukott, hogy román átszavazókra spekulált. Elhitte magát. Mostanában felkapott hír lett, hogy a szóban forgó Borbély László bejelentette, hogy monstre dokumentumfilmet mutatnak be az 1990-es véres márciusi eseményekről, illetve egy dokumentációs tárat is hozzáférhetővé tesznek. Történész ismerőseim nem látták az anyagot, mint ahogy én sem. A kérdés, mint mindig, most is az, hogy a szóban forgó anyag mennyire erősít rá vagy mennyire árnyalja a magyar narratívát. Mert e tekintetben a közelmúltban két olyan próbálkozás is volt, amelyeket érdemesnek tűnik megemlíteni.
Az egyik egy gyerekkönyv. A 2008-ban kiadott Marosvásárhely kötet. Az anyagot fiatal, újhullámos történészek írták. Itt a márciusi események kulcsszavai: a forradalom utáni zavaros helyzet, az átmenet nehézségei, a magyarok követelései, amelyeknek gyorsan akartak érvényt szerezni, a románok félelmei, hogy elvesztik gyerekeik iskolai helyeit, a leitatott parasztok, akik buszon érkeztek az RMDSZ-székház elé, Sütő András megverése, a karhatalmak gyengesége, amelyek nem akartak vagy nem mertek közbeavatkozni, a nyárádmenti magyar cigányok szolidaritása, az 5 halott és 300 sebesült, a hatalmát féltő román elit, vagyis a Vatra Romanesca, amely az események hátterében állt, a hatalmas médiavisszhang. A második kötet már a fejlődő városról, a nemzetközi reptérről és a híres-nevezetes strandról szól. Azt üzeni, a bizalmatlanságot nem volt könnyű eloszlatni, de a város jó úton van. Nem lehetett könnyű gyerekkönyvben megoldani ezt az ügyet. Igaz, a kötetben szó van arról is, hogy a vásárhelyiek egy része »tehetetlenül vagy kárörvendve« szemlélte a város zsidóinak deportálását.
Egy másik kapcsolódó termék színházi. A marosvásárhelyi Yorick Stúdió 20/20-asa a Transindex szerint az év előadása lett. Egy harmadik pedig folyamatban van, abban többet tudhatunk majd meg egy fiatal román pszichológus, Vasile Cernat kutatási eredményeiről is - ő kérdőívekkel ment a márciusi nemzeti narratívák nyomába.”
Deák Dániel szerint politikai szempontból két dolog biztosan megállapítható a legújabb hanganyaggal kapcsolatban.
p
10
2
12
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2010. február 16. 07:50
Én még emlékszem, élelmiszert gyűjtöttünk a "romániai forradalom" alatt. Egyetlen adományozó sem felejtette megjegyezni aztán adjanak a románoknak is! És mi adtunk, kenyeret, tésztát, konzerveket. Tudom a hála nem történelmi kategória, de egy sem szólalt meg azok közül aki kapott, hogy ácsi gyerekek?