„Nem hiszem azt, hogy egy Fidesz-kormány alatt pillanatok alatt sokkal jobb lesz, a farkas a báránnyal együtt legel, és végre megkapom a családom jövőjét hosszú évtizedekre biztosító 30 centiméternyi autópálya koncesszióját. Talán könnyebb lesz a családosoknak, nem leszek anyagilag és erkölcsileg szankcionálva amiatt, mert aktív kereső vagyok, és megpróbálok gondoskodni magamról és a családomról azzal, hogy kiegészítő nyugdíj- vagy életbiztosítást kötök. A költségvetés tervezésének időszakában nem indulnak újabb és újabb egyházellenes kampányok. És a parlament létszámának csökkenése olyan mértékben lett megígérve, hogy talán azt sem lehet majd elmismásolni. És egyszer talán történik valami a politikai pártok finanszírozásának átláthatatlanságával kapcsolatban is. Ezek vágyak, persze: de talán közelebb vannak a valósághoz, mint a diktatúra eljövetele felett hivatalosan aggódók sirámai.
Aki pedig valóban tart a szélsőségektől, és nem politikailag motiváltan fél a barna esőtől, logikai úton sem juthat másra, mint a Fidesz-voksra. Az MSZP eddig, a kormányzati hatalom birtokosaként meg tudta állítani a Jobbikot? Megteszi majd az LMP vagy az MDF – ha egyáltalán bejutnak?
Ugyan.
Erre egyedül a Fidesz lehet alkalmas.”
(Magyar Narancs, 2010. február 25., Ablonczy Balázs: Ha jön az álom)