„Tegnap késő este eurókat vadásztam a gardróbfiókokban, hogy pénzt szerezzek az idei síeléshez. Mindenféle haszontalan érmét találtam, üzbég szomot, iraki dinárt, némi aprót, és ráleltem. Úgy ért, mint egy hirtelen prousti légáram a gyerekkorból. Egy ötvendrachmás volt, az egyik oldalán Homérosszal, és egy hajóval a másikon. Fakó volt és kopott, gyakorlatilag annyira értéktelen, mint a többi érme a kincseim közt. De ahogy megfordítottam, úgy ragyogott, mint a kalózok aranya, politikai sugárzást árasztott magából. Ez az érme többet jelentett a strandolások emlékénél, amikor 50 drachmáért öt jégkrémet adtak. Görögország történelme volt a tenyeremben. Amikor Szókratész megkérte Kritónt, hogy vegyen egy kakast és áldozza fel Aszklépiosznak. Amikor Szapphó lüdiai sapkát vett leszbikus barátnőjének. Amikor hallgatósága megjutalmazta a tűz mellett éneklő öreg, vak Homéroszt. Hogyan fizettek vajon?
Drachmával fizettek, azzal a pénznemmel, ami 3100 évig szolgálta Görögország népét, amíg ki nem hajították az euró kedvéért. Ez a pénzdarab a kezemben éppen ezért a görögök gazdasági szabadságának szimbóluma volt, amit eladtak a nemzeti preszízs miatt. Amikor kihajították a drachmát, úgy gondolták, gazdasági érettséget mutatnak ezzel. Úgy gondolták, a nagyokkal ülnek egy asztalnál. Úgy gondolták, pusztán azért, mert azonos pénznemet használnak a németekkel, magukba szívják a teuton takarékosságot és költségvetési szigort is. Vagy legalábbis úgy tettek, mintha. Azzal, hogy hantáztak a hiányról és beleszámolták a feketepiacot és a prostitúciót is a GDP-be, a görögök bravúrosan limbóztak a maastrichti kritériumok alatt. Aztán folytatták, görög szokásokhoz híven a hagyományos kölcsönzést és költekezést, szerencsésen megvédve magukat az EU-tagság védőszárnyai alatt a magas kamatláb büntetésétől. (...)
A görögök radikális lépéseket tehetnek, beszüntethetik a költekezést, ádáz adóemelésbe kezdhetnek, hogy a piacok meggyőződjenek, a büdzsét teljesen ellenőrzés alatt tartják. Működne vajon ez a megoldás, vagy még mélyebbre süllyesztené a gazdaságot? Nézzék csak a forrongó tömeget az utcákon. Képes George Papandreou kormánya ilyen brutális megszorításra? Képes egyáltalán ilyesmire bármely kormányzat?
Az utolsó lehetőség, ami egyben a legvalószínűbb is, hogy vagy az EU országai vagy az IMF, esetleg ketten együtt valahogyan megpróbálják kihúzni a görögöket a válságból. Görögország úgy járhat, mint a Northern Rock [egy államosított brit bank], óriási anyagi támogatással, kívülről menthetik meg az általános összeomlástól. Ha, és amikor ez a mentőakció megtörténik, új és rendkívüli politikai területen találhatjuk magunkat. Azzal, hogy áthágja az efféle segítséget tiltó maastrichti szabályokat, az EU rettenetesen nagy morális rizikót teremt.”