„Légvédelmi rendszerünkben van tehát egy lyuk, amely, tervezőasztalon legalábbis, még tragikus következményekkel is járhat. Nem a NATO-ra, miránk nézve. Kérdezem: most félünk vagy nem félünk azoktól – legyenek terrorizmushívő fundamentalisták vagy más, mindenre elszánt csoportok –, akik vagy amelyek szélső esetben támadást fontolgatnának a paksi atomerőmű ellen? Szóban igen, a gyakorlatban – látnivalóan – nem. Bíróságaink, egyes politikusaink ezt nyomatékosítják.
Holott ezeknek az embereknek ismerniük kéne azt a féltitkos történetet, hogy amúgy rossz tréfa, színlelt provokáció gyanánt Magyarország egyik legismertebb pilótája dél felől (ismétlem: dél felől) egy kisgép fedélzetén berepült Paks légterébe anélkül, hogy öreg »kisradarjaink« érzékelték volna a jöttét! Sólyom László zengői bazsarózsái nem integettek a fejükkel. Akkor se, amikor a szerb légierő 1991-ben bombát ejtett Barcs környékére.
Ennek a fele se tréfa. Ha valaki úgy gondolná, hogy egy jelentős honvédelmi beruházást minden környezeti ártalom nélkül meg lehet úszni, súlyosan téved. Valami áldozatot csak kell hozni annak érdekében, hogy az ország légtere délről is védve legyen. A »zöldhisztéria« és a nemzeti érdek még csak köszönő viszonyban sincsenek egymással. Normális ésszel, racionális gondolkodással ez másodpercek alatt felfogható.”