„Öt éve botrány kísérte az érettségit, tételek szivároghattak ki, azóta sem erősödött a bizalom az oktatásirányítás iránt. Az ajánlások arra is kitérnek, hogy a bolognai rendszer nem kedvezett a mi évszázados felsőoktatási metódusunknak, mégis egy ciklus alatt áterőltették. Átgondolás nélküli bevezetése bizonytalansági tényezőket betonozott be, vissza kellene térni a régi, kétszakos, ötéves képzési rendszerhez.
Csermely Péter biokémikus, a Bölcsek Tanácsának tagja leszögezte, ha az iskolai értékrendet nem sikerül megerősíteni, Magyarország szétesik. Mi tagadás, erre vannak jelek. Már a szemünk se rebben, amikor politikusokról kiderül, hogy diplomát, nyelvvizsga-bizonyítványt hamisítanak, és nem kíséri őket közmegvetés, mert a társadalom morális állapota alacsony szinten van. A médiában a tanári tekintélynek már nem is a társadalmi fontosságáról esik szó, hanem hogy egyáltalán kell-e ez a poroszos hagyomány. A legújabb botrányról, a középiskolai felvételizők számára túl nehéz matematika-feladatsorról nyilatkozó Bakonyi László, az Oktatási Hivatal elnöke szerint a példákat nem kellett mindenkinek megoldania, a matematikus tehetségeknek az smafu volt. Csak hát ez nem a matematikai diákolimpia selejtezője volt.
Látta-e ez az illetékes, hogy a frusztrált diákok milyen arccal szédelegtek ki a felvételiről? Normálisnak tartható egy tizennégy éveseknek tartott vizsgán az, hogy tizenkét példát kapnak négy alponttal, tehát a negyvenöt percből egy-egy feladat megoldására egyetlen perc jutott nekik? Mint megtudtuk, a magyarfelvételi viszont »túl könnyű« volt. Még mindig itt tartunk tehát, hogy csak a reáliák a fontosak, mint a sztálini tudományos-technikai forradalom idején?”