Szombatra a Belvárosba több demonstrációt is bejelentettek különböző szervezetek, ám ezek közül a rendőrség csak egyet engedélyezett: az amúgy tök ismeretlen Összefogással a Belvárosért Polgári Egyesület felállíthatta ugrálóvárát a Szabadság téren. Fel is állította, az más kérdés, hogy túl sok gyerek nem örülhetett ennek, mert a környéket a rendőrség hermetikusan lezárta, egy idő után a babakocsis anyukákat sem engedték be. Mi ugyan szereztünk két kóbor gyereket, s velük együtt sikerült bejutnunk a szovjet hősi emlékmű aljához felállított gumi létesítményhez, de ezzel lényegében egyedül voltunk, a kísérteties csendben a gyerekek sem mertek ugrabugrálni. A rendőrség ugyanígy lezárta a Szent István teret: itt némi problémát okozott, hogy a Bazilikában éppen esküvőt tartottak, s a több száz fős felháborodott násznép majdnem ledöntötte a kordont, de végül azt, aki lila zakóban volt, beengedték, így nem tört ki a forradalom.
Hogy a Budaházy és a Gárda melletti tüntetést a rendőrség miért nem vette tudomásul, az titok: sem a Szabadság téren, sem a Szent István téren a forgalmat és a népképviseleti szervek működését nem akadályozhatták, így az eljárás teljesen nyilvánvalóan jogszerűtlen volt.
A Magyar Gárda és szimpatizánsai, akik miatt az egész hacacáré volt, jobb híján az Erzsébet téren gyülekeztek, kiszorítva innen mind a köcsög gördeszkásokat, mind a Radnóti Gimnázium szombat délutánonként itt füvező diákjait. A 2-300 gárdista a Gödör feletti réten ült le demonstratívan, az ugyanennyi szimpatizáns állva vette körül őket. Meg a rohamrendőrök is. Ez utóbbiak taktikája az volt, hogy egyenként emelték ki a gárdistákat, miközben a körben álló renitenseket könnygázzal puhították. Így aztán sikerült is pár száz békés ember feloszlatását 4–5 órás médiashow-vá alakítani, aminél nagyobb szívességet nem is tehettek volna a radikális jobboldalnak. A késve megjelent – és semmiféle törvénytelenséggel nem vádolható – Vona Gábort lényegében azonnal elvitték, ezzel is tüzelve az indulatokat. Végül a maradék mintegy 50 gárdistát teljesen körbekerítették, és egyenként kiemelték, míg a szimpátiatüntetőket az Astoria, majd a Blaha Lujza tér felé kergették – a „kergetés” a szó szoros értelmében veendő, futottunk, mint a gazellák.