A kő kevés, lélek és közösség is kell – Fazakas Márton premontrei apát a Mandinernek

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton

A türjei fehér kanonokok egy modern látogató­központtal – őrizve a hely egykori szellemét – szeretnék fogadni a hozzájuk érkezőket, rendi jelmondatuk szerint „minden jó ügyért készen”. Fazakas Márton premontrei apáttal beszélgettünk.

Mikor és hogyan került a premontrei rend Türjére?
Alapítási évet nem tudok mondani, de az biztos, hogy 1234-ben már állt a templom, és arról is van okleveles említés, hogy Csornáról alapították 
a prépostságot. A premontrei rendnél az volt a szokás, hogy amikor elértek egy bizonyos létszámot, tizenkét embert elküldtek egy új monostor létrehozására. Persze ehhez kellett egy alapító, aki megteremtette a feltételeket, Türje esetében ez szentgróti Dénes bán volt, az Árpád-ház sarja. Ő hívta meg a testvéreket Csornáról.

Magyarországon hány helyszínen vannak jelen a premontrei szerzetesek, s mennyire tehető a számuk?
A női ággal együtt harminc és negyven között mozog a létszám. Kis-Magyarország területén két nagy központunk van, Csorna és Gödöllő, ebből Csorna az ősi, Gödöllő pedig a két háború között született, de már több mint százéves. Mindazon rendtársak, akiket Trianon után az utódállamok elűztek Jászóról és Nagyváradról, Gödöllőn gyűltek össze és alapítottak új közösséget. Nálunk nincsenek rendtartományok, hanem úgynevezett nyelvi cirkáriák vannak. A nagyváradiak a magyar cirkáriához csatlakoztak, a jászóiak a cseh cirkáriához, így döntöttek a rendszerváltozáskor.

Mennyire áll közel a premontreiek szellemiségéhez a vidéki lét, a gazdálkodás, amit most Türjén terveznek?
A rendre az volt jellemző, hogy a szerzetesek forgalmas helyeken, városok közelében telepedtek le. Az elmúlt időszak ezt a vidéket elhanyagolta, pedig egykor fontos útvonalak haladtak keresztül itt. Korábban ez a terület az ország kiemelt része volt: Sümeg, Keszthely, Hévíz és Zala vármegye északi csücske fontos közlekedési, kereskedelmi és gazdasági központnak számított. Ami a szellemiséget illeti: a rendnek eredendően a liturgia és a lelkipásztorkodás volt a fő célja, de régen mindenkinek muszáj volt gazdálkodnia, ha nem akart éhen halni, így nem idegen tőlünk ez sem.

Érdekes, ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy a premontreiek leginkább lápos vidékeken éltek, emiatt élen jártak a mocsarak kezeléséhez és kordában tartásához szükséges technikában. Ennek az volt az oka, hogy mire mi megérkeztünk Magyarországra, már itt voltak a bencések és a ciszterek, akik elég nagy lefedettséget adtak, nekünk pedig leginkább ezek a területek maradtak. Csornánál ott a Hanság, a homokszigetre épült Ócsánál az Ős-Duna, amit a premontreiek vezetésével szabályoztak. Türje esetében pedig a Nádas-patak deltájának közepén szárították ki a dombot, ami végül a Balaton-felvidék végvárrendszerének is része lett. Ha tehát azt mondjuk, hogy a ciszterek honosították meg a majoros gazdálkodást, akkor azt is mondhatjuk, a premontreiekre az jellemző, hogy tudnak bánni a láppal.

A rendet föloszlató kommunizmus bukása után hogyan sikerült visszaszerezni a türjei területet?
Felemás módon. Volt benne visszaajándékozás, visszavásárlás, egyéni érdekek ütközése, minden, amit el lehet képzelni. Türjén köztudott, hogy mi volt a rendé, ezt a helyiek és a hatóságok is tiszteletben tartják. Egyelőre, hála Istennek, úgy tűnik, kedvező kicsengése van a projektnek, mert egy gyönyörűséges és értékes műemléket, a hetven évig pusztulni hagyott türjei templomot most meg tudjuk menteni. Ez óriási dolog. A magyar művészettörténet egyik legszebb épületéről beszélünk ugyanis.

A legrégebbi román kori templomaink egyike.
Épp csak néhány maradt belőlük. Leginkább Ják, Lébény és Zsámbék van a köztudatban, aki ügyes, az hozzáteszi még Ócsát, illetve Pannonhalmát is ide lehet sorolni, kiválóan illeszkedik a sorba.

A türjei templom kevésbé él a köztudatban?
Nem tudom, őszintén nem is értem. Korábban talán közlekedési akadályai lehettek, de valószínűleg a mi hibánk is. Az biztos, hogy aki Magyarországon építészetet tanult az utóbbi nyolcvan évben, annak hivatalból foglalkoznia kellett Türjével; a szakma felkapta, látogatja is, de a tágabb köztudatban valóban nem él szervesen. Egyelőre meg kell küzdenünk az ismertségért, a turistákért, de úgy gondolom, ha tetszik, ha nem, ez üzleti program kérdése.

Pedig még Szent László-legenda is látható az épületben.
Bizony. Magyarország pár ezer települése közül eddig harmincvalahányról tudunk, ahol Szent László-legendát tártak fel. Nem mindennapi dolog ez, pláne a Dunántúlon. Hogy Felső-Magyarországon és Erdélyben sorra tárják fel őket, érthető, hiszen ott több középkori templomunk maradt meg, de a Dunántúlon egyáltalán nem jellemző. Türje talán azért kivétel, mert ezt a templomot egy Árpád-házi leszármazott építtette, ha úgy tetszik, egy Szent László-legitimizációs templom. Ráadásul a legenda mind a hét ciklusát ábrázolták. Amikor az 1700-as években Dorfmeister István festette a templomot, már valószínűleg nem tudtak a létezéséről. Csak az 1990-es években fedezték fel az ábrázolást, így történhetett meg, hogy amikor bevezették a villanyt, a lovak lábain vésték keresztül a vezetéket.

Ha jól tudom, a templomfelújítás körül voltak elégedetlenkedések.
Egy ilyen épület felújítása mindig kompromisszumok sora; arra törekedtünk, hogy ne fussunk bele túl nagy bakikba. Ezt a templomot vakolatlan téglaépületként ismertük körülbelül száz évig. Előtte azonban nem ilyen volt: az 1900-as évek elejéről származó fényképek azt mutatják, hogy akkor be volt vakolva. Az 1920-as években Lux Kálmán vezetésével zajó felújítás során kibontották a tornyokat, de a templom többi részét nem. Ezután majdnem egy évszázadon át téglák látszottak a homlokzaton. Lux Kálmán még nem gondolhatott arra, hogy a sok savas esőtől és a levegő egyre nagyobb szennyeződésétől oly mértékben sérülnek majd ezek a téglák, hogy egyenként kellene kivésni, kicserélni vagy injektálni őket. Erre se pénz, se idő nem volt, parttalan munka lett volna, ezért az a kompromisszumos megoldás született, hogy kap a fal egy védőréteget, amin át továbbra is látszanak a téglák kontúrjai. Képzelje el, hogy még így is négy évig zajlott a rekonstrukció. A szakma részéről egyébként nem érkezett kritika, inkább az embereknek volt újdonság, hogy nem a megszokott piros templomot látják. Valamit valamiért: ha otthagyjuk pirosan, ötven év múlva már semmilyen templom nem lesz. Egyébként a türjei templomnak van egy „ikertestvére” is, a mórichidai prépostsági templom, ott megmaradt a téglakülső, de a belsőből alig valami, az nem vészelte át ilyen jól az évszázadokat. Más kritikáról nem tudok.

A plébánost a rend adja?
Igen, már majdnem húsz éve.

Mennyi testvér él itt?
Egyelőre csak a plébános az állandó lakó, de sok rendtag tölt hosszabb-rövidebb időt itt. Ezen mindenképpen változtatni szeretnénk, mert azt látom, hogy a kő és az épület kevés, lélek és közösség is kell. A hely egykori szellemét is szeretnénk megtartani, Türje ugyanis sosem volt nagy kolostor – mindig volt benne élet, de nem volt rendi központ.

A templomon kívül mi található itt?
Sosem volt még olyan alapos feltárás itt, mint az utóbbi években. A templom alatt Árpád-kori sírokat, kriptákat találtunk, előkerült többek között az alapító Dénes bán sírhelye is. Alig várjuk, hogy kiállítsuk a leleteket. A templom déli oldalán van egy barokk kolostor, az északi oldalon pedig a középkori, amit a zalaegerszegi Göcseji Múzeum tárt fel Orha Zoltán vezetésével. Aztán van egy barokk magtár, amely 1777-ben épült. Az épület alatt egy szép nagy jégverem volt kialakítva, onnan egy középkori malomkő is előkerült. A magtárépület rekonstrukciója a végéhez közeledik, ez lesz terveink szerint a kiállítótér. A komplexum majorsági részében szeretnénk majd bemutatni a középkori kolostor feltárt maradványait is, amennyire lehetséges. A magtár alatt például lehet majd látni egy darabot az eredeti padlózatból egy üvegfelületen keresztül. Ezenkívül kialakítottunk kisebb szálláshelyeket, lett ajándékbolt, kávézó és egy nagy rendezvényterem, valamint épült egy kis sörmanufaktúra kiszolgálóhelyiséggel, és tervben van egy kézműves-csokoládémanufaktúra is.  Muszáj idecsalogatnunk és meggyőznünk a turistákat, hogy érdemes időt tölteni nálunk.

Miféle majorság volt ez?
Klasszikus mezőgazdasági majorság volt istállókkal, kocsiszínekkel, magtárral, személyzettel. Ez a terület mindig megerősített hely volt, így minden korszak itt hagyta a lenyomatát. A középkori kolostort például végvárként bástyázták föl, a másik világháború alatt pedig hadikórház volt a rendházban. Az eredeti majorság kontúrjait igyekeztünk visszaépíteni, ami bonyodalmas volt, mert olyan épületek, amelyek már régen leomlottak, még műemléki jegyzékszámmal, mint álló épületek szerepeltek a területen, illetve a tulajdonosi viszonyok felgöngyölítése sem könnyítette meg a dolgunkat. Arról nem is szólva, hogy a kommunista időkben a majorság területén téesz működött, a barokk magtárban malmot üzemeltettek, ami majdnem teljesen szétrázta a falakat, csak falvarrással lehetett megmenteni az épületet. Hatalmas harcokat vívtunk tehát, de utólag azt kell mondjam, megérte. Látva az eredményt az ember elfelejti a nehézségeket. Az utolsó pillanatban sikerült cselekednünk, hála az állami támogatásoknak.

Említette a sör- és csokoládémanufaktúrát. Gondolkodnak saját márkában, termékekben is? 
A győri bencéseknél is van sörfőzés, Bakonybélben fűszerek, gyógynövények – ilyesmire gondolok. Manapság sajnos úgy működik a világ, hogy aki nem látszik, az nincs. Önmagában nem értek egyet ezzel a gondolattal, de napjainkban sajnos ez a tényállás. Ha van egy érték, azt meg kell mutatni. Jó bornak is kell a cégér – fogalmazzunk így, talán valamivel szebben hangzik. Ha már eljönnek ide az emberek, érdemes picit marasztalni is őket egy-két jó falattal, helyi specialitásokkal. Hála a jó égnek, olyan „rosszul élünk”, hogy megtehetjük, és szeretünk leülni itt-ott elszürcsölni egy kávét, teát vagy limonádét vagy akár egy kézműves sört. Ezeknek a feltételeit meg kell teremtenünk, mert enélkül hiába van akármilyen csodálatos templomunk, egyszerűen nem fognak megállni az emberek csak azért, hogy az épületet megnézzék. Ha azt akarjuk, hogy Türje felkerüljön a magyar történelem- és vallásturisztikai térképre, akkor ezt vállalnunk kell.