Svájci öröm a „balkáni” rangadón a csereemberek nagy napján

Aligha kell külön részletezni, a svájci futball mennyit profitált a balkáni diaszpórából (is): számos, a háború elől Svájcba menekült – elsősorban koszovói albán – leszármazottja alkotja az erős válogatottat, így különösen érdekesnek ígérkezett a csütörtök esti, bosnyákok elleni világbajnoki csoportmeccsük. Főleg, hogy „odaát” meg akadt olyan, aki ennek tükörképe, azaz már Svájcban született, utánpótlás-játékosként a svájci válogatottat is képviselte, felnőttként azonban már Bosznia-Hercegovinát: ilyen a korábban a DVSC-ben és a DVTK-ban is megfordult, jelenleg a Borussia Mönchengladbachban játszó Haris Tabakovic. Ráadásul ezúttal ott volt a kezdőben a bosnyák futball élő legendája, a kortalan Edin Dzeko is!

A cserék (meg az ivószünet) megtörték a bosnyák ellenállást

De hogy fokozzuk az átfedéseket, Dzekót meg az az Esmir Bajrakterovic váltotta a 64. percben, még gól nélküli állásnál, akinek szülei a borzalmas népirtás sújtotta Srebrenicából menekültek el az Egyesült Államokba, ő már ott született, ott is nőtt fel, a szíve mégis visszahúzta a bosnyák nemzeti együttesbe. Bosznia-Hercegovina válogatottja a csodaszámba menő, többek között az olaszok ellen kivívott vb-kijutás után az első meccsén egyből bravúrpontot is szerzett a házigazda Kanada ellen, és a sokszínű Svájc ellen is sokáig tartotta magát. Csak aztán jött a joggal gyűlölt, de legalább felesleges ivószünet...

Ők ketten, közös koprodukcióban aztán egy harmadik találatot is összehoztak a hajrában, hogy aztán a túloldalon egy másik csere, Ermin Mahmic is lőjön egy bombagólt. A 4–1-es végeredmény a természetesen szintén balkáni gyökerű csapatkapitány, Granit Xhaka tizenegyesgóljával alakult ki, Svájc ezzel gyakorlatilag továbbjutónak tekinthető a foci vb 2026-os B-csoportjából, míg a bosnyákoknak Katart kellene legyőzniük a záró körben. 

Nyitókép: Frederic J. Brown / AFP