Egy korszak vége: több meghatározó játékos utolsó vb-je volt ez

A csaknem negyven napig tartó, vasárnap véget érő labdarúgó-világbajnokságon a korábbi 32 helyett 48 válogatott vett részt. Ez azt jelentette, hogy a négy évvel ezelőtti 64 mérkőzés után ezúttal 104-et rendeztek a három társházigazda, az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada tizenhat városában. Utólag elmondható, a félelmek végül nem igazolódtak be, hiszen a torna minden volt, csak unalmas nem – még akkor is, ha a döntő valószínűleg éppen erről marad emlékezetes. 

A fináléban ugyanis a nyolc meccsen mindössze két pontot veszítő, az egész viadalon csupán egy gólt kapó Spanyolország csak hosszabbítás után tudta 1-0-ra legyőzni a címvédő, a találkozó során bunker- és antifocit játszó Argentínát, így története során másodszor végzett az élen. Az argentinoknak negyedszer kellett beérniük az ezüstéremmel, míg a spanyoloknak a fináléban aratott sikerük volt a sorozatban 38. veretlenül megvívott összecsapásuk, amivel megdöntötték az Olaszország által 2018 és 2021 között felállított rekordot. 

Önazonos spanyolok 

A számok tehát azt mutatják, nem lehetett kétség a győztes kiléte felől. De miért ilyen hatékony a spanyol futball? A siker nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem több évtizedes tudatos építkezés eredménye. Spanyolországban a nagy klubok – különösen a Barcelona, a Real Madrid, az Athletic Bilbao, a Villarreal és a Real Sociedad – világszínvonalú akadémiákat működtetnek, amelyeknél már gyermekkorban nagy hangsúlyt kap a technikai képzés. Sokat gyakorolják a labdabirtoklást, a helyezkedést és a gyors döntéshozatalt, vagyis nem feltétlenül a fizikai kvalitásokra helyezik a fókuszt, hanem a játékintelligenciára, a fifikás megoldásokra, de ugyanennyire fontos nekik a különböző szituációkban a megfelelő testhelyzetek elsajátítása is. Pozíciós, rövid passzos játékuk demoralizálóan hat az ellenfelekre, és bár az évek során tapasztalható volt némi fejlődés ezen a téren a gyorsabb átmenetekkel, intenzívebb letámadásokkal, az alapok mégis ugyanazok hosszú ideje, nem adják fel a filozófiájukat. 

A spanyolok tehát önazonosak tudtak maradni ebben a gyorsan változó világban, ennek köszönhető, hogy nemcsak a játékosaik, hanem az edzőik is meghatározó tényezővé váltak a nemzetközi mezőnyben. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a spanyol első osztály, a La Liga évtizedek óta a világ egyik legerősebb bajnoksága, ahol a labdarúgók magas szintű körülmények között fejlődnek, a külföldi sztárok jelenléte pedig emeli a színvonalat és a versenyt. Spanyolországban ráadásul a futball a mindennapi élet része, sok gyermek már nagyon fiatalon egyesületben sportol, és a klubok is erősen kapcsolódnak a helyi közösségekhez. A spanyol foci egyik legnagyobb erőssége mégis talán az, hogy képes a generációváltásra. Hiszen amikor visszavonultak a címeres meztől olyan korszakos zsenik, mint Sergio Busquets, Xavi Hernández és Andrés Iniesta, sokan hanyatlást vártak, ehelyett új tehetségek jelentek meg Lamine Yamal, Gavi, Pedri vagy éppen Pau Cubarsí személyében, és a válogatottjuk ismét a világ élvonalába került. 

Bohóchalból cápa 

A világbajnokság emberi sztorikban is bővelkedett, közülük is kiemelkedik a fináléban a mindent eldöntő gólt rúgó Ferrán Torresnek a története. A Barcelona csatáráról sokaknak inkább a kihagyott ziccerek jutnak az eszébe. A 26 éves támadó rendszeresen kerül ígéretes pozíciókba, ám gyakran nem tudja gólra váltani a lehetőségeit, emiatt rengetegen kritizálják. Torres karrierje egyébként már előző együttesénél, az angol Manchester Citynél új irányt vett. A szintén spanyol Pep Guardiola vezetőedző irányítása alatt szélsőből fokozatosan középcsatár lett, ám a Barcába való visszatérését követően súlyos mentális nehézségekkel kellett szembenéznie. Olyan mélypontra került, hogy fiatal kora ellenére megfordult a fejében a visszavonulás gondolata. A folyamatos kritikák, az elvárások és gyenge formája rányomták a bélyegüket a mindennapjaira. Végül szakember segítségét kérte. Pszichológusával együtt dolgozva próbálta helyreállítani az önbizalmát és újra megtalálni önmagát. Egy szimbolikus módszer is segítette ebben: azt a képet építették fel róla, hogy ő nem „bohóchal”, ahogy sokan látták, hanem „cápa” – olyan játékos, aki könyörtelenül lecsap minden alkalommal, és hisz a saját képességeiben. A szemléletváltás idővel a pályán is megmutatkozott: a kétlábas Ferrán Torres egyre magabiztosabbnak mutatkozott, javult a helyzetkihasználása, és az előző idényben már Robert Lewandowski méltó váltótársává vált a katalánok támadósorában. A vb-n nem számított egyértelmű kezdőnek, hiszen előtte ott volt a kiváló formában játszó és sokak szerint alulértékelt Mikel Oyarzabal, ám a döntőben eljött az ő pillanata: 

A vb másik kulcsfigurája a nyolcszoros aranylabdás Lionel Messi volt. Hozzá hasonlóan csapata, Argentína is kiváló teljesítményt nyújtott, még akkor is, ha az utolsó mérkőzésen sokak szerint csak „csalták a focit”. A címvédő dél-amerikai válogatott útja merőben eltért a sokkal nehezebb ágon csúcsra érő spanyolokétól, de így is sikerült legyőzniük többek között Egyiptomot, Svájcot és az elődöntőben Angliát is – legtöbbször hátrányból fordítva. Messinek több szempontból különösen jelentős volt a torna: a 39 esztendős szupersztár pályafutása harmadik világbajnoki döntőjét játszotta, amivel – a brazil Cafu mellett – minden idők második olyan játékosa lett, aki három vb-fináléban is szerepelt. Ráadásul ő az egyetlen, aki mindhárom alkalommal csapatkapitányként vezette válogatottját. 

Messi járt közelebb a sikerhez, Ronaldo korán búcsúzott 

Most azonban ő is tehetetlen volt, Spanyolország ugyanis végig dominált, miközben 

a New York melletti East Rutherfordban. Messi mindössze egyszer próbálta célba venni Unai Simón kapuját, azt is blokkolták, a spanyol védelem gyakorlatilag kivette a játékból. Az amerikai Inter Miami labdarúgója ugyanakkor ismét bizonyította, hogy még közel a negyvenhez is meghatározó szereplője a világelitnek, és a szakértők egy része szerint ő volt a legjobb játékos, nem pedig a címet végül elnyerő Rodri. 

és végül csak egy hosszabbításban kapott Ferrán Torres-gól választotta el attól, hogy másodszor is világbajnok legyen. Bár a lefújást követően záporoztak a könnyei, azt nem tudni, hogy a sportág egyik, ha nem a legnagyobb alakját láthatjuk-e még valaha az Albiceleste mezében. 

A témában nem lehet megkerülni az ötszörös aranylabdás, a karrierje 1000. góljára hajtó Cristiano Ronaldót sem, aki 41 évesen az utolsó világversenyén futballozott. A portugál fenomén (nem összekeverendő az eredeti, Fenomén becenévre hallgató brazil Ronaldóval) 3 találattal és 490 percnyi játékidővel zárta a tornát. Bár óriási a kontraszt a két produkció között, CR7 és Messi vb-je között annyi a hasonlóság, hogy egyikük sem úgy fejezte be világbajnoki pályafutását, ahogy szerette volna. A Spanyolország által a nyolcaddöntőben legyőzött Portugáliának viszonylag korán véget ért a verseny, így nem volt esélye az (arany)éremszerzésre. Ennek ellenére Cristiano Ronaldo a vb-k történetének (is) központi alakja maradt, hiszen egy olyan korszak utolsó fejezete ért véget vele, amely mintegy két évtizeden át meghatározta a világfutballt. 

Európai és afrikai csapat tarolt a szurkolóknál 

Az előző másfél hónapban azonban nemcsak a fenti játékosok vagy éppenséggel a döntős Spanyolország és Argentína hagyott mély nyomot a szurkolókban, hanem több olyan válogatott is, amely a várakozásokat felülmúlva, bátor vagy látványos futballal vált a torna üde színfoltjává. A legjobb nyolc közé jutó Marokkó megint megmutatta, hogy a 2022-es elődöntő nem egyszeri csoda volt. A dinamikus, intenzív focival előrukkoló, a Red Bull-iskola stílusjegyeit megtestesítő Kanada szintén megérdemelten menetelt a negyeddöntőig. Norvégia hosszú idő után tért vissza a „világszínpadra”, és rögtön bizonyította, hogy nem csupán Erling Haalandra épül. A norvégok a franciák elleni tét nélküli csoportrangadót leszámítva minden egyes alkalommal szervezetten, önbizalommal telve léptek pályára, és a torna egyik legszimpatikusabb csapatává váltak. Több elemző szerint 

Az új lebonyolítás egyik nagy nyertese volt a zöld-foki nemzeti együttes, amelynek a kijutása is történelmi sikernek számított. Stopiráék bátran játszottak, és megmutatták, hogy az afrikai labdarúgás mélysége jóval nagyobb annál, mint amit a hagyományos nagyhatalmak képviselnek. 

Nem babra ment a játék 

Visszatérve a spanyol–argentin fináléra, a felek egy 36,5 centiméter magas, 6175 gramm súlyú serlegért csatáztak, amelynek kör alakú alapja 13 centiméter átmérőjű. A becslések szerint 20 millió dollár értékű kupát 18 karátos aranyból egy olasz szobrász, Silvio Gazzaniga készítette 1971-ben. Először a Császár becenévre hallgató Franz Beckenbauer emelhette magasba az 1974-ben világbajnok német válogatott csapatkapitányaként. Érdekesség, hogy a trófeát kizárólag a nyitómérkőzések és a döntők alkalmával láthatják a szurkolók, a világesemények közötti időszakokban a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) zürichi székházában, egy páncélszekrényben őrzik. A győztes egy bronzból készült, aranyozott másolatot tarthat meg. A valódi példányra az összes győztes nevét rávésik, 2038-ban azonban várhatóan új serlegre lesz szükség, mert addigra megtelik. A vb-döntő két résztvevője együtt legalább 83 millió dollárnyi díjazásban részesül, a nyertes Spanyolországnak 50 millió dollár, a második helyezett Argentínának 33 millió dollár üti a markát. A FIFA egyébként a 2026-os tornára rekordösszegű, 871 millió dolláros teljes pénzdíj- és támogatási csomagot állapított meg, ebből osztják szét a teljesítményalapú jutalmakat az induló csapatok között. A spanyol válogatott játékosai a sikerért történelmi összegű prémiumot, fejenként 750–900 ezer eurós összeget kapnak, amely egyes források szerint a legmagasabb győzelmi bónusz a spanyol futball történetében. 

Ha már szó esett a pénzről, a negyven napig tartó sporteseménnyel az Egyesült Államok is kaszált, a Bank of America becslése alapján a vb legalább 20 milliárd dolláros hatással lehet az ország gazdaságára. Elsősorban a turizmusból származó bevételek, a fogyasztás fellendülése, valamint a vendéglátóhelyi költések miatt. A Deloitte pénzügyi tanácsadó cég szerint a másik házigazda, Mexikó gazdasága 2,5 milliárd dolláros „injekciót” kapott a vb-től. 

A Bloomberg Intelligence tanulmánya arra mutat rá, hogy a FIFA – világbajnokságból származó – bevétele körülbelül 9 milliárd dollár lesz, ami több mint 40 százalékos növekedést jelent a 2022-es katari viadal 6,3 milliárd dolláros rekordjához képest. A gyarapodás a turizmusban, a szálloda- és vendéglátóiparban, a kiskereskedelemben, a reklámiparban és a fogyasztási cikkek szektorában egyaránt megfigyelhető. Ha pedig a szövetség teljes, 2023–2026-os üzleti ciklusát nézzük, akkor az összbevétele megközelítheti a 13 milliárd dollárt. 

Az amerikai–kanadai–mexikói közös rendezésű labdarúgó-világbajnokság nekünk, mezei szurkolóknak azonban mégsem ezekről az elképesztő összegekről marad emlékezetes, hanem egy korszak lezárulásáról, amelynek – bármennyire fájdalmas is ezt kijelenteni – Magyarország ezúttal sem lehetett a részese.

Nyitókép: Slavko Vinčić szlovén játékvezető piros lapot mutat fel az argentin Enzo Fernándeznek a 2026-os labdarúgóvilágbajnokság döntőjében játszott Spanyolország–Argentína mérkőzésen
Fotó: AFP/Leo Barrilari