„Nekünk is megvan a magunk bánata” – Hajdú B. István kimondta az igazságot, a bosnyákok csodájáról is beszélt
Az M4 Sport kommentátora röviden összegzett.

A világraszóló bosnyák futballcsoda egyik legfőbb letéteményese a csapatkapitány. Edin Dzeko negyvenévesen is vérét adta nemzetéért: a kortalan klasszis a délszláv háború elképzelhetetlen borzalmaitól sújtott Szarajevóból indult el világhódító útjára azok után, hogy csak a vakszerencsének köszönheti, hogy pajtásaival ellentétben életben maradt.

A világbajnoki pótselejtezők legnagyobb meglepetése egyértelműen Bosznia-Hercegovina csodája volt. A bosnyák válogatott már az első körben is borította a papírformát azzal, hogy tizenegyesekkel kiharcolt walesi győzelmével sokkolta a vendéglátókat, de a négyszeres világbajnok olaszok döntő fordulós kiverése végképp a bravúrkategória. S ahogy az már csak ilyenkor lenni szokott, a győztesek a mennyben, a vesztesek a pokolban: az egymás után harmadik vb-jéről lemaradó Olaszországban nemzeti gyászként élik meg a fájó kudarcot (tudjuk, mit éreznek...), miközben a máig a délszláv háború hatásait nyögő balkáni államban a kijutást követően kitört az örömünnep, mindenki a nemzeti együttes hőseit ünnepli.

Ezt is ajánljuk a témában
Az M4 Sport kommentátora röviden összegzett.

Ezt is ajánljuk a témában
Betartja a szavát, úgyhogy mélyen a zsebébe kell majd nyúlnia.

A FIFA-világranglista mindössze 65. helyén álló Bosznia-Hercegovina messze a legalacsonyabban rangsorolt európai csapatként kvalifikálta magát a 2026-os világbajnokságra – fájó összevetés: nekünk 42.-ként a pótselejtezőt sem sikerült elérnünk –, sőt a komplett 48-as vb-mezőnyt nézve a 6. ebben a vonatkozásban, s a szenzációszámba menő kijutásuk csak azért nem történelmi fegyvertény, mert már a 2014-es vb-n is ott voltak.

Ezt is ajánljuk a témában
A walesieknek most fáj igazán, hogy kiestek Bosznia-Hercegovinával szemben.

A csapat tagjait értelemszerűen nemzeti hősként ünneplik az országban: a korábban Debrecenben, majd Diósgyőrben is megforduló Haris Tabakovic (mókás lábjegyzet: a jelenleg is kiesőhelyen álló DVTK-nak nem kellett anno, most a Bundesligában termeli a gólokat) az olaszok ellen megint létfontosságú gólt szerzett, a Stuttgart-csatár Ermedin Demirovic pedig ígéretéhez híven a komplett stadiont meghívja egy sörre.
Ezt is ajánljuk a témában
Betartja a szavát, úgyhogy mélyen a zsebébe kell majd nyúlnia.

Az abszolút kedvenc azonban a csapatkapitány, az élő legenda Edin Dzeko, aki a bosnyák futball legnagyobb ikonjaként nemcsak szimbolikus és szellemi vezére az együttesnek, de Walesben a 86. percben szerzett egyenlítő góljával harcolta ki a hosszabbítást, az olaszok elleni 120 perces drámát pedig a mezőny egyik legjobbjaként robotolta végig negyvenévesen. Úgy, hogy a végén még a válla is kiment: ahogy a meccs utáni eksztázis során felkötött karral ünnepelt a társak gyűrűjében, az az egész, vérrel-verítékkel kiküzdött bosnyák futballcsoda legkifejezőbb jelképe lett.
Főleg a kijutást követő nyilatkozata tükrében: a vérrel-verítékkel kifejezés ugyanis ez esetben szó szerint értendő.
A hazájában sokatmondóan csak a „Bosnyák Gyémánt” becenéven emlegetett Edin Dzeko ugyanis az akkor még Jugoszláviához tartozó Szarajevóban született 1986-ban, így családjával együtt az egyik legsúlyosabban érintett területen szenvedte végig a balkáni háború borzalmait. Alig volt hatéves, amikor 1992-ben megkezdődött Szarajevó hírhedt ostroma: a véres összecsapások csaknem négy éven át tartottak, az átélt szörnyűségek pedig egy életre meghatározták Dzeko jellemét. Otthonuk a bombázások során teljesen megsemmisült, így családtagjaival együtt nagyapja parányi lakásában kellett meghúzniuk magukat, ahol hosszú hónapokon át mindössze 35 négyzetméteren éltek 15-en együtt. Ám az anyaginál sokkal komolyabb veszteségek is érték – és a mostani világbajnoki kijutást követően sem felejtett el megemlékezni élete legmeghatározóbb tragédiájáról:
Ezt a sikert azoknak a barátaimnak ajánlom, akikkel hatévesen minden délután együtt fociztunk az utcán. Mígnem egy napon felbosszantottam édesanyámat, aki erre mérgében megtiltotta, hogy kimenjek velük focizni. Aznap egy bomba robbant az utcában, és az összes barátomat megölte.”

A letaglózó nyilatkozat világszerte hatalmas megdöbbenést és elismerést váltott ki egyszerre, még úgy is, hogy Dzeko nem először mesélte el a szomorú anekdotát. Korábban így nyilatkozott az átélt borzalmakról:
Egy olyan városban éltem, ahol nem tudtad, holnap találkozol-e a legjobb barátoddal, hogy újra megöleled-e apádat, anyádat, vagy egyáltalán kinyitod-e a szemed. Így töltöttünk el 1425 napot az ostrom alatt”
– nyilatkozta az AFP-nek néhány éve, hozzátéve, isteni szerencséje, hogy ő nem volt a 11 ezer becsült halálos áldozat között (ebből 1500-1600 gyermek), akiket nem kíméltek a bombák és a szerb mesterlövészek.
Valahogy túléltem. Szerencsém volt, mert sok társam megsebesült, vagy már egyáltalán nincs köztünk.”
Akkor édesanyját, Belmát és életben maradt barátait is megkeresték. Anyja így emlékezett vissza a borzasztó időszakra és arra a bizonyos napra, amikor összevesztek, és megbüntette:
Állandóan rettegtem, amikor kiszaladt focizni. De soha nem tiltottam meg neki, hogy kimenjen, még ha őrültség is volt. Folyton játszott, a háború semmit sem jelentett neki. Ám az egyik napon mégis nemet mondtam neki. Sírt miatta, fájt érte a szívem... Utána tudtuk meg, hogy egy gránát pontosan oda esett, ahol Edin mindig a többi gyerekkel játszott. Mindenütt halottak és sebesültek hevertek.”
A Zeljeznicar-nevelés Dzeko ilyen előzmények után később Csehországon át jutott el a futball világszínpadára, s lett generációja egyik legrettegettebb csatára, egyben a valaha volt legsikeresebb bosnyák futballista klub- és válogatott szinten is. Az öt nyelven (bosnyák, cseh, angol, német, olasz) folyékonyan beszélő, január óta a Schalkéban termelő, 40 évesen 8 bajnokin 6 gólnál járó klasszis
Dzeko hatása ezzel együtt jóval túlmutat a futballon. Ezt egyik életben maradt gyerekkori barátja, Jasmin Ligata fogalmazta meg a legjobban, amikor azt mondta róla, „a háború gyermeke sosem felejtette el, honnan jött”, és reményt adott nehéz sorsú népének:
A bosnyák emberek azért szeretik őt, mert bebizonyította, még ebből az országból is lehetséges sikereket elérni – mert a szíve és a lelke valójában mindig itt maradt.”
SEMIR SMAJLAGIC, a Kazincbarcika bosnyák támadója a Mandinernek: „Nagyon nagy dolog a hazám számára, hogy kijutottunk a világbajnokságra. Jó érzés boldognak látni az embereket, ilyenkor egy kicsit mindenki elfelejti a hétköznapok problémáit. Nagyon örülök, hogy a futball megadta ezt az örömöt nekik. Személy szerint nekem is sokat jelent, hogy kijutottunk a világbajnokságra, másnap Kazincbarcikán is megünnepeltük, az egész csapatot meghívtam pizzázni edzés után.”
Nyitókép: ELVIS BARUKCIC / AFP
