Ezúttal még Böde Dánielnél is népszerűbb volt valaki Pakson

Pakson kitört a futball-láz. Persze nem most, hiszen Bognár György csapata az elmúlt években látványos játékával már kivívta a város lakosságának szimpátiáját, amelyre rátett egy lapáttal az elmúlt két évben szerzett Magyar Kupa-győzelmek mellett a dobogós helyezések a bajnokságban. 

És ők már szurkolók, nem nézők, mint néhány évvel ezelőtt: az atomváros keménymagja ugyanis olyan hangulatot teremtett a nemzetközi kupamérkőzésre, ami néhány éve még elképzelhetetlen lett volna. A mintegy 18 ezres város majdnem 5000 szurkolója (ez telt házat jelent), aki kilátogatott a találkozóra, messze nem az év összecsapását látta csütörtök este: egyetlen gól sem esett, közben sok volt a hiba, eladott labda, rossz passz. De a hangulatára olyannyira nem lehetett panasz, hogy a publikum kihívta a paksi labdarúgókat a végén, elénekelte nekik a Himnuszt, megtapsolta őket.

De mégsem akkor voltak a leghangosabbak a drukkerek!

A legnagyobb hangzavart a 73. perc eseményei váltották ki – ekkor állt be ugyanis csereként Böde Dániel. Utóbbi sok magyarázatot ez nem is követel, az előző idény NB I-es gólkirálya 38 évesen is a legnagyobb kedvenc az atomvárosban, imádják a szurkolók. Ha például Bognár György elküldi melegíteni meccs közben, akkor rohannak le a gyerekek az első sorba, hogy minél közelebbről láthassák, de van, aki tollat és papírt is visz magával a biztonság kedvéért.

Ezen a csütörtök estén mégsem Böde miatt volt extázis a lelátón.

Ennek pedig egy hét múlva lesz egy éve, ami a sportban nagyon hosszú idő.  

„Nagyon jó érzés volt visszatérni, főleg hogy így fogadtak a paksiak” – árulta el a találkozó után a csatár a Mandinernek. – „Nagyon hálás vagyok ezért mindenkinek! Nagyon hiányzott már. Ha csak tizenöt percre is, de örülök, hogy újra fel tudtam venni a ritmust. Nyilvánvalóan nulla nullánál az volt a cél, hogy tartsuk az eredményt és akár gólt is rúgjunk. Lehetett is volna rá lehetőség, ha kicsit élesebb vagyok egy-két szituációnál, akkor helyzetbe tudtam volna hozni a csapattársamat. De annak örültem, hogy fizikailag bírtam.”

Elmondta: mentálisan nehéz volt az elmúlt egy év számára, de sikerült feldolgoznia a sérülését. Végig csak a térdére, a felépülésére koncentrált, ami sokat segített neki. No meg a közönség…

A találkozóval kapcsolatban szerinte az a legfontosabb, hogy nem kaptak gólt. 

„Így nyitott maradt a párharc, sőt megvan minden esélyünk a továbbjutásra. Nyilván nagyon nehéz mérkőzés vár ránk Kolozsváron: kilencven percig nyomni fognak, folyamatos presszing alatt leszünk. Ettől függetlenül félig-meddig elégedettek lehetünk ezzel az eredménnyel. 

– utalt arra, hogy tavaly ugyanekkor egy négyes kaptak hazai pályán a román másodosztályú Corvinultól.

Papp Kristóf ugyanakkor nem meglepő módon ezúttal is végig a pályán volt.

– értékelt lapunknak. – A játékra kell majd még egy lapáttal rátenni minőségben. Úgy érzem, hogy a félidő első felében csak belerázódtunk, de aztán feljavultunk, nekünk is voltak jó periódusaink, úgyhogy nincs lefutva ez a párharc.”

Papp azt is elismerte, egyéni kvalitásokban jobb játékosok alkotják a kolozsvári együttest.

„Kimagaslóak, legalábbis magasabb szinten vannak nálunk, azért is kellett jobban figyelni rájuk, ezért védekeztünk hátrébb, mint a bajnokságban megszokhattak tőlünk a nézők. Egyénileg jobb játékosaik vannak, ezért tudták többet birtokolni a labdát, irányítani a mérkőzést, de ahogy azt már említettem: nem lefutott a párharc. Hazai pályán biztos, hogy egy lapáttal rá fognak tenni, nem szabad egy perc előnyt sem adni nekik. 

A visszavágót július 17-én este fél 8-tól rendezik Kolozsváron.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt