Nyolcvanöt éves korában elhunyt Garami József mesteredző, a labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya. Az alapos, felkészült, jó pedagógiai érzékkel megáldott szakemberre emlékezünk, aki minden játékosával megtalálta a közös hangot.
Ahogy a korábbi sportújságíró, Mező Gábor fogalmaz Garami Józseffel kapcsolatban: „Nem véletlenül szerették és tisztelték a játékosai. Számos mókás anekdotát hallottam róla, de ezeket úgy adtuk tovább, hogy közben kedveltük a főszereplőjét.”
Sokak Józsi bácsija 2015-ben hagyott fel az edzősködéssel, és az MTK szakmai igazgatójaként tevékenykedett 2020-ig. Akkor hazatért Pécsre, s mentorként és szakmai koordinátorként dolgozott tovább. Annál a csapatnál, amelynél egykoron sokáig futballozott, és amelyet edzőként 217 bajnoki mérkőzésen irányított. Az 1985–1986-os idényben ezüstéremig, 1990-ben kupagyőzelemig, a következő évben bronzéremig vezette a pécsi együttest, ezt azóta sem sikerült megismételnie senkinek. Kivételes korszak volt a Garami-éra a pécsi labdarúgás életében, ez vitathatatlan.
Érdemes kiemelni a Népsport 1985. július 3-án megjelent, a PMSC nyári felkészülésének kezdetéről szóló cikkét: „A vezetőedző marad Garami József, ha munkahelyéről elengedik két év fizetés nélküli szabadságra.” Elengedték. A közkedvelt tanár edzői karrierje tehát így indult, a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola engedélyével.
Diplomáját egyébként a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar–orosz–testnevelő szakán szerezte 1964-ben, egészen addig tehetséggondozással foglalkozott, amíg 1985-ben Rónai Istvántól át nem vette az élvonalbeli Pécs vezetőedzői posztját. Sorsszerű, hogy bemutatkozása alkalmával az egyik későbbi együttesével, a Ferencvárossal néztek farkasszemet. A kiesés elkerüléséért harcoló gárdát sikerült annyira feltüzelnie az új szakvezetőnek, hogy a végeredmény 1-1 lett, a piros-feketék pedig végül benn maradtak az első osztályban. A következő szezonban a dobogó második fokáig meneteltek.
Ezekben az években olyan sztárcsapatok vendégeskedtek a Baranya megyei székhelyen, mint a Manchester United, a Feyenoord vagy a VfB Stuttgart. A Pécsi Munkás szárnyalásának köszönhetően nevezték ki Garamit ideiglenes szövetségi kapitánynak 1987 őszén. A szurkolók legnagyobb sajnálatára azonban el kellett hagynia szeretett egyesületét. 1993 és 1996 között az Újpest, 1996 és 1998 között az MTK, 1999 és 2001 között a Győr, 2002–2003-ban pedig a Ferencváros szakmai munkájáért felelt. Ezt követően – a magyar labdarúgásban páratlan módon – több mint tíz évig irányította az MTK-t. A kék-fehérekkel 1997-ben és 2008-ban bajnokságot nyert, és az őszi szezonbeli szerepléssel közreműködött az FTC 2003–2004-es bajnoki címében is. Kupát nyert 1997-ben és 1998-ban az MTK-val, 2003-ban pedig a Ferencvárossal.
Nála több mérkőzésen senki nem ült kispadon az NB I.-ben.
Az emberi oldaláról mindent elmond a következő nyilatkozata: „Szombaton a Fáy utcai súlyos vereség miatt a padlón voltam, ez az állapot még vasárnap is tartott. Hétfőn azért kedvetlenedtem el, mert a kudarc miatt igencsak megszidtam játékosaimat, pedig nem vagyok híve a goromba hangnemnek.”
A 95-szörös válogatott Juhász Roland 1999 és 2005 között volt az MTK focistája. Fiatalon még csatárként rúgta a gólokat, de jött előbb Egervári Sándor, majd Garami József, akik kőkemény bekket faragtak belőle. Lapunknak így emlékezett az elhunyt edzőről: „Józsi bácsinál már rendszeresen védőként szerepeltem, pedig eleinte fenntartásai voltak velem szemben. Talán Torghelle Sándor mesélte nemrégiben, hogy volt egy időszak a pályafutásában, amikor tesztelte a mester – csakúgy, mint engem. Ebből tulajdonképpen mindannyian profitáltunk, hiszen egyszerűen csak arra volt kíváncsi, hogy akiknek nagyobb karriert jósoltak, azok mennyire vevők az ő filozófiájára, beállnak-e a sorba. Nemcsak szakmailag, de emberileg is nagyon felkészült volt.
Olyan alázattal dolgozott, ami a fiataloknak és az idősebbeknek egyaránt imponált,
mindig példát mutatott, hogy miként kell viselkednünk egy-egy helyzetben. Az én pályafutásomban azért is játszott fontos szerepet a személyisége, mert mielőtt Belgiumba igazoltam volna, megtanított, hogy mindent a helyén kell kezelni. Arra pedig mindig külön ügyelt, hogy a játékosai ne szálljanak el egy róluk megjelenő átigazolási hír kapcsán.”
A professzionális labdarúgásnak 2020 nyarán búcsút intő játékos szerint Garami József rendkívül alaposnak számított, főleg abban a korban, amikor még nem voltak videóelemzők. „VHS-en néztük a riválisokat, minden egyes ellenfélre tisztességesen felkészültünk, még akkor is, amikor már megnyertük a bajnokságot, és tulajdonképpen nem volt tétje a következő meccsnek. Ebből a szempontból is igényes volt Józsi bácsi, pedig valamennyi csapat játékát kívülről fújtuk, és már a könyökünkön jött ki a videózás. Szerintem ez a fajta igényesség vezet ahhoz, hogy valaki hosszú távon eredményes és kiegyensúlyozott legyen. Az élet minden területén ez az alaposság jellemezte, és sok dologban megelőzte a korát” – fogalmazott Juhász Roland.
Hozzátette: annál nagyobb elismerés, visszaigazolás nem is kell, mint ahogy most nyilatkoznak egykori játékosai. „Tényleg
mindenkivel megtalálta a közös hangot, megvolt hozzá a képessége.
Ha tíz évvel ezelőtt beszélnénk Garami Józsefről, akkor is mindenki csak pozitívan vélekedne róla, ez nem annak szól, hogy távozott közülünk. Nem kérdés, ott leszünk a temetésén május 2-án. Valószínűleg nagy tömeg lesz, mert rengetegen szeretnének végső búcsút venni a mestertől.”
Stark Péter, a Győr korábbi válogatott védője:
„Megértettem, hogy képes volt magát hóbortosnak beállítani, hogy levegye a terhet a játékosairól. Semmi nem kerülhette el a figyelmét, a futball nagy tudású szakembere volt. Ez nem egy elhunyt ember dicsérete, hogy többnek mutassam be, mint aki volt. Amikor 2001 tavaszán már hét hónapja nem kaptunk fizetést, egyben tartotta a csapatot, és a szezon végén csak egyetlen pontra volt a bronzérem. Fantasztikus ember volt.”
Bori Gábor, az MTK egykori válogatott középpályása:
„Nekem szinte a pótapám volt Józsi bácsi, nemcsak a futballban, hanem a privát életben is sokat köszönhetek neki. Naprakész voltam vele kapcsolatban, tudtam, hogy betegeskedik, tudtam, hogy bekövetkezhet a legrosszabb, mégis szíven ütött a halála. Gyerekként kerültem kapcsolatba vele, amikor tizennégy évesen a Győr utánpótlásába igazoltam – konkrétan miatta. Segített albérletet keresni, az egyik volt osztálytársánál szerzett nekem szállást, aki egyébként tanárnő volt, és segített az érettségire való felkészülésben is. Józsi bácsira számíthattam a költözködésben is, sőt még pénzt is kérhettem tőle kölcsön. Más idők voltak, barátságosabb, emberibb volt a futball…”
Torghelle Sándor, az MTK volt válogatott támadója:
„Sokat fejlődtem a keze alatt és sokat tanultam arról, hogyan kell kommunikálni a játékosokkal. Megvolt benne a kellő szigor, de pontosan tudta, mennyi teret lehet adni a futballistáknak. Nemhiába a bajnoki címek és az, hogy szövetségi kapitány is volt. Kivételes edzői karrier volt az övé. Biztos vagyok benne, hogy ha külföldön született volna, akkor topcsapatot irányíthatott volna.”
Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt
A Transzparens Újságírásért Alapítvány összeállításában több ellentmondásra is rámutatott a Szőlő utcai botrányben érintett férfi karrierútját illetően.
„Kazincbarcelona” – hangzott a lelátóról.
Nagy kárt okozott a baloldali polgármester döntése, amely ráadásul jogilag is gyenge lábakon áll.
Fantasztikus pillanat volt.
A Paks mögött a DVSC áll a második, a győri ETO a harmadik helyen.
Egy kis fenyegetésre is maradt ideje a Tisza Párt egyik kedvenc háziszakértőjének.
A miniszterelnök megdöbbentőnek és szégyenteljesnek nevezte az Európai Parlament keddi döntését.
