„Nem tudom, fogok-e még újra járni” – tolószékbe került az angol labdarúgás jól ismert alakja

Egy időben az angol élvonal legfittebb játékvezetőjének tartották, akinél a reklamálásra hajlamos futballisták is hamar megtanulták a rendet, mostanság azonban tolószékben éli a mindennapjait, és csak reménykedni tud abban, hogy egy nap ismét képes lesz még járni. Mi történt Uriah Rennie-vel, az angol Premier League történetének első színes bőrű bírójával?

A 65 esztendős sportember a BBC-nek mesélt a kálváriájáról, amely a tavalyi, törökországi nyaralásán kezdődött.

– vágott bele Rennie.

Öt hónapot töltött kórházban.

„Egy hónapot a hátamon fekve, másik négyet ágyban ülve töltöttem. Egy csomót találtak a gerincemen, és egy olyan ritka ideggyógyászati betegséget fedeztek fel nálam, amit nem lehet megműteni – folytatta Rennie. – Korábban nem voltak hátproblémáim, de most mozdulni sem bírtam. Furcsa volt a városban való rohangálásból hirtelen abba a helyzetbe csöppenni, hogy hosszú ideig ágyhoz vagyok kötve.”

A jamaicai születésű sípmester elmondta, a lábait most már tudja mozgatni, de felállni csak a kerekesszékéhez rögzített keret segítségével képes. A humorát azonban szerencsére ezekben a nehéz időkben sem veszítette el: a BBC stábjának kedélyesen mutogatta, hogy a tolószéke mely pontokon hagyott nyomot az otthonában lévő lábazatokon.

– mondta nevetve.

Rennie hatévesen költözött a családjával Angliába, ahol már húszéves korában vezetett labdarúgó-mérkőzéseket. Az angol első osztályban (amelyet akkor még Premiershipnek hívtak) 1997. augusztus 23-án a Leeds United–Crystal Palace találkozón mutatkozott be, az utolsó meccse pedig – a worldfootball.net adatbázisa szerint – a 2008. május 11-én rendezett Tottenham–Liverpool összecsapás volt. 

Bő tíz év alatt több mint 300 mérkőzésen fújta a sípot az angol élvonalban, de közben folyamatosan képezte magát, mesterdiplomát szerzett jogból és vállalatirányításból is, 2023 novemberében pedig díszdoktori címet kapott a sheffieldi Hallam Egyetemen. Sőt, az intézmény kinevezte őt a rektorának, ám a mostani év elejére tervezett beiktatási ceremóniájára a betegsége miatt egyelőre nem kerülhetett sor, hanem hivatalosan csak májusban áll munkába.

„Frusztráló volt a mögöttem hagyott időszak, de a családom és a barátaim felbecsülhetetlenek voltak számomra, a kórház és az egyetem pedig kiváló és kivételes bánásmódban részesített. A kórházból is végeztem a munkámat a közösségi sportcsapatokkal, az ágyamból irányítottam őket” – mondta a kétgyermekes apuka.

Rennie korábban több küzdősportot is űzött, rendszeresen kick-boxozott és aikidózott (japán harcművészeti ág) – az most nagyon távolinak tűnik, hogy szeretett sportágainak ismét hódolhasson, de alattomos betegsége egyébként is új életszemléletet adott neki.

„Az a célom, hogy fizikailag a lehető legjobb állapotba kerüljek. Senki sem mondta, hogy soha többé nem leszek már képes járni, de ha valaki ezt is mondaná, szeretném majd utólag elmondani magamról, hogy mindent megtettem, ami tőlem telt. Sok ember ül kerekesszékben, de ez nem korlátozza őt. A jelenlegi helyzet ellenállóvá és erőteljessé tett. Mostanra rájöttem, milyen könnyen összetörhet minden az életben. Nem tudom, hogy valaha fogok-e még járni, de azt tudom, mit kell tennem ahhoz, hogy legyen még esélyem. A reményt soha nem szabad feladni.”

A nyitókép forrása: BBC