„Ugyanaz az egyszerű gyerek vagyok, annyi különbséggel, hogy most a nyakamban lóg ez a fényes valami” – Molnár Attila a Mandinernek

Menjünk vissza kicsit az időben: miért éppen a négyszáz? Aki futott valaha, tudja, hogy az egyik leggonoszabb táv, mivel nem lehet úgy taktikázni, mint a hosszabb számokban, de végig sem lehet rohanni rajta.
Focistaként kezdtem, megvolt az alapgyorsaságom, viszont egy idő után túl statikussá vált számomra a futball, meguntam. Akkor mentem el Veszprémbe, ahol hosszú- és középtávfutóvá neveltek át – jó kis műhely: méter- és kilométer-mennyiségből dolgoznak, úgyhogy állóképességet tudtam szerezni. Végül e kettőnek az egyvelege adta ki a végeredményt: amikor relatíve gyors vagy, és állóképességed is van, akkor kikötsz a négyszáz méternél. A nyolcszázhoz jóval több kell az utóbbiból, a kétszázhoz meg gyakorlatilag csak gyorsaság szükséges.