Van élet a Liu fivérek után – az egykori edzőjük a Mandinernek

Nagyon unalmas, amikor Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang országváltásáról kérdezik?
Mindannyiunknak eredményes időszak volt, amikor itt sportoltak. Távozásuk sokféle érzést váltott ki mindenkiből, így belőlem is. A rövidpályás gyors­korcsolya szakág, illetve az egész sportág már a testvérek előtt bizonyított, így semmiképpen nem az unalmas szó jut eszembe.

A Heidum Bernadett fémjelezte női váltó és Knoch Viktor 2006-os Európa-bajnokságon elért dobogós helyére gondol?
Előtte is szereztünk érmeket, és 2006 óta is folyamatosan hozzuk a pontokat a téli olimpiákról. Torinóban Huszár Erika a negyedik, Knoch Viktor az ötödik lett. Igazából ott kapták fel a szakágunkat, akkor került a figyelem középpontjába. Mindannyian azon vagyunk, hogy ne az legyen az alapgondolat, hogy mi lesz velünk a Liu testvérek nélkül.

Azért az tagadhatatlan, hogy pontszerzőből a világ elitjébe jutott velük a magyar korcsolyázás: olimpiai aranyakban és bronzokban, világ- és Európa-bajnoki címekben mérhető a jelentőségük. Hogyan értékeli utólag ezt a korszakot?
Az a több mint tíz év, amit edzőként én is megéltem e két fantasztikus fiú mellett, meghatározó része az életemnek. Még az is lehet, hogy a csúcspontja az edzői pályafutásomnak. Eredményesség szempontjából biztosan. Azonban állandó útkeresésben voltunk és vagyunk, hogy a fiatalok között megtaláljuk például a Liu testvérek utódjait. Ez nem változott semmit.

A kérdés az, miből meríthetnek. Mekkora a gyors­korcsolyázás bázisa?
Nem állíthatom, hogy a sikerek hatására őrült módon megnövekedett a bázis. Jelenleg 300 shorttrackes van idehaza a legkisebbektől a felnőttekig. Korábban is ekkora merítésből találtuk meg a tehetségeket. Például a már visszavonult Burján Csabát, akinek a kvalitásai talán nem értek fel a Liu testvérek szintjére, ám a váltó tagjaként olimpiai bajnok lett, és egyéniben is szép eredményeket ért el. Nem szabad letérnünk a bevált útról. Vége van egy fantasztikus korszaknak – mindig mondtam, elképzelhető, hogy ilyen versenyzőket ötvenévente lehet találni. Talán igazam van. Nagyon jó, tehetséges korcsolyázókat viszont lehet nevelni.

Mit jelent a tehetség a rövidpályás gyorskorcsolyázásban?
A gyerekeknél elsősorban a gyorsaságot nézzük, illetve azt, milyen gyorsan tanulják meg a feladatokat. Ezt a két tényezőt figyeljük leginkább a tehetségkutatásnál. A gyorsaság olyan képesség, amin mindössze tíz százalékot lehet fejleszteni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem voltak gyors kiválóságaink, de leginkább váltóban vagy 1500 méteren remekeltek. Eszembe jut például Heidum Bernadett, aki egyáltalán nem számított 500 méteres versenyzőnek, mégis van nyolc Eb-érme. Nem volt kifejezetten gyors, mégsem fordultunk el tőle.

A Liu fivérek viszont talán éppen ebben voltak a legjobbak.
Kiváló példa Shaoang. Amikor kicsi volt, csak kapkodtuk a fejünket: „Atyaúristen! Egyik pillanatban itt van, a másikban meg már ott!” Burján Csaba pedig elképesztő fizikai adottságokkal rendelkezett. Persze számos tényező hozzájárult ahhoz, hogy a legjobbakkal is felvette a versenyt.

Mitől vagyunk évtizedek óta versenyképesek ebben a nehéz sportágban?
Vegyük például a hollandokat, akik nemcsak Euró­pában, de a világon is vezető nagyhatalomnak számítanak a hosszú pengés korcsolyázásban. Hihetetlen, mit fordítanak rá ezekre a sportágakra. Nem csupán az anyagiakra gondolok, hanem például a sporttudományos háttérmunkára, az abban rejlő lehetőségek kiaknázására. Ebben biztos hogy előttünk járnak. Nekünk talán az az erősségünk, hogy sohasem szégyelltünk nyitott szemmel járni és tanulni, segítséget kérni az ilyen műhelyektől. Ezzel felgyorsítottuk a fejlődésünket. El lehet képzelni, Kínában mennyire áristom jelleggel, zártan zajlik a sportolók felkészítése.

Magyarországon nincs szigor, katonás rend?
Annyira azért nincs, mint Kínában. 

Pedig új nemzedékek érkeznek, amelyeknek a tagjai nem szoktak hozzá a leszűkült élettérhez, amilyenben én is felnőttem. Kötelező katonaság, május elsejei felvonulás már régen nincs, de a szülők, nagyszülők valahogy még mindig átadják a fegyelmezettségi kényszert. Aki hozzánk keveredik, céltudatos, kezelhető. Ez is kell a sikerességhez.

Egy év múlva ilyenkor már túl leszünk a milánó–cortinai játékokon. A három éve megváltozott helyzetben lekerült a teher a magyar korcsolyázókról?
Szerintem van rajtunk nyomás. Az eredményesség meghatározza a támogatás szintjét. Ha egy szakág eltűnik a süllyesztőben, arra érthetően kevesebbet fordítanak. Ez borzasztóan éles játék. Mi a szerkezeti felépítésünkkel eljutottunk egy szintre, bizonyítjuk, hogy a fiatal tehetségekkel továbbra is hatékonyak tudunk lenni. Fontos, hogy a jövőben is biztosítsuk a megfelelő körülményeket.

A jelen zászlóvivője Jászapáti Petra, aki januárban Európa-bajnok lett 500 méteren egyéniben. Korábban is voltak szép sikerei, az olimpiai bronzérmes vegyesváltóban is futott a jégen. Mitől lett 26 éves korára olyan, mint a jó bor?
Ez jó megközelítés, ezt látom rajta én is. Az évek alatt tízmillió B döntőben vett részt, ami hajszálra van a legjobbaktól, és be-becsúszott néhány A döntőbe is. Mindig azt gondoltam, hogy hatalmas ugrás ezt átlépni. Mint minden, talán ez is fejben dől el: megjelent nála az a fajta higgadtság, ami az apró szituációkon átsegíti, akár a versenyeken, akár a mindennapos edzésmunkában. Ha ez így folytatódik a jövő februári olimpiáig, előfordulhat, hogy éremért küzd majd. Kívánom neki, hogy így legyen.

Ne feledkezzünk meg a nagypályás gyorskorcsolyázásról se! Kim Minszok személyében immár magyar színekben versenyez egy többszörös olimpiai érmes kiválóság. Jövőre esetleg rövidpályán is indulhat?
Rövidpályás gyorskorcsolyázóból lehet jó nagypályás versenyző, fordítva ez ritkán igaz. A shorttrack technikája igényli a gyerekkori felkészítési modulokat és az ismeretek beágyazódását. Kim elég jól megy rövidpályán, de annyira nem, hogy nemzetközi versenyeken labdába rúghasson. Ez kiváló edzéskiegészítés neki, és a tudás előnyére válik a nagypályán is.

Kijelenthető, hogy a nagypályán éremesélyes?
Még csak 19 éves volt, amikor 2018-ban első ázsiai versenyzőként bronzérmes lett 1500 méteren. A következő olimpián megismételte az eredményt, és mellé csapatban szerzett egy ezüstérmet is. Olivér – nevezzük így, mert ezt a nevet választotta – világsztár. Van, hogy nagypályán a tíz helyezést egy tizedmásodperc választja el egymástól. Bennünk kellő bizakodást vált ki, hogy rendkívül határozott és erős versenyzői alkat. Volt egy majdnem kétéves kihagyása, de abból is úgy tért vissza, hogy már van negyedik helye ezen a kulcstávon egy olyan világkupáról, amelyen mindenki részt vett. Ráadásul remek időeredményt produkált. Azért örülünk neki, mert az ő eredményességén keresztül folytatni tudjuk azt a munkát, ami rengeteg magyar fiatal integrálásáról szól. Kovács Zoltánok, Pipacs Rékák olimpiai részvételéhez, akár dobogós helyezéséhez vezethet.

Tény, hogy a Liu testvérek távozásával az elsőből a második kalapba került a gyorskorcsolyázás az állami finanszírozási rendszerben. Ez több tíz, akár százmillió forinttal kevesebb éves támogatást jelenthet. Anyagilag megéri ma ezt a sportágat magas szinten űzni?
Nem szeretnék véleményt nyilvánítani más sportágakról, de látni, hogy mondjuk egy világsztár labdarúgó mennyiért vált klubot, és mit fizetnek az emírségekben, felfoghatatlan. 

Az állami forrásokból igyekszünk a lehető legjobban támogatni őket. Távol tartom magam a politikától, de egy aktuális témához hasonlítva: ez nem azt jelenti, hogy elérik a pedagógusbéreket. Még a legerősebb versenyzőinknél sem. Sportolóink döntő többsége tanul, egyetemista. Somodi Maja az orvosira jár, amellett lett egyéni junior világbajnok, váltóban Európa-bajnok. Szépen gondolkodnak az életükről, tesznek is érte, képezik magukat. A fizetések lehetnének magasabbak is, de ami az erőnkből telik, odatesszük nekik.

Az előbb utalt a kínai módszerre: gyakorlatilag mint a katonákat, elzártan képezik a korcsolyázókat. Itthon milyen lemondással és munkával jár ez a sport?
Rettenetes munkát kell beletenni. Egy sportoló élete nem kizárólag arról szól, amit az edzéseken elvégez. Egy shorttrackes átlagban három-négy órát foglalkozik naponta a fizikai felkészülésével, van, hogy annál is többet. És ezzel nincs vége, hiszen a fejlődés igazából a pihenés fázisában valósul meg. Ha nem megfelelően foglalkozik magával, oda az egész! Ez életforma. Felkeléstől lefekvésig meg kell felelnie minden szempontnak: az edzésnek, a regenerációnak, a táplálkozásnak, a tanulásnak, a szabadidő normális eltöltésének. Mindeközben látja, hogy a barátai minden hétvégén a vigalmi negyedben mulatoznak, ami nem feltétlenül rossz vagy jó, csak más. A mi versenyzőink nem is oda vágynak, mert boldogok velünk és azzal, amit űznek. Ha ezt összevetjük azzal, mennyit keresnek, nehéz kérdés. Nem is olyan messze, egy távoli galaxisban, ahonnan jöttünk, egy forintot sem tudtunk nekik fizetni. A kollégáknak és magunknak meg aztán különösképpen. Ez azóta gyökeresen megváltozott. Ahogy az állam és a kormány a sport, a sportolók, valamint a teljesítményük felé fordul – még akkor is, ha ez sokaknak esetleg bicskanyitogató –, annál empatikusabban nehéz lenne csinálni. Nekünk 2006 óta egyre rendezettebb az életünk. 

Téli olimpiai sikerek a gyorskorcsolya szakágban

Nyitókép: Az aranyérmes Jászapáti Petra a női 500 méteres versenyszám döntője után a rövidpályás Európabajnokságon a drezdai Joynext Arenában január 19-én
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd