Végső nyugalomra helyezték Keleti Ágnest, Thomas Bach is üzent

Nyitókép, fotó: mno/Polyák Attila

***

A Mandiner is több anyagban számolt be arról (ITT ,ITT és ITT), hogy január 2-án elhunyt az ötszörös olimpiai bajnok kiválóság, a Nemzet Sportolója.

Keleti Ágnes Magyarország legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportolója, és – haláláig – a világ legidősebb élő, egyben a világ valaha élt legidősebb ötkarikás aranyérmese volt. Helsinkiben 1952-ben műszabadgyakorlatával (ma: talaj) aranyérmet, összetett csapatban ezüstöt, felemás korláton és a kéziszercsapat tagjaként bronzot nyert, majd 1956-ban, Melbourne-ben talajon megvédte címét, gerendán, felemás korláton és a kéziszercsapat tagjaként szintén aranyat, egyéni összetettben és csapatban ezüstérmet szerzett.

A magyar és a világ tornasportjának legendás alakjától több százan vettek búcsút a helyszínen egy szál virággal, és koszorút küldött a temetésre Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor, valamint búcsúlevélben emlékezett meg Keleti Ágnesről a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Thomas Bach, amelyet teljes egészében közlünk:

„Tisztelt Gyászoló Család, Kedves Sportbarátok!

Keleti Ágnessel egyetemes olimpiai közösségünk egy ragyogó teremtést és egy sokakat lelkesítő bajnokot veszített el.

Sportolóként Ágnes művészi előadásmódjával, kitartásával és derűjével nyűgözte le a világot, aratott történelmi győzelmeket. Személyiségéből leginkább a melegsége, alázata és csendesen áradó ereje érintett meg mindenkit, aki találkozhatott vele. Ágnes a tornának szentelte az életét. Hivatása lett, hogy minél többen tapasztalják meg a sport életet formáló erejét. Egy ízben ezt mondta: »Ne a győzelemre koncentrálj, hanem arra, hogy szeretetből csináld.« Ez a megközelítés vezette egész emlékezetes életútján – a magyarországi kezdetektől és győzelmektől az Izraelben töltött évtizedeken át a budapesti hazatérésig. Ágnes megmutatta nekünk, hogy az élet – csakúgy, mint az olimpiai játékok – nem a bennünket elválasztó határokról szól, hanem azokról az összekapcsolódásokról, amelyek minden különbözőségünkben is egyesítenek bennünket, az emberiség teljes közösségét. E kapcsolatok pedig a szeretetben gyökereznek, ahogy ezt Ágnes gyönyörűen megfogalmazta.

Életében rettentő kihívásokkal szembesült, de ő győzelmet kovácsolt a nyomorúságból. Túlélvén a Holokauszt borzalmait, újrakezdte tornászpályafutását, és minden idők egyik legeredményesebb olimpikonjává vált. Miután 1956-ban a Szovjetunió lerohanta Magyarországot, Izraelbe vándorolt, ahol nemzedékek sorát lelkesítette a sport iránti szeretetével. Ágnes megtestesítette mindazt, ami igazi bajnokká tesz valakit: a kiválóság, az állhatatosság, a barátság és a szeretet olimpiai értékei szerint élte egész életét a sportban és a sporton túl. Az olimpiai játékokkal az életet ünnepeljük – Ágnesre való közös emlékezésünkkel most ünnepeljük az ő életét, az ő sport iránti szeretetét, az ő életszeretetét.

Ha így teszünk, Keleti Ágnes örökre tovább él a mi szívünkben!

Lausanne, 2025. január 6., Thomas Bach”