„Nem várt elismerés” – a Nemzet Sportolójának jelölt legenda a Mandinernek

Beállhatok a hosszú sorba?

Jaj, nagyon kedves, meghatottan fogadom a hívásokat. 

A Nemzet Sportolója, gyerekkori vívótársa, Kamuti Jenő hívta fel elsőként. A szavazás előtt nem telefonálgatott, hogy egy kicsit lobbizzon?

Nem lobbiztam, nem foglalkoztam ilyesmivel. Azután, hogy 2004-ben megalapították a kitüntetést, még lelkesedtem én is, hogy bekerülhetek. Aztán úgy gondoltam, hogy talán sok a vívó, és azért nem választanak meg, így inkább lemondtam róla.

Ez valóban számítani szokott, ahogy az is, hogy Keleti Ágnes személyében hölgy hunyt el. A műkorcsolyázó Regőczy Krisztinát egyes fórumokon esélyesnek gondolták. Bántja ez, amikor azt írják, hogy Sákovicsné Dömölky Lídia meglepetésre nyert a voksoláson?

Nem hiszem, hogy bánt. Úgy fogom fel, mint egy ajándékot, amire büszke vagyok. Tulajdonképpen az egész sportpályafutásomat elismerik ezzel. 

Átlagemberként nem tudom elképzelni, milyen mondjuk olimpiai bajnoki címet nyerni, vagy például az Év sportolója díjat átvenni. Önnek felér egy születésnappal, hogy a Nemzet Sportolójának jelölték?

Az én koromban már a születésnapok nem olyan felhőtlenek, mint 16 évesen. Inkább azt mondom: 

Fiatalon, 19 évesen egyéni világbajnoki címet szerzett, a női tőrvívó-csapattal 1964-ben olimpiai aranyérmes lett. Mire a legbüszkébb?

Elvileg az olimpiai bajnokságnak van a legnagyobb rangja, mert négyévenként tartják. Vívásban talán a világbajnokság erősebb, hiszen népesebb a mezőny. 

De amikor egyéni világbajnokságot nyertem 19 éves koromban veretlenül, az sem egy elhanyagolható emlék. Amikor 1959-ben itt, Budapesten nyertünk csapatban vb-t, az egész sportcsarnok közönsége velünk énekelte a Himnuszt. Akkor azt mondtam: Magyarországon nyerni a legcsodálatosabb. 

Visszavonulása után sem szakadt el a vívástól, a KSI, majd több intézmény edzőjeként tevékenykedett. Nem bánja, hogy nem mondjuk szövetségi kapitányként?

Az a férjem volt. Nekem az, hogy tanítottam a Központi Sportiskolában, nagyon szép része volt az életemnek. Megszeretettem a vívást a gyerekekkel. A mai napig jönnek felköszönteni a névnapomon, olyan erős a kötődés köztünk.

„Rejtő Ildikó a világ legtechnikásabb versenyzője, Juhász Katalin a legokosabb, Marosi Paula a legmegbízhatóbb, Ágoston Judit a legmagabiztosabb” – jellemezte olimpiai bajnok társait korábban. Mit szól, ahhoz, hogy a sportnapilapban ehhez kapcsolódva a „legaranyosabb” jelzőt érdemelte ki?

Ezt nem tudom megállapítani. Talán arra gondoltak, hogy még voltak egyéni és csapatsikereim.

Márciusban lesz a 89. születésnapja. Hogyan él manapság?

Olyan korban vagyok, amit nem könnyű megérni. 

Drukkolok a magyar sportolóknak, és ügyködöm az unokáim körül: boldogan sütök-főzök nekik, egyengetem az életüket.

Az éremtáblázat alapján továbbra is a vívás a legsikeresebb olimpiai sportág Magyarországon. Mit szól a maiakhoz, a férfi párbajtőr-csapathoz, amely győzött a párizsi olimpián, és a férfi kardcsapat ezüst-, illetve a párbajtőrvívó Muhari Eszter bronzérméhez?

Jaj, nagyon büszke vagyok rájuk, és összességében a mai sportolókra. Végig szurkoltam a párizsi olimpiát.

Mondja nevetve. Gyakrabban fog a kamerába mosolyogni azzal, hogy a Nemzet Sportolója lesz, azaz tervezi-e, hogy többet szerepel, népszerűsíti a sportot?

Nem, én így is szoktam menni a versenyekre. Lelkesen beszélgetek, tartom a kapcsolatot, a szövetséggel is jó viszonyt ápolok. Meghívnak a rendezvényekre, és örülnek nekem.

Ha már kapcsolatok, azt meg tudja fogalmazni, hogy a tanítványai miért szerették, szeretik?

Ahhoz, hogy jó edző legyen valaki, pedagógiai érzék is kell. Úgy érzem, ezt meg tudtam adni nekik. Önbizalmat adtam, érezték, hogy mindegyiket egyformán kedvelem. A sportnak olyan nagy nevelőértéke van, és akkora pluszokat ad az életben, hogy mindenkit biztatok rá. Megtanulja legyőzni önmagát, megtanulja, hogy szorgalom nélkül nincsen siker. Önbizalmat ad, ami az iskolai vizsgákhoz is szükséges.

Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi