Így lett igazi bajnok – interjú Kós Huberttel!

2025. január 23. 02:06

A 21 esztendős úszó olimpiai és világbajnoki címét Az Év Sportolója címmel koronázta meg. A Mandinernek többek között sikerei hátteréről, az amerikai szemléletről, valamint ez évi terveiről beszélt.

2025. január 23. 02:06
null

Kós Hubert 
2003-ban született Telkiben. Három és fél évesen kezdett úszni, a Jövő SC-től 10 esztendősen igazolt az Újpesti TE-hez, ahol Magyarovits Zoltán irányításával pallérozódott 2013-tól 2022 őszéig. 27 korosztályos magyar rekordot döntött meg. Akadt olyan országos utánpótlás-bajnokság, amelyen 13 versenyszámban végzett az első helyen. A 2019-es nyári Európai ifjúsági olimpiai fesztiválon ezüst­érmet szerzett 100 méter pillangón, 100 háton, 200 vegyesen és 400 vegyesen. A tokiói olimpián 200 vegyesen junior-Európa-rekordot, majd juniorvilágcsúcsot úszott. Az első felnőttérmét a 2021 végi rövidpályás Eb hozta, ahol 400 vegyesen bronzérmes lett, egy évre rá pedig 50 méteres medencében Európa-bajnoki címet szerzett 200 vegyesen. 2023-ban világ-, 2024-ben olimpiai bajnok lett 200 méteres hátúszásban, majd a budapesti rövidpályás világbajnokságon vb-rekorddal győzött 200 háton, 100 méteren pedig ezüstérmes lett.

Az internet nem felejt, az egyik videómegosztón ma is látható az a felvétel, amelyen 13 évesen azt mondja: „Olimpiai bajnok szeretnék lenni!” Gyermekként bátran mond ilyet az ember, főként, ha tehetséges. Önben mikor tudatosult, hogy valóra válthatja az álmát?
Gyerekként valóban optimistán tekintettem a jövőbe, de soha nem gondoltam, hogy 21 évesen olimpiai bajnok, az év férfi sportolója leszek. Sőt, egyáltalán nem hittem volna, hogy életem során valaha idáig jutok. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a magyar sportújságírók úgy vélték, én érdemlem meg ezt a címet. Mindez azt mutatja és mondatja velem: van értelme dolgozni, érdemes belerakni a kemény munkát, amelyet már a gála másnapján folytatok. Hatórás repülőút után az Amerikai Egyesült Államokba visszaérkezve, ottani idő szerint reggel már az uszodában volt jelenésem.

Aki közvetlenül karácsony előtt a BVSC-Zugló márványtábla-avató ünnepségéről a beszédek és az autogramosztás után azonnal a medencébe siet, hogy teljesítse az edzője által küldött penzumot, miért lepődik meg, hogy két másik olimpiai bajnok úszót is megelőzött a voksoláson?
Mindenekelőtt nagyon örülök neki, hogy három úszó is felkerült a képzeletbeli dobogóra, és köztünk dőlt el ez a csata. Úgy vélem, hogy 

a magyar úszósportnak ragyogó csillagai, jó jelene van, és szép jövője lehet.

Mit szólt ahhoz, hogy a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinkával és az ötszörös aranyérmes Ian Thorpe-pal állt egy színpadon?
Nem tudtam előre, hogy itt lesznek. Az is hihetetlen élmény volt, amikor lejátszották a felvételeket Thorpe-ról. Néztem az eredményeit, és csak hüledeztem. 3 perc 40 másodperces 400 gyorsokat nem igazán szoktak úszni, még úgy sem, hogy a világcsúcs már picivel jobb. Elképesztő, hogy Katinkával ők adták át nekem a trófeát. Két olyan úszó állt előttem, akit az egész világon ismernek, elismernek: minden idők egyik legjobb női és férfi versenyzője. Felfoghatatlan élményben volt részem.

Menjünk vissza kicsit az időben. A 2022-es buda­pesti nagy medencés világbajnokságon 200 vegyesen hatodik lett – aznap hiába vártam az interjúzónában. Csalódott lehetett. Ekkor hagyta el Magyarországot, és igazolt a 23-szoros olimpiai bajnok Michael Phelps edzőjéhez, Bob Bowmanhez. Ez a váltás hozta meg az áttörést?
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mielőtt az USA-ba mentem, sorra nyertem az országos bajnokságokat, de az más megméretés, mint egy világverseny. Egy Európa-­bajnokságon kezdődött el a nyerő szériám, az említett vb után Rómában. Ott tanultam meg, hogyan kell nyerni. Mindig nagyon akartam nyerni, és tudtam, hogy egy nap ott lehetek a dobogó tetején, mert mindenem megvan hozzá. Lehet, hogy túlságosan szerettem volna győzni. Előfordult, hogy többet akartam nyújtani, mint amennyire éppen képes voltam. Ahogy bejelentettem, hogy Amerikába megyek tanulni, sportolni, és Bob Bowman lesz az edzőm, továbbá olyan csapatba kerülök, amelyben olimpiai és világbajnok klasszisok úsznak, valamit sikerült átállítani a fejemben.

Magasabbra került a léc, vagy csak elhitte, hogy ön is bajnok típus?

Azt éreztem, hogy meg kell tanulnom nyerni, 

és ott meg fogom tanulni, hogyan kell. Ezzel lekerült rólam a teher, amit addig cipeltem. Egyszerűen odamentem és meg­csináltam: megnyertem az Eb-t 200 vegyesen még a kiutazás előtt. Aztán jött a 2023-as világbajnokság, amire már kint készültem fel – odamentem Fukuokába, és megcsináltam: győztem 200 háton. 2024-ben jött az olimpia Párizsban – odamentem, és megcsináltam: olimpiai bajnok lettem 200 háton. Nem görcsöltem már rá, mi lesz, ha nem sikerül.

KÓS Hubert
Fotó: MTI/Illyés Tibor

 

Bob Bowman többször nyilatkozta, hogy ön kiváló technikai felkészítést kapott Magyarországon. Ezek szerint bizonyos szint fölött tényleg minden fejben dől el?
Korábban túlagyaltam egy-egy megméretést. Ha így indul neki egy versenyző, akkor könnyen előfordulhat, hogy pont azzal nem tud foglalkozni, amivel kell: hogy éppen mit kell tennie egy adott szituációban. Ezt tanította meg nekem Bob: az adott helyzetben mit kell tenni. Mindig azt mondja: „focus on the process”, azaz összpontosítsak a pillanatra, a folyamatra, és akkor jönnek majd a sikerek. Nem akkor, amikor az eredményekre koncentrálok.

„Idő kell ahhoz, hogy ez a terv működjön. Ő szeretne eredményt elérni, de az én felfogásom szerint a siker egy folyamat gyümölcse” – nyilatkozta Bob Bowman decemberben a budapesti vb-n a Duna Arénában. Ön is kezdi magáévá tenni a filozófiáját?
Tényleg kezdem átvenni a gondolkodásmódját. Ez meg is látszott az olimpián, az év végi világbajnokságon pedig még inkább. Például úgy viselkedtem, ahogy ő szokta mondani: „Live like a champion!”, azaz viselkedj bajnokként. Úgy is tettem. Mentem levezetni azonnal, hogy kijöjjön az izmaimból a savasodás, amikor dupla számot teljesítettem 50 háton és 100 pillangón. Kezdem felfogni, beépíteni, hogyan kell úgy élni, mint egy bajnok – és ez segített nekem, hogy valóra váljanak az álmaim.

Fáradtsága ellenére jól láthatóan boldog, kiegyensúlyozott. Korábban szűkszavú volt, kerülte a nyilvánosságot, amennyire lehetett. Ilyen téren is felszabadultabb lett?
Lehet. És az is lehet, hogy többet beszélek most, mint szoktam. Ez is nyilván azt bizonyítja, hogy tudom, mit csinálok. Ezáltal sokkal többet tudok arról beszélni, hogyan lehet győzni, és mit csinálok jól. Régebben nem voltam képes megmondani, miért nem úgy teljesítettem, ahogy szerettem volna. Ez is egy tanulási folyamat, erre is rá kell jönni. Boldog vagyok, hogy sikerült rájönnöm.

Olimpiai felkészülése során nem szakította meg amerikai edzéstervét, és távollétében a dohai nagy medencés világbajnokságon Hugo González nyert 200 háton. Motiválhatja a cím visszaszerzése, esetleg készül valami másra is?
Természetesen célom, hogy visszaszerezzem a világbajnoki címet, de sokszor elmondtam azt is, hogy 50 méteres medencében is szeretném megmutatni, többre vagyok képes 100 háton. Rövid pályán sikerült már vb-ezüstöt nyernem, és remélem, Szingapúrban is bejutok a döntőbe ebben a számban is, ott pedig minél jobb teljesítményt szeretnék nyújtani. Meglátjuk, mi lesz 200 háton. Nem szoktam ígérgetni versenyek előtt, bízom benne, hogy jó pillanatokat hoz majd a fő versenyszámom is.

Bob Bowman tudatta: a Milák Kristófot 200 pillangón legyőző egyetemi társa, a négyszeres olimpiai bajnok Léon Marchand nem tör a babérjaira, nem versenyzik háton. Keresztezhetik mégis egymás útját?
Muszáj volt olyan számot választanom a vegyes helyett, amelyben nincs benne Léon, így jött a hátúszás, csak így volt esélyem. Azt nehéz volt felfogni, hogy Ryan Murphyt könnyebb megverni, mint Léon Marchand-t. Abban a pillanatban nem volt egyértelmű, mert Murphy hatalmas úszó, és kiváló formának örvendett. Elképzelhető, hogy vissza lehet térni más versenyszámokra, de Marchand-t nehéz legyőzni. Én vegyesúszóként kezdtem, így a mellúszásomon javítanom kell. Pillangón és gyorson is jó lehetek egyéniben, de természetesen nem akarom elengedni a hátúszást.

Ha már tervekről beszélgetünk, a bajnok attól is bajnok, hogy megfelelően tudja pozicionálni magát. Ön ritkán elégedett, de most talán hiányérzet nélkül tekint vissza 2024-re.
Igen, most büszke vagyok magamra. Nem gyakran fordul elő velem, de 

az az év szerintem úgy sikerült, ahogy kellett. 

Ahogy elképzeltem, hogy az olimpia esztendeje milyen lesz. Kijelenthető, hogy tökéletes volt – ezt persze az edzők nem szeretik hallani. Mindez persze nem jelenti azt, hogy hátra fogok dőlni, folytatom a munkát. Ez egy visszaigazolás, mert most már tisztában vagyok vele, hogy az edzések ilyen eredményekhez vezetnek.

Időnként humorosan megjegyzi, és akár még a közösségi médiában is közzéteszi, mit követel az edzője. Minden viccnek a fele igaz alapon azt olvasom ki ebből, hogy nincs apelláta. Tényleg kérlelhetetlen Bob Bowman?
Kőkemény. Szerintem csak így lehet elérni olyan sikereket, amilyenekig eljutott. Több mint harminc aranyérmet szereztek a tanítványai az olimpiákon – ez elképesztő.

Rendben, de hol van az emberség, a megértés?
Úgy érdemes felfogni, hogy nem azért üvöltözik velünk, mert utál bennünket, hanem azért, mert szeret, és egyúttal szeretné, hogy elérjünk a kitűzött magasságokba. Ennyire nem lettem volna jó, hogyha ő nem ilyen szigorú és kemény. Léon Marchand sem nyert volna négy aranyat Párizsban. Ezért is nehéz visszamenni egy ilyen sportgála után. A fejemben valahol ott van, hogy azért edzek, hogy folytathassam ezt a remek szériát, és továbbra is kiváló eredményeket érjek el.

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
gégé
2025. január 28. 09:53
Amellett, hogy nagyon gratulálok és elismerem, hogy "ezt csak így lehet", meg "valamit valamiért", én őszintén elgondolkodtam, hogy ezt a fajta irányítottságot, minden perce felülről jövő beosztását, folyamatos fizikai határérték-terhelését meddig tűri egy ember. Bob így, Bob úgy, Bob ordít, Bob megengedi.... Nekem ezt olvasni is borzasztó. (Nem is vagyok olimpiai bajnok.) Nem tudom, Hubi mikortól fog elkezdeni más életre vágyni. Idővel lediplomázik, nem tudom, mit tanul, de jó egyetemen van, otthonosan mozog nemzetközi közegben, bizonyára lenne lehetősége valami jó gyakornoki programra, stb, annyi klassz dolgot lehet csinálni.
Lami66
2025. január 26. 08:19
Kiváncsi leszek meddig marad meg magyarnak, mert jól láthatóan nagyon vonzza az usa lét-érzés.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!