Egyelőre élvezi a szabadságot az eltiltott magyar fociedző

A szabadság jó dolog, de ezt csak az tudja igazán értékelni, akit valamennyi időre megfosztottak ettől az érzéstől. Borgulya István már több mint fél éve élvezi a szabadságot. Tavaly június 27-én engedték ki a börtönből, ám október 25-ig házi őrizetben kell maradnia. A Kispest Honvéd egykori labdarúgója pályafutása végeztével edzőnek állt, és belekeveredett a magyar futballban 2011-ben kirobbant fogadásicsalás-sorozatba. Az 53 éves szakvezető ma is állítja, ártatlan, a bíróság mindenesetre nem így látta, így 2023 novemberében egy év börtönbüntetést kapott. Először Baracskára került, de egyből áttették a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézethez tartozó martonvásári kis börtönbe, melyet „vendégei” csak kollégiumnak hívnak. Jó magaviselete miatt a nyáron házi őrizetbe került. Amennyire tudta, lekötötte magát a szentendrei háziőrizetben: egyebek mellett kertészkedett és hetente kétszer délelőttönként el is hagyhatta a házát. Persze, otthon azért jobb volt lenni, mint a fegyintézet falai között, de a teljes szabadság csak az év vége előtt jött el Borgulyának.

„Nem ünnepeltem, de azért örültem, hogy  végre véget ért számomra ez a kálvária, ami tizenhárom évig tartott. Mivel nem követtem el semmit, ezért elég rosszul éltem meg a történteket, de túl vagyok rajta. Miután lejárt a büntetésem, december végéig nem csináltam semmit, mármint nem dolgoztam, de azért jöttem-mentem. Jó érzés volt szabadon járni-kelni, és régi hobbimnak, a színházba járásnak hódolni. Sok kiváló darabot megnéztem a Játékszínben” – árulta el a Balatonfüredi FC korábbi vezetőedzője.

Sok barát segítene rajta

Az új évvel új életet is kezdett a pro-licences edző, bár egészen pontosan még nem tudja, hogy mihez fog. A legjobban az fáj neki, hogy a börtönbüntetés mellett tíz évre eltiltották Magyarországon a labdarúgással kapcsolatos összes tevékenységtől, így egyelőre nem tudja folytatni azt, amihez a legjobban ért: az edzősködést. Még azt sem zárja ki, hogy az igazáért akár Strasbourgig, az Európai Unió Bíróságára is elmegy, hogy enyhítsék ezt a büntetést.

De azon még nem gondolkodtam, hogy mihez lenne kedvem. Nekem a futball volt az életem, abban éltem és dolgoztam mindig is. És talán nem is csináltam olyan rosszul: a balatonfüredi vezetők közül például többen is meglátogattak a házi őrizetem alatt. Hozzájuk bármikor visszamehetnék, ha nem lenne ez az eltiltás. Mivel nem a Magyar Labdarúgó-szövetség, és nem is a nemzetközi fociszövetség tiltott el, így külföldön vállalhatnék munkát. Még az sem kizárt, hogy valahol a közelben, valamelyik szomszédos országban dolgozom majd, a papírom megvan hozzá” – vázolta fel a lehetőségeit Borgulya.

Fájó kispesti vergődés

Ahogy neki, úgy kedvenc csapatának is fájdalmas volt a 2023-as év. Persze, a kettő között nincs összefüggés, hiszen Borgulya Istvánnak már nincs köze az NB II-ben kieső helyen álló Budapest Honvédhoz. A helyzet – a kispestiek őszi vergődése – ettől még fáj neki is.

„Nehéz megmondani, hogy pontosan mi a gond. Kívülről ezt nem lehet megfejteni, de az jól látszik, nagy a baj. Ősszel megnéztem egy-két mérkőzésüket a tévében. 

Kérdezhetném: ilyen tudással, ilyen teljesítménnyel hogyan kerülhettek oda? De nem feltétlenül az ő hibájuk az, hogy ott vannak, egyszerűen csak ennyit tudnak. Ettől persze még nem értem, miként kerülhettek oda, hogyan vehetnek fel Honvéd-szerelést. Azok a fő bűnösök, akik nem tanították meg nekik a dolgokat, az alapokat. Egy edzőnek már gyerekkorban fel kellene hívnia a srácok figyelmét a helyezkedési hibákra, és még sorolhatnám. Azért ne felejtsük, hogy ennek a klubnak van Magyarországon az egyik legkomolyabb utánpótlás-nevelő bázisa, a Magyar Futball Akadémia, a Budapest Honvéd FC elitakadémia besorolású intézménye. Ez az iskola több mint tíz éve működik, és nem értem, hol vannak a játékosok, akik ott nevelkedtek” – mondta a szakember, aki azért nem szakadt el teljesen szeretett klubjától. A Honvéd-szurkolók hívták Borgulyát ősszel meccsre, de úgy volt vele, majd tavasszal kimegy az egyikre. De nem a látványért, a szórakozás kedvéért, hanem inkább csak nosztalgiából.

Nyitókép: Borgulya István archívum