Dehogyis! Tudja, mi egy összetartó család vagyunk, éppen ezért csak az egyik szemünk sírt, a másik azért nevetett. Pozitívan fogtuk fel a történteket, hiszen az első fokú ítélet során még négyéves börtönbüntetést kaptam, ezt csökkentette a Kúria egy évre, amelyből reményeink szerint csupán öt hónapot kell majd távol töltenem a családtól.
De az azért fáj, hogy 13 évet elvettek az életemből.
Semmi konkrétumot nem bizonyítottak rám, és többek között azért is húzódott ennyi ideig az ítélethozatal, mert a tárgyalások során egyszer a bírót váltották le, kétszer pedig ülnökcsere történt. Erről miért mi tehetünk?! Összehasonlításképpen: az olaszországi tárgyalás (amely során felfüggesztett börtönbüntetést kaptam), csupán 15 percig tartott. S azt is elmondtam már korábban, hogy míg az ügy során meggyanúsított edzőkollégáim közül mindannyian visszatérhettek már a kispadra, engem mellékbüntetésként a labdarúgástól való összes tevékenységtől 10 évre tiltottak el. S ez még akkor is iszonyúan hosszú idő, ha ebből már három és fél évet letöltöttem...
Nyitókép Fotó: MTI/Illyés Tibor (archív)