Újabb súlyos ítélet az olasz futball-fogadási botrányban
Válogatott labdarúgók kerültek a vádlottak padjára. Lesz-e visszaút a legjobbak közé?
A 2009-ben kirobbant fogadásicsalás-sorozat kapcsán a Kúria meghozta az ítéleteit. Az ügy egyik fő vádlottja, B. István egyéves börtönbüntetést kapott, és kizárólag honlapunknak nyilatkozik arról: miként élte át az elmúlt tizennégy évet, az előzetes letartóztatást, és miként várja a rács mögötti életet.
Mennyire érte váratlanul, hogy tizennégy évvel a fogadási csalás kirobbanása után mégis rács mögé kell vonulnia?
Annyira nem ért váratlanul, hiszen kis híján másfél évtizede tart az ügy illetve a tárgyalások. Volt egy elsőfokú, majd egy másodfokú ítélet, utána került át a Kúriára az ügy, ahonnan megkaptuk a szintén másodfokú ítéletet.
Tulajdonképpen mivel vádolták önt?
Az ügy egyik koronatanúja, L. Kolos játékvezető
azt állította, hogy két edzőmérkőzés végeredménye manipulálása során is telefonon kellett a meccsek alatt kapcsolatban állnia velem. Ez már csak azért is érdekes, mert ugyanebben a vallomásában azt is elismerte: nem is volt nála telefon, soha nem beszéltünk, nem is ismerjük, de még csak nem is találkoztunk soha egymással.
Ha mindez így történt, miért állított mégis ilyet?
Fogalmam sincs. Illetve pontosan tudom: mindenképpen szerette volna elkerülni a börtönt, ami sikerült is neki.
Az ügynek volt egy olyan nemzetközi, olasz szála is, amelyben szintén megvádolták.
Mindenek előtt azt is megjegyezném: a fogadási csalás első számú vádlottja, W. R. Perumal bevallotta: velem kapcsolatban nem tud semmilyen manipulációról, és nem is ismer engem. Ami pedig az olaszországi vonalat illeti: az ügy egyetlen vádlottja sem tett ellenem vallomást, sőt még fényképről sem ismertek fel engem. Ennek ellenére elfogadtam a felfüggesztett börtönbüntetést, amelyet Cremonában, mindössze 15 perces tárgyalást követően szabtak ki rám. Mindennek már hat éve. Azért sem fellebbeztem az ítélet ellen, mert abban bíztam, mindez magyarországi tárgyalásokat is felgyorsítja majd.
A Kúria november 7-i döntése értelmében önnek egy évet kell börtönben töltenie, amelybe beleszámítják a Gyorskocsi utcában, előzeteseben töltött négy hónapot is.
Sőt, minden esély megvan arra, hogy a három hónapos kedvezményt is megkapom, így optimális esetben öt hónapot kell majd rácsok mögött töltenem.
Mi az egész ügy legfőbb tanulsága ön számára?
Az összes vádból amit felhoztak, semmit nem tudtak alátámasztani, tanúkkal sem, sőt egyetlen telefonbeszélgetés sem szólt ellenem. Az egész fogadásicsalás-ügy 2009 elején kezdődött, engem 11 hónap után raktak bele ebbe a „csomagba”. Mint már említettem, az ügy koronatanúja, L. Kolos rettegett attól, hogy rács mögé kell mennie, ezért mindent megtett azért, hogy elkerülje a börtönt. Érdekes, hogy utána visszavonta a vallomását, de a tárgyalást vezető bíró úgy döntött, hogy mégis az ő általa elmondottakat fogadja el... Sajnos ez az ügy is bizonyítja, hogy bárkit elítélhetnek bármiért. De tudja, mi fáj még a börtönbüntetésnél jobban?
Azt, hogy ami a családom után a legkedvesebb számomra, elvették tőlem. Ugyanis mellékbüntetésként 10 évre eltiltottak a labdarúgástól való összes tevékenységtől is.
Igaz, hogy ebből három és fél évet már korábban letöltöttem, de ha ezt a korábbi MLSZ-büntetést beszámítják, hat és fél év iszonyúan hosszú idő. Tízéves korom óta a futballról szól az életem, az utóbbi évtizedben a budapesti Ikarusnál, majd három éve az NB III-as Balatonfürednél értem el sikereket, ahol nem csak a felnőttekkel, hanem gyerekekkel is foglalkoztam. Azok a sorstársaim pedig, akiket a fogadási csalás elején elítéltek, ma már újra a magyar labdarúgásban dolgoznak, és érnek el jelentős sikereket...
Ezt is ajánljuk a témában
Válogatott labdarúgók kerültek a vádlottak padjára. Lesz-e visszaút a legjobbak közé?
Nyitókép: MTI/Marjai János