Rossi csattanós választ adott: az Orbán-gyűlölő károgók se köpni, se nyelni nem tudtak

Nyitókép: A képen Kaltenbach Jenő. MTI, Beliczay László

„Felhévizy még mindig kesereg egy kicsit azon, hogy számunkra véget ért a foci Eb. Azért bosszús, mert úgy látja, hogy bizony lett volna keresnivalónk a portugálok ellen, ha mi jutunk tovább. De a fociban nincsen olyan, hogy mi lett volna ha, így a hírlapíró kénytelen megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy mindössze három meccs jutott nekünk ezen a kontinensviadalon. Egyik korábbi jegyzetében Félix már írt arról, hogy létezik a magyar társadalomnak egy olyan szegmense, amelyik nem tud mást, csak kárörvendeni és gúnyolódni. Valahogy mindig kiderül, igazolódik, hogy ezek a megkeseredett emberek többnyire a baloldalról kerülnek ki.

A válogatott Eb-szereplése kapcsán is előkerültek a baloldali gyűlölködők, a károgók, a mindenben csak a rosszat látó, cinikus figurák. Sebestyén Balázs a VIP-szektorból gúnyolódott a magyar csapaton, Havas Henrik és Hegyi Iván is élcelődött az eredményeken, de Kaltenbach Jenő, a Párbeszéd hajdani államfőjelöltje volt ezek közül a legocsmányabb. A baloldali jogtudós a következőt írta ki a Facebook-oldalára: »Szokás szerint a nagy mellénnyel induló magyar fociválogatott kiesett az Eb-n, ráadásul a fővezér jelenlétében Stuttgartban. […] a Fekete Sereg sem segített. Németország–Magyarország 2-0.«

Kaltenbach megragadta az alkalmat és szokásához híven nemcsak a miniszterelnökbe szállt bele, hanem még a hűséges, a csapat mellett hóban-fagyban vagy éppen perzselő napsütésben is kitartó magyar szurkolókba is. Ezekből a figurákból lett elege Marco Rossinak, a magyar csapat népszerű szövetségi kapitányának, aki egy dörgedelmes Facebook-posztban osztotta ki a Kaltenbach-féléket:

»Talán itt az ideje, hogy tisztázzuk a dolgokat! Azok, akik azt mondják – vagy írják –, hogy kudarcot vallottunk ezen az Európa-bajnokságon, nyilvánvalóan nem objektívek, és sajnos azt kell mondanom, rosszhiszeműek! Az a tény, hogy az elmúlt években a csodával határos eredményeket értünk el, és gyakran meggyőző teljesítményt nyújtottunk (még ha néha szerencse is kellett ehhez), nem szabad, hogy eltorzítsa a valóságot! Sajnos még Magyarországon is van egy kis százaléka az embereknek, igaz, nagyon kicsi, akik előbukkannak, amikor azt hiszik, hogy léket kapott a hajó! Igaz, nem tettünk semmi rendkívülit, de nem hiszem, hogy bárkinek szégyenkeznie kellene emiatt a válogatott miatt! […]«

Kemény szavak ezek a kapitánytól.

Teljesen igaza van Rossinak. Sajnos ezekkel az emberekkel nem lehet mit kezdeni, ők nem képesek örülni a magyar sikereknek. Ez még nem is lenne akkora probléma, hiszen ezzel saját magukat fosztják meg az együtt örülés önfeledt pillanataitól. Azonban amikor pimaszul, kárörvendve nyíltan beleállnak a magyar játékosokba, pusztán azért, mert történetesen a miniszterelnök szereti a focit, több mint szánalmas, megbocsáthatatlan bűn. Mi, magyar focirajongók gratulálunk a nemzeti csapat szerepléséhez, és amellett, hogy Varga Barnabásnak gyors felépülést kívánunk, Rossinak is azt üzenjük, ne foglalkozzon ezekkel a gyűlölködő hangokkal, csak azokra figyeljen, akiknek együtt dobban a szíve a magyar focistákkal – gondolta magában Felhévizy, és immár sokadszorra visszanézte azt a bizonyos, felemelő gólt a skótok ellen.”