Nyitókép: Centrál Színház
Három fess férfi ül egy nagypolgári szalonban, és arról beszélgetnek, milyen nehéz egy előadást elkezdeni. És ahogyan a Centrálban most bemutatott – nyáron a Szigligeti Várudvarban már nagy sikerrel futó – Játék a kastélyban első felvonása is bizonyítja, ez valóban nem könnyű feladat; egyszerre kell gyorsan felskiccelni a szereplők komplett élet- és jellemrajzát, a színészeknek meg egy szemvillanás alatt belemelegedni a karaktereikbe. Ez esetben egyik sem jelent problémát, hiszen vérbeli profikkal állunk szemben. Ez nemcsak a Turait játszó Alföldi Róbert és a Gált alakító László Zsolt óriási színpadi rutinjára, bombabiztos jelenlétére értendő, hanem arra is, hogy Molnár Ferencet, még ha valakinek valami rejtélyes okból lenne is ilyen szándéka, valahogy ma sem lehetne kedv nélkül játszani. Hiába telt el annyi évtized a darabjai születése óta, hiába tűnhetnének akár avíttnak is a szövegei („beveszem az összes veronált”), és hiába süllyedt el kompletten és örökre a drámáiban ábrázolt világ, a „szabad, féktelenül szeretetreméltó szókimondás, a huncutság őszintesége, a tiszteletlenség üdesége” – írta róla egykor Kosztolányi Dezső – minden soron átüt. Itt vagyunk most is, egy látszólag banális kis történetecskében, amelyben vannak színműírók, ifjú zeneszerző, operettprimadonna, sztárszínész, szolgálatkész lakáj és fontoskodó titkár, és persze a kötelező szerelmi bonyodalmak, s miközben bájosan fecseg a felszín, a mély valami sokkal többről mesél. Például a színházról magáról, amit a rendező Puskás Tamás nagyon találóan úgy fogalmazott meg, „hogy a színház ugyan nem tudja megváltoztatni az életünket, de képes elhitetni velünk egy szebb valóságot”. Ezt a szebb valóságot élvezhetjük most két óráig a Centrálban, viszonylag felhőtlenül. A főként a második felvonásra magára találó előadás abszolút karmestere az időnkénti eltúlzottságai ellenére is remek Alföldi, de a csapat többi tagja, a már említett László Zsolton kívül Schmied Zoltán, Puskás Samu, Magyar Attila, Rada Bálint és a különösen ragyogó Balla Eszter is nagy élvezettel és jó időzítésekkel vesz részt a közös játékban.
(Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. Centrál Színház. Rendezte Puskás Tamás)
„Éjszaka a New York jóformán csak az újságíróké. Legfeljebb még egy csomó másfajta bohém léleké, aki csak azért nem újságíró, mert végre is nem lehet mindenki újságíró.”
Akár szobra is lehetne a szigeten az írók és színésznők diszkrét portásának.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
A Nemzetközi Labdarúgó szövetség olyan térképet használt, amelyen a Krím Oroszországhoz tartozik.
