Minden élet kontra egyetlen élet

Fotók: Mozinet

A fordulat, amiért Ulaa Salim giccsbe hajló filmjét a Mandiner olvasóinak ajánlom, engem is váratlanul ért: az Örökké című, romantikus sci-fi mélyén – az óceán fenekén – olyan üzenet búvik meg, amely kifejezetten meglepő egy dán rendezőtől, mert nem illeszkedik a korszellemhez. A klímaválság tematikájához meg pláne nem. Mert az Örökké részben klímaválságfilm: egy katasztrófával indít, amely során repedések keletkeznek a tenger­árokban, és a bolygó várhatóan pusztulásnak indul. Ezeket a repedéseket bolygatná a film fiatal főhőse, a klímakutató Elias, aki egyszerre tündöklően okos és szerelmes. Szenvedéllyel szereti a hivatását és a lányt, akit csak most ismert meg egy buliban. A lány, Anita terhes lesz, és amilyen csúnya a 20. századi szavunk az áldott állapotúra, annyira lesz terhes Elias számára a helyzet. Ő ugyanis a világot mentené a jövőben, nem az életet a jelenben. Anitát abortuszra küldi. Kapcsolatuk összeomlik, mint az óceán-peremvidéki sziklaszirt a filmbeli katasztrófában. A rövid előjáték után másfél évtizeddel később zajlik a film cselekménye, Elias az óceánfenéki repedések világhírű kutatója, magányos hős, aki az életét a klíma­katasztrófának szenteli, Anita B kategóriás énekes. Rendezett, házas, családanya. A sors összehozza őket egy pillanatra, ami – úgy tűnik – hatással lesz nemcsak Eliasra, de az óceánfenéki repedés kozmikus energiájára is. Vagy fordítva: a repedés energiája lesz hatással Elias jelenére, jövőjére és múltjára. Az Örökké egy kamaszkori, elrontott románc következményeinek filmje, amelynek csak máza a klímatematika. És itt kanyarodom vissza az írásom elején említett meglepő okra, amiért ajánlom ezt a filmet: kevés videót, filmet, kampányt láttam, amely szelídebben, megrendítőbben és hatásosabban beszél az életvédelemről, mint az Örökké. És valahogy ezt az aspektust egyetlen kritika sem említi a film kapcsán. A klímaválságról menő beszélni, az életvédelemről nem. Hát éppen erre a konfliktusra nyit ablakot az Örökké, a világ megmentését állítja párhuzamba egyetlen embrió megmentésével. Mert végül is mi lenne, ha Anita másfél évtizede, azon a sötét napon mégsem ment volna el az abortuszra?  

(Örökké. Ulaa Salim filmje. Országszerte a mozikban)