Itt az új felmérés – ha ez igaz, akkor komoly változás állhat be a Felvidéken

Magyar elsős kisdiákokat köszönt a Rákóczi Szövetség. Nagy János Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár és a szövetség elnöke, Csáky Csongor. Fotó: MTI / Krizsán Csaba

Ha a nemzetpolitika témájában előkerül a magyar iskolák helyzetének kérdése, elsősorban a diákok száma, vegyes képet látunk. Éppen ezért izgalmas az az elemzés, amit a Vektor Társadalomkutató Egyesület publikál közösségimédia-felületén, s amely jelentős részben szembemegy a negatív hírözönnel.

Olyan alapvetően izgalmas adatokkal például, hogy bár csökkent a magyar tannyelvű általános iskolába járó gyerekek létszáma, jóval kisebb arányban, mint a magyarság száma az országon belül a 2010–2011-es és a 2023–2024-es időszakban. A 31 ezer magyar tanulóból 29 ezren maradtak, a visszaesés 5 százalékos. Ennél nagyobb mértékben, 11 százalékkal csökkent a magyar származású kisiskolások száma, a magyarság lélekszáma pedig 9-10 százalékkal lett kisebb.

A csökkenés magyarázata többrétű. Adva volt egy elképesztő asszimilációs nyomás, a vajdasági mellett a leg­nagyobb – mondja lapunknak a felvidéki egyesület elnöke, Rákóczi Krisztián. Könnyű volt a beolvadás: talán a magyar és a szlovák nemzet között a legkisebb a kulturális és vallási különbség a Kárpát-medencében, aminek történelmi gyökerei vannak, hiszen Szlovákia minden négyzetcentimétere a történelmi Magyarország része volt. Az asszimiláció némileg mérséklődött, és „ha még nem került is sor a történelmi megbékélésre, a szlovák pártok sem használják már napi rendszerességgel a magyar kártyát, és Magyarország is pozitívan viszonyul Szlovákiához” – sorolja Rákóczi. Ennek köszönhetően a vegyes családok magyar tagjai is nagyobb arányban vállalják fel hovatartozásukat. A csökkenés a magyar tannyelvű diákok számában ráadásul a 2010-es évek közepén megállt, s időközben felfelé indultak a számok. Ezzel párhuzamosan az identitás magabiztossága növekedett, s a két tendencia most valahol találkozott – teszi hozzá. Emellett Lévától keletre nagy arányban találhatók a magyar iskolahálózatban magyar ajkú romák.

A magyar kisiskolások aránya és száma is nőtt az eltelt fél évtizedben a mélyponthoz képest: az elsősök száma szerényen, 3725-ről 3852-re. A magyar nemzetiségű kis­iskolások 83 helyett immár 86 százaléka jár magyar tannyelvű iskolába. Sőt, sok szlovák gyermek szülei is magyar tannyelvű intézményt választottak.

Annak, hogy a magyar gyerekeket szlovák iskolába íratják, nagy hagyománya van az utóbbi száz évben – emögött a kisebbségi lét sajátosságai állnak, illetve az a szülői elképzelés, hogy a gyermek így jobban fog tudni érvényesülni. „Vagyis másodrangúnak tartják a magyar oktatást, mondván, ott a gyerek nem tanul meg jól szlovákul – fogalmaz Rákóczi. – Ez azonban mára megdőlt: politikusok, színészek, tudósok kerültek ki magyar tannyelvű iskolákból, tökéletesen beilleszkedve magyarként a szlovák társadalomba.”

Persze vannak területek, amelyek még fejlesztésre szorulnak – világítanak rá a Szlovákiai Magyar Középiskolások Szövetségének elsősorban keleten felvett, nem reprezentatív adatai. Vannak olyan iskolák, ahol a szocioökonómiai sajátosságok miatt nagyobb a lemaradás – régebben jellemző volt, hogy ahol sok roma tanult, a magyar szülők inkább szlovák iskolába vitték a gyermekeiket. „Mára sokat változott a szlovák nyelvoktatás módszertana, aki akar, magyar iskolában is képes megtanulni szlovákul” – mondja a Vektor vezetője. Hogy ezt a magyar iskolának milyen mértékben és eszközökkel kell kikényszerítenie, az más kérdés.

Rákóczi Krisztián nem tartja ördögtől valónak, ha valaki a középiskolát államnyelvi intézményben végzi, akkor már kisebb az asszimilációs pálya esélye, ráadásul sok szakmát nem is oktatnak magyar nyelven. Emellett azoknál, akik a magyar oktatás kedvéért Magyarországon kezdik meg középfokú tanulmányaikat, „nagyon kicsi az esély, hogy hazatérnek”. Az etnikai identitás átörökítésére elsősorban az államnyelvi beiskolázás jelent veszélyt, különösen a vegyes házasságok esetében. „Öt vegyes házasságból származó gyermekből csupán egy lesz magyar” – idézi fel a szomorú valóságot a társadalomkutató szervezet elnöke.

Mindennek a területi eloszlása is érdekes: a tömb­magyarság például a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban kisebb veszteséget szenvedett el a magyar tannyelvű iskolát látogatók számában, a szórványban, például a Nyitrai járásban nagyobbat, akár 40 százalékosat is. Van ellenpélda is: a magyar ajkú romák csatlakozása, illetve a szlovákként bejegyzett gyermekek magyar intézménybe íratása. Az előző tanévben a magyar óvodákba járó gyerekek ötöde volt nem magyar, s kétezer nem magyar nemzetiségű, szlovák állampolgárságú gyereket írattak magyar iskolába, a háromnegyedük szintén szlovák volt. Mindez a duplája annak, mint amit 2010-ben felmértek.

Emögött a szakértő szerint négy faktor állhat. Elsősorban az, hogy a magyar intézményekbe járó, szlovákként regisztrált gyerekek legnagyobb része vegyes házasságból származik. Emellett fontos a városi környezetben a szlovák szülők nyitottsága arra, hogy hadd tanuljon meg kicsit magyarul is a gyerek az óvodában, az alsó tagozatban. Lényeges a szuburbanizációs folyamat, Pozsony és Kassa terjeszkedése; a főváros főleg a magyar többségű Csallóköz falvaiba „folyik be”, ahol a beköltöző szlovákok nagyrészt magyar nyelvű intézményeket találtak, így számukra ez kényszermegoldás is lehetett a felső tagozatig. A negyedik tényező pedig a magyar nyelvű óvodák és iskolák magyar állam által támogatott felújítása, bővítése. 2010-hez képest például 270-ről 283-ra nőtt a magyar nyelvű óvodák száma, közülük számos intézmény kifejezetten színvonalas, ez pedig szintén vonzerővel bírhat a nem vagy nem csak magyar anyanyelvű családok esetében – mutat rá Rákóczi Krisztián.