A férfi kardcsapat jolly jokere, Rabb Krisztián a Mandinernek: Megleptem őket!

Nyitókép: Mediaworks/Csudai Sándor

***

A Tokióban bronzérmes magyar férfi kard-válogatott új embere, a Decsi Tamást a csapatból kiszorító Rabb Krisztián az Irán elleni elődöntőben hamar átesett a tűzkeresztségen. Gémesi Csanád 5-1-re veszítette el a 2., Szilágyi Áron és Szatmári András 5-3-ra az első és a harmadik asszót. Összesítésben 7-15-nél lépett a pástra a Vasas 22 éves Európa-bajnoka, s azonnal letette a névjegyét. 6-0-lal nyitott Mohammad Rahbari ellen, végül 9-5-re hozta az asszót (16-20). A 7. párban Farzad Baher Arasbaran ellen 25-30-nál kötött be, 3-0-lal adta meg az alaphangot. 

A szemtelenségnek is van határa, de így belépni egy olimpiára szenzációs. Nem sok ideje lehetett gondolkodni. Mi játszódott le Önben?

Régóta várom már, hogy pástra léphessek az olimpián, ez most megtörtént. Sikerült nagyon jól kezelnem, igazából teljesen kizártam összes környezeti tényezőt. Hagytam, hogy kicsit feldobjon az érzés. Tényleg kizárólag a vívásra koncentráltam.

Az Európa-bajnokságon már volt egy hasonló „beugrása”. Meglepte az irániakat?

Biztos, hogy sikerült meglepnem őket azzal, hogy milyen gyors voltam. Talán nem számítottak rá, hogy bevállaljuk a cserét, ami egy jó döntésnek bizonyult.

Ki mondta ki a végső szót ebben a kényes és kockázatos kérdésben?

Közös megállapodás volt.

Szakmai szempontból, vívás tekintetében tapasztalt valami újdonságot?

Nem. Igyekeztem előre tudatosítani magamban, mik az erősségeim, mikből fogok vívni, és ezt tettem ki a pástra. 

Azt mondta korábban, arra számít, hogy pástra lép, de inkább akkor, amikor jól áll a csapat. Ehhez képest égett a ház, 7-15-ös állásnál szállt be. Meglepődött?

Nem foglalkoztam az eredménnyel. 

Immár tényleg teljes jogú csapattag, de viharos körülmények között került Decsi Tamás helyére, akinek a testvére le is mondott a vezetőedzői tisztségéről. Most ezt is félre téve, mit kell csinálnia a 20 óra 30 perckor kezdődő döntőig? Mindent elfelejteni vagy tovább vinni az eufóriát?

Most le kell egy kicsit nyugodni, mert kell várnunk pár órát a döntőig. Előtte újra felpörgetjük magunkat, és felhozzuk magunkat egy ugyanilyen szintre.

A döntőben a címvédő Koreai Köztársaság lesz az ellenfelük. Milyenek a megérzései?

Minden megérzésem jó. Az olimpiai döntők arról híresek: bármi megtörténhet! Nagyon jól fel vagyunk készülve, már nem először fogunk velük vívni. Tavaly a világbajnokságon a csapatnak sikerült megvernie őket, most is megpróbáljuk. Nem kell mondanom, hogy az aranyéremért jöttünk, azzal is szeretnénk távozni.