Érzelmes. Egy biztos, Klopp e tekintetben nem felel meg a németekről kialakult sztereotípiáknak. Ahogy a búcsúbeszéd közben elsírja magát, rendkívül érzékeny személyiségről tanúskodik. Érzelmesség jellemzi játékosaival való kapcsolatában is, akiknek barát és apafigura egyben. Erről azt szokta mondani, hogy ő a labdarúgói számára a töltőállomás, amely feltölti őket, ha lemerültek, nemcsak mentális, de érzelmi téren is. Azok a labdarúgók, akik vele dolgoztak, mind elmondják, hogy minden problémájukat meg tudták vele beszélni.
Szigorú. A fentiek persze nem jelentik azt, hogy ne fogná keményen a játékosait. Ha kell, tud kemény lenni, és akár az Alex Fergusontól jól ismert hajszárítómódszer is előkerül. Ezzel kapcsolatban azt mondta, néha szükségük van a játékosoknak arra, hogy felrázzák őket – ez annak idején neki is segített –, és inkább rá legyenek mérgesek emiatt ideig-óráig, mint magukra, ha veszítenek. Előfordult, hogy az egyik általa kedvelt játékost is elküldte a csapattól, mert nem volt megfelelő a mentalitása.
Szenvedélyes. Ez a szó olyan sokszor olvasható Klopp neve mellett, hogy szinte az eposzi jelzőjének tekinthető, nyilván azért, mert talán ez a közönség számára leginkább szembetűnő tulajdonsága. Minden mérkőzésen együtt él a játékkal, üvölt, drukkol, a pályára rohanva ünnepli a gólokat a játékosaival, vagy épp a védjegyévé vált levegőbe bokszolással biztatja a közönséget.
Szerény. Reálisan látta magát labdarúgóként, mainzi búcsúbeszédében pedig így fogalmazott: „Minden, ami vagyok, amit tudok, nektek köszönhető!” Egy interjúban arról beszélt, hogy inkább a háttérben marad: „Nem szeretem előtérbe helyezni magam. Nekem sokkal fontosabb, hogy akik körülöttem vannak, boldogok legyenek.”
Magabiztos. Azért félteni sem kell a szakembert. A Dortmunddal elért sikereit követően kezdte reálisan látni edzői képességeit. „Nem gondoltam volna, hogy erre képes vagyok, sokkal jobb vagyok, mint amit hittem magamról” – mondta ekkor.
Mentality monster. Klopp többször használta ezt az angol kifejezést, a szó szerinti magyar fordítása helyett a legjobb, ha fejben és lélekben erős emberként jellemezzük. A Liverpool elsajátította a „soha nem adom fel” mentalitást, és rendszeresen megfordítja hátrányból a meccseit.
Kudarctűrő. Divatos kifejezéssel rezilienciának is mondhatjuk ezt az előző adottsággal erősen összefüggő képességet. A rendkívül hasznos személyiségjegy alapjait valószínűleg az apjával való gyerekkori játszmáiban szerezte meg, és fejlesztette odáig, hogy hiába veszített el öt éven belül három európai kupadöntőt, nem tört össze. Olyannyira nem, hogy egy évvel az utolsó kudarc után, a 2019–2020-as idényben megnyerte a Bajnokok Ligáját a Liverpoollal – más kérdés, hogy a 2021–2022-es idényben szintén veszített a Real Madrid ellen, ezzel beállítva Marcello Lippi negatív rekordját három elveszített BL-döntővel. Több játékosa is felidézte, hogy amikor az elbukott Európa-liga-döntő után összetörve üldögéltek a szállodában, mindenkit felrázott, és önbizalmat öntött beléjük. Dortmundi időszakának végén Kloppnak volt egy erős mondata, amely jól jellemzi az attitűdjét: „Kevésbé fontos, hogy az emberek mit gondolnak, amikor belépsz valahová. Az már sokkal lényegesebb, hogyan vélekednek rólad, amikor távozol.” Az biztos, hogy a „normális fickó” győztesként, világsztárként, az egyik legnagyobb labdarúgóklub legendájaként távozik az általa áhított „normális” életbe, és a futballvilágban űrt hagy maga után. Ahogy Guardiola mondta, hiányozni fog. Remélhetőleg a katalán mesternek és azoknak, akik hozzá hasonlóan vélekednek, igazuk lesz, és Klopp egy kis pihenést követően visszatér.