Szabó Álmos többek között azt is elárulta:
„a Jóistennel nagyon jó kapcsolatban állok, ő segít az utamon, és neki köszönhetem, hogy a paraúszáshoz vezetett.”
Az előbb említett analizálás edzőként még inkább jellemző lett rá. Mint fogalmazott: „szinte már beteges részletességgel elemzem ki a riválisokat, és persze, a saját versenyzőimet is. Számomra ez nem is munka, ez a hivatásom – másként ezt nem is lehet csinálni”...
A szakember nem titkolta (amellett, hogy rengeteg külföldi szakirodalmat is olvasott), kezdetben Széchy Tamás hagyományaiból táplálkozott, de legnagyobb hatással Gyurta Dániel korábbi mestere, a sajnálatos módon fiatalon eltávozott Széles Sándor munkássága hagyta benne a legmélyebb nyomokat, de „de az utóbbi években már inkább saját kútfőből dolgozom, a saját tapasztalataimból építkezem. Ám
a szaktudás nem elég, érzelmi intelligencia hiányában azonban nagyon nehezen válhat valakiből sikeres edző. Szerencsére ma már eljutottam arra a szintre, hogy mindegyik sportolómat tudom – jó értelemben – irányítani, mert vannak módszereim, mivel tisztában vagyok a saját és a versenyzőim képességeivel is”.
Természetesen kihagyhatatlan volt Milák Kristóf személye is, akit egyébként korábban – igaz, egy rövid ideig – már edzett Szabó Ámos, tehát az ismeretségük nem újkeletű. Éppen ezért az edző egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy segítséget kért tőle, „mivel láttam, hogy bajban van”.