Miután éppen 20 esztendeje vezette a bajnoki dobogó tetejére a Ferencvárost, adta magát a kérdés, számon tartja-e az efféle évfordulókat.
„Nem vagyok nosztalgiázó típus, de olykor azért jó visszagondolni arra, mi van mögöttem. Azaz mögöttünk, hiszen a játékosok, a vezetők, továbbá az összes klubalkalmazott nélkül semmire nem mentem volna.
Akikkel sikeresek voltunk, mindig hittek abban, amit képviselek, hittek a munkában
és abban, hogy ha becsülettel dolgozik az ember, annak előbb vagy utóbb meglesz az eredménye” – hangsúlyozta Pintér, aki arra is kitért, igyekezett folyamatosan fejleszteni magát, mert ha nem teszi, nem lett volna ilyen eredményes. De hogy hol tartja a sikereit szimbolizálói érmeit és ereklyéit?
„Szerencsés vagyok, mert megengedhettem magamnak, hogy odahaza kialakítsak egy saját helyiséget, egy afféle elemző szobát, amely nem szól másról, mint a futballról. Ha vége volt egy meccsnek, beültem az autóba, hazavezettem, megettem a finom vacsorát, amivel a nejem várt, majd bementem abba a szobába. Merthogy a lefújással nem ért véget nekem a mérkőzés, úgy akartam visszanézni, hogy frissek legyenek az élmények, hogy tudjak reagálni. Ha valami nem úgy ment, ahogy szerettem volna, nyomban látni akartam, miért nem.
Ezzel ugyan a családomtól vettem el az időt, mégsem tekintettem tehernek. Aki nem bírja a terhet és a nyomást, felejtse el ezt a szakmát!”
– fogalmazott Pintér Attila, akinek sokáig legendák keringtek a szigorúságáról.
„Nem szigorú voltam, csak következetes. Az elején mindig lefektettem a szabályokat. Akik elfogadták, azokkal remekül tudtam együtt dolgozni, akik nem, azokkal, ha olykor fájó szívvel is, de kezet fogtunk és elköszöntünk egymástól. Utólag persze hallottam, hogy »…a Pintér ilyen kemény meg olyan kemény volt«, de érdekes módon azt mindenki természetesnek vette, amikor a Barcelona klasszisa, Gerard Piqué elmondta, hogy Xavi azzal lépett be az öltözőbe, hogy rendet tegyen a csapatban és visszavezesse a klubot a sikerek útjára. Maximálisan azonosulni tudok a mondandójával: »Ha vannak szabályok, akkor nincs szükség arra, hogy az edző kemény legyen. Játékosként, amikor olyan öltözőben voltam, ahol voltak szabályok, jól teljesítettünk. Amikor nem voltak szabályok, rosszul. Ezt hívják rendnek!«” – vont párhuzamot a szakember.