Akikkel sikeresek voltunk, mindig hittek abban, amit képviselek, hittek a munkában
és abban, hogy ha becsülettel dolgozik az ember, annak előbb vagy utóbb meglesz az eredménye” – hangsúlyozta Pintér, aki arra is kitért, igyekezett folyamatosan fejleszteni magát, mert ha nem teszi, nem lett volna ilyen eredményes. De hogy hol tartja a sikereit szimbolizálói érmeit és ereklyéit?
„Szerencsés vagyok, mert megengedhettem magamnak, hogy odahaza kialakítsak egy saját helyiséget, egy afféle elemző szobát, amely nem szól másról, mint a futballról. Ha vége volt egy meccsnek, beültem az autóba, hazavezettem, megettem a finom vacsorát, amivel a nejem várt, majd bementem abba a szobába. Merthogy a lefújással nem ért véget nekem a mérkőzés, úgy akartam visszanézni, hogy frissek legyenek az élmények, hogy tudjak reagálni. Ha valami nem úgy ment, ahogy szerettem volna, nyomban látni akartam, miért nem.
Ezzel ugyan a családomtól vettem el az időt, mégsem tekintettem tehernek. Aki nem bírja a terhet és a nyomást, felejtse el ezt a szakmát!”
– fogalmazott Pintér Attila, akinek sokáig legendák keringtek a szigorúságáról.