„Elárulom, ezért nem jött össze az aranyérem!" Gáspár Tamás paraíjász a Mandinernek
2024. szeptember 01. 15:48
Az Angliában élő íjász nem is próbálta leplezni csalódottságát, miután csupán az 5. helyen végzett a francia főváros egyik legszebb helyszínén, az Invalidusok temploma előtti téren lebonyolított versenyen.
2024. szeptember 01. 15:48
6 p
0
0
31
Mentés
Nyitókép, fotó: MPB/Víg Johanna
***
Vámos Tamás/Párizs
Mint arról a Mandiner is beszámolt, a Mindenki Egyért Sport Egyesület (MESE) kitűnősége remekül mutatkozott be a párizsi paralimpia íjászversenyén (W1-es kategória), hiszen a legelső, úgynevezett rangsoroló versenyen 655 ponttal a negyedik helyen zárt úgy, hogy nem kevesebb, mint 25 darab tízest lőtt, és önbizalommal telve jelentette ki: az arnyéremért jött Párizsba!
A tokiói paralimpián 5. helyen végzett sportoló 20 éve él Angliában, de számára egyértelmű volt, hogy amikor évekkel ezelőtt választania kellett, magyarként a mi válogatottunkat erősíti majd.
Tudni kell: e rangsoroló versenyen tizenhárman vettek részt, mely után az első három helyezett automatikusan a következő körbe jutott, ám honfitársunknak az utolsó helyezett Damien Letulle-t kellett legyőznie a következő körbe lépéshez.
Tamás a meccs előtt rendkívül magabiztosan nyilatkozott („biztos, hogy megverem, ehhez nem férhet kétség”), ám helyzetét nehezítette, hogy a mobillelátókat teljesen megtöltő hazai szurkolók remek hangulatot teremtve drukkoltak honfitársuknak.
Végül nem kellett aggódnunk, hiszen Gáspár Tamás beváltotta ígéretét, az öt sorozatban magabiztosan győzte le Damien Letulle-t (136-120), ám ami ezután következett, igazán megható volt: a hazai közönség önfeledten ünnepelte a francia fiút, majd Tamás erre is rátett: magasra emelte riválisa kezét, és így folytatódott az üdvrivalgás.
A negyeddöntően paraíjászunkra a második számú kínai versenyző, Han Csüi-fei várt, aki már egyértelműen keményebb diónak tűnt, és ez be is bizonyosodott a mérkőzésen. Az első kör után ugyan Gáspár Tamás jutott előnyhöz (27-26), de aztán a kínai fiú fokoztosan felőrölte ellenállását, leginkább azoka 10-esek hiányoztak, amelyek a csütörtöki rangsoroló versenyen még honfitársunk erősségének számított. A negyeddöntő elvesztése (134-137) egyben azt jelentette, hogy Gáspár (csakúgy, mint a három évvel ezelőtti, tokiói olimpián), ezúttal is az ötödik helyen végzett, nem csoda, hogy csalódottan értékelte a teljesítményét:
„Amióta íjászkodom, soha nem versenyeztem ennyire impozáns körülmények között, és főleg ennyi néző előtt! Hiszen Tokióban a Covid-járvány miatt üres lelátók előtt szerepeltünk, most pedig 1000-nél is több szurkoló üdvrivalgása, ovációja és tapsa kísérte minden lövésünket. Egy íjásznak a tomboló arénához nem lehet hozzászoknia, ezt nem lehet modellezni! Aztán a kínai fiú ellen is sikerült előnyhöz jutnom, de bevallom, éppen a körülmények miatt a kelletténél jobban izgultam, és ez rányomta a bélyegét a teljesítményemre.
A későbbiekben ez csak fokozódott, a drukk vette át a főszerepet,
és emiatt voltak mellé lövéseim, amely miatt az aranydöntőbe jutás csak álom maradt”...
Amikor emlékeztettük rá, hogy a rangsoroló versenyen bemutatott 25 darab 10-esnél ezúttal jóval kevesebb jött össze (egészen pontosan 7...), erre Magyarország első számú férfi paraíjásza csak így felelt:
„A rangsoroló versenyeken nincsenek nézők, jól elvagyunk a mi kis buborékunkban,
körülbelül olyan szintű nyugalom vesz körbe minket, mint az edzésen vagy egy átlagos verenyen. Ehhez szoktam hozzá! Ezt a hihetetlen körítést most tapasztaltam meg először...”
Felvetettük neki, hogy korábban azt mondta, egyértelműen az aranyéremért jött Párizsba, ehelyett egy dicséretes ötössel mehet haza – de a kettő azért nem ugyanaz...
„Ezúttal jobb volt az ellenfelem, de persze, hogy csalódott vagyok. Úgy tervezem, hogy a Los Angeles-i és a brisbane-i paralimpián is megvalósítom az álmaimat!”
Az öttusázók távozóban lévő szövetségi kapitánya állítja, nem ő nem akarta kivinni a nyári játékokra a későbbi aranyérmest. El is meséli, mi állt a háttérben, és milyen új sportág felé kacsintgat...
A párizsi játékokon részt vett 39 magyar parasportoló emberfeletti és emlékezetes teljesítményt nyújtott. Adja magát a kérdés: valóban csak feleannyi jutalmat érdemelnek, mint az épek? Interjúnk.
Most már tudjuk: a szivárványkoalíció - benne a Tisza Párttal – ha tehetné, Budapesten is eltörölné a rezsicsökkentést, és migránsokat telepítene be a fővárosi önkormányzat bérlakásaiba.
A valamikori magyar íjak sokkal jobbak voltak a mostani csigás íjaknál. Ezáltal pontosabbak is. Na meg feljegyzések szerint simán átlőtték a boszporuszt! Hol vannak ehhez képest a mostani csudás csúcstechnológiás vackok?
Kutatásaim szerint a valamikori ijak nem voltak hetven fontnál erősebbek, csak a fizikájuk volt alapvetően más. Az ideg rá hajlott a karokra és az ideg is rugalmasan nyúlott. Az ideg ahogy ráhajlik a karokra, értelemszerűen a rövidebb odeg miatt sokkal nagyobb erő kell a meghúzáshoz. A nyúlós ideg pedig a sebesség egyenletes fokozásában játszott nagyon fontos szerepet. Az utolsó megtolás volt a legerősebb és a sebesség is akkor érte el a csúcspontját. Aztán az ideg rugalmasság folytán a karok előre lendültak és magát az íjat taszították meg még a végső fázisban, ezért nevezték visszacsapó íjnak. Amit ma ismerünk az halvány mása az erdetinek! Tudnék némi kísérletezés után csinálni de erre már végkép nincs életem, ismerem és megértettem a fizikáját.