Ha lehetett tuti aranyéremre fogadni a paralimpia előtt, az a Bp. Honvéd versenyzőjének elsősége volt. A kajak 200 méteres távot (KL1) Kiss Péter Pál döbbenetes fölénnyel meg is nyerte, de aki ismeri, tudja: nem akármilyen utat járt be addig...
Nyitókép, fotó: MPB/Szalmás Péter
Vámos Tamás/Párizs
A Mandiner a paralimpia előtt készített nagyinterjút Kiss Péter Pállal, amelyben az immár kétszeres paralimpiai bajnok elmondta: az elmúlt években kellemetlen sérülések jöttek egymás után, egy makacs mellizomsérülés is kínozta, emiatt ki kellett hagynia különböző világversenyeket, többek között a szegedi világ- és Európa-bajnokságot is.
Ezt is ajánljuk a témában
Kimondva-kimondatlanul azt várja a közvélemény, hogy a még mindig csak 21 éves kajakozó aranyérmet szerez az augusztus 28-án kezdődő párizsi paralimpián. Interjúnk.
Emiatt kis híján a párizsi részvétele is veszélybe került, ráadásul az utolsó szétlövésben éppen legjobb barátja, Juhász Tamás ellen kellett versenyeznie, ami lelkileg is megviselte. Ezzel együtt hihetetlen magabiztossággal, paralimpiai csúccsal (44,55) nyerte meg a kajak 200 méteres távot (KL1), mely után a kint lévő edzők, sportági vezetők, szövetségi képviselők azért is fellélegzhettek, mert az olimpiát és a paralimpiát figyelembe Kiss Péter Pál aranyérme az egyetlen, amelyet a sportág szállítani tudott.
A 200 méteres döntő után a magyar kajaksport hőse először a közmédiának nyilatkozott, melyet az ünnepélyes eredményhirdetés követett, ezt követően pedig a finálét a helyszínen végig drukkoló Sulyok Tamás köztársasági elnök és Habsburg György, a Magyar Köztársaság Franciaországba akkreditált nagykövete is gratulált neki és beszélgetett vele. Az immár kétszeres paralimpiai bajnok a verseny után több mint egy órával tudott a Mandiner rendelkezésére állni.
A futam nem várt nehézséggel indult, hiszen kis híján a vízbe borult.
„Próbáltam nem tudomást venni róla, de kicsit kizökkentett, ám szerencsére ezek után már teljes erővel a versenyre koncentrálhattam. Az viszont tudatos volt, hogy óvatosabban rajtoltam, hiszen már korábban megtapasztaltam: ha nagyon beindulok, megérzi a korábban sérült mellizmom, és ez kellemetlen is tud lenni„
Ezzel együtt a táv második felében már rendkívül magabiztos versenyzést mutatott be, és óriási fölénnyel nyerte meg második paralimpiai aranyérmét.
A futam többi részén a biztonságra törekedtem, csak a győzelem lebegett a szemem előtt. Szerencsére jó volt az iramváltás, jól vettem fel a végsebességet, amelynek köszönhetően aztán győzni tudtam. Belülről nem is tűnt annyira fölényesnek ez a diadal, én egészen máshogy éreztem”
Nyilván az edzéseken nagyon sokat gyakoroltuk a rajtot is, ezek azért nagyon meg tudják tépni az izmokat, emiatt a teniszkönyököm is kijött, és most már elárulhatom: az utolsó két-három hétben nagyon sokat szenvedtem, de hát a siker érdekében minden kínomat félretettem. Ennek is köszönhető, hogy a végén kicsit „kicsengettem” – mert ennyi volt ebben a döntőben, a lényeg, amit elterveztem, szerencsére sikerült.
A döntőben negyedik helyezést elért társa, Suba Róbert mesélte: őt kifejezetten megviselte, hogy a magyarországi, 35 fokos hőségből a 15-20 fokos párizsi őszbe érkeztek. Ezt ön miként vészelte át?
Én is féltem, hogy megfázom itt, folyt is az orrom, ráadásul a klíma is mindenhol működött, úgy hogy igen, elég sok volt a nehezítő körülmény... No, és a verseny alatt végig hátszélre készültünk, erre szembe fújt a szél, úgy hogy sosem az jön be, amire készülünk.
Ez igaz a paralimpiát megelőző egy évére is, hiszen egy makacs sérülés miatt csupán az utolsó pillanatban harcolta ki a paralimpiai részvételt.
Valóban:
az elmúlt egy évem sokkal nehezebb volt, mint e döntőnek a megnyerése. Nagyon nagy mélységeket kellett megjárnom...
A brazíliai melegvízi edzőtábor még nagyon jól sikerült, azonban – nem sokkal a hazaérkezésónk után – egy kondiedzés közben részleges mellizom-szakadást szenvedtem, amiből nagyon nehezen tudtam kijönni, emiatt például a szegedi Európa- és világbajnokságot is kihagytam, amely már csak azért is nagyon megviselt, mert a családom 2019 után láthatott volna újra élőben versenyezni... Szerencsére most itt vannak, és a helyszínen tudtak drukkolni nekem!
Ráadásul az utolsó szalmaszálba úgy kapaszkodott bele, hogy a szétlövésben a legjobb barátját, Juhász Tamást kellett legyőznie a szétlövésben.
Fontos elmondani: Tomival tényleg nagyon jóban vagyunk, nem csak edzésen, hanem a hétköznapokon is együtt szoktunk lógni, nagyon sajnálom, hogy ő nem jutott ki Párizsba – de hát az élsport, már csak ilyen. Néha kegyetlen...
Tokióban volt először paralimpiai bajnok, de nagy különbség: ezúttal tömött lelátók előtt versenyezhetett!
A futam előtt próbáltam csak a pályára koncentrálni, de így is nagyon jó érzés volt, hogy ilyen sokan, ismerősök, ismeretlenek szurkoltak nekem. Ez hatalmas élmény volt számomra. Ez már csak azért is rendkívül sokat jelent nekem, mert az utóbbi időszakban megjártam a legsötétebb mélységeket, de a végén csak kijutottam a fényre, és a csúcsra értem– ismét egy paralimpiai aranyéremmel a nyakamban!
Magyar Péter túl messzire ment, nem csak politikailag, emberileg.
Ezt az álláspontot képviseltem már az előző kormányok alatt is.
Petíciót indított a CitizenGo.
Az EU nem fog megvédeni sem minket, sem a népet némi kis antidemokratikus rendezkedéstől.
Nincs semmilyen jogi, politikai vagy erkölcsi alap a Fidesz-KDNP által megválasztott közjogi méltóságok legitimitásának megkérdőjelezésére.
„Ez a barátság tart és tartani fog” – mondta a lengyel elnök.
Évek óta a szlovákiai fiatal magyar értelmiség fontos fórumának és képzési központjának számít az Esterházy Akadémia. Méry Jánossal, az intézmény vezetőjével beszélgettünk indíttatásukról és sokszínű tevékenységükről.
Nem baj, majd lesz helyette tánc, gólyalábon lépkedés, kardnyelés, légtornász-bemutató és tűzkarikán átugrás.
