Első párizsi aranyérmesünk, Konkoly Zsófia elárulta, mikor tudta meg, hogy győzött a paralimpián

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

***

Vámos Tamás/Párizs

Mint arról a Mandiner már beszámolt, a korábban már Tokióban, a 100 méteres pillangóúszásban paralimpiai bajnoki címet szerző klasszisunk a párizsi paralimpia első napján is nagyot villantott: ezúttal 400 méter gyors fináléjában utasította maga mögé a mezőnyt! 

Pedig a délelőtti futamok után egyáltalán nem lehettünk biztosak a sikerben, hiszen legnagyobb riválisa, az ausztrál Lakeisha Petterson mögött – másfél másodperccel lemaradva – összesítésben a második helyen végzett. Az esti döntőkre közel telt ház, több mint tízezer ember jött össze a La Defense Arénában, és a remek hangulatban aztán (kicsit magának is meglepetést szerezve) rendkívül taktikus úszással diadalmaskodott a gyengébbik számában, hiszen kicsit visszafogottabb kezdés után (a táv első fele megtétele után még csak negyedikként fordult) olyannyira alaposan megnyomta a második 200 métert, hogy elsőként ért célba! A párizsi paralimpia első napján a magyar küldöttség első (ráadásul a legfényesebb!) érmét begyűjtő pécsi kiválóság közvetlenül a 400 méteres gyorsúszás döntője után a következőket mondta el:

„Ami azt illeti, a végére rendkívüli módon elfáradtam, a célba érkezés után az volt az első gondolatom: végre vége! 

Érzékeltem, hogy a végén már csak  legnagyobb riválisommal csatázunk az első helyért, éppen ezért ekkor már azt mondtam magamban: még egyszer nem akarok kikapni Peterssontól!”

Zsófi a fináléban látott taktikájáról is mesélt:

„Azzal tisztában voltam és vagyok, hogy ebben a számban nekem a második százam a leggyengébb, a többieknek pedig általában a harmadik, ezért úgy voltam vele: 200 méter után váltok ritmust – szerencsére abszolút bejött a taktika! 

Azt is tudtam, hogy nem akarok üres kézzel hazamenni Párizsból, és – azután, hogy már az első nap sikerült a maximumot nyújtanom – hatalmas kő esett le a szívemről! Ezek után pedig nem mondhatok mást: a több távon is szeretnék hasonlóan teljesíteni! De ha nem jön össze több aranyérem – már akkor is rendkívül boldogan megyek haza!”