14 évesen már paralimpiai bronzérmes volt, még mindig csak 21, de már paralimpiai bajnok, kétszeres ötkarikás ezüstérmes, kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok. A pécsi úszó javában készül az idei megméretésekre, kiváltképp a párizsi paralimpiára. Mindeközben a fogyatékkal élők sportját is népszerűsíti, nagykövet lesz február 22-én, a Magyar Parasport Napján. Konkoly Zsófia ez alkalomból nyilatkozott lapunknak.
Nem egy szószátyár típus, de sportolóként, főként nagykövetként fel kell szólalnia közönség előtt is. Szereti a nyilvános szerepléseket?
Annyira nem, és nem is megy jól igazából. Mégis muszáj, mert ez a sporttal együtt jár. Nagykövetként mindenképpen részt fogok majd venni iskolai rendezvényeken, érzékenyítő programokon. Meglátjuk, milyen lesz, kíváncsian várom.
Rendellenességgel, diszméliával született, jobb karja nem fejlődött ki teljesen. Ha a gyerekek megkérdezik, mi történt önnel, akkor tud majd beszélni erről a kényes témáról?
Igen. Én nagyon szívesen elmondom nekik. Ugye én így születtem, szóval igazából annyira nem izgalmas a történet. Szerintem azért jó, hogyha hallják azt, hogy van ilyen. Nekünk is nyitottabban kell állnunk hozzájuk. Ha kérdeznek, egyáltalán nem zavar.
Mindent tud egyedül, önállóan csinálni vagy segítségre szorul?
Mostanában felvetődött bennem ez a kérdés, és mindig azt válaszolom erre, hogy mindent, de valójában kicsit másképp. Nem azt mondom, hogy tudok kötelet mászni, vagy ilyesmi, ugyanakkor nincs olyan, amit ne tudnék megoldani.
A sportban is teljesen önálló, esetleg épekkel edz?
Mindig is épekkel edzettem közösen. Így is van jól, és még jobban tudnak engem jobb teljesítményre ösztönözni. Hatévesen kezdtem el az úszást, nem is tudatosult bennem, hogy miben vagyok más. Nyilván láttam, hogy nézik, kíváncsiskodtak és ilyesmik, de akkor még úgy én sem vettem fel annyira. Inkább a későbbiekben, ám sosem bántottak miatta. Nagyon jó közegre találtam.
Az uszodán kívül is hasonló, pozitív hozzáállást tapasztal?
Rossz tapasztalatom nincsen.
Mindenki megnézi, ami egy idő után zavaró és fárasztó tud lenni. Közben értem, mert így tudják meg, hogy valójában micsoda. Ez is kell ahhoz, hogy több tudással rendelkezzenek az emberek.
A gyerekek picit talán még félnek az egésztől, nem tudják, mitől van. Mégsem gondolnám, hogy ne lennének nyitottak.