Nem a beszéd a kenyere, de példaképe, Sors Tamás nyomdokain jár a paralimpiai bajnok úszónő

14 évesen már paralimpiai bronzérmes volt, még mindig csak 21, de már paralimpiai bajnok, kétszeres ötkarikás ezüstérmes, kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok. A pécsi úszó javában készül az idei megméretésekre, kiváltképp a párizsi paralimpiára. Mindeközben a fogyatékkal élők sportját is népszerűsíti, nagykövet lesz február 22-én, a Magyar Parasport Napján. Konkoly Zsófia ez alkalomból nyilatkozott lapunknak.

Nem egy szószátyár típus, de sportolóként, főként nagykövetként fel kell szólalnia közönség előtt is. Szereti a nyilvános szerepléseket?

Annyira nem, és nem is megy jól igazából. Mégis muszáj, mert ez a sporttal együtt jár. Nagykövetként mindenképpen részt fogok majd venni iskolai rendezvényeken, érzékenyítő programokon. Meglátjuk, milyen lesz, kíváncsian várom.

Rendellenességgel, diszméliával született, jobb karja nem fejlődött ki teljesen. Ha a gyerekek megkérdezik, mi történt önnel, akkor tud majd beszélni erről a kényes témáról?

Igen. Én nagyon szívesen elmondom nekik. Ugye én így születtem, szóval igazából annyira nem izgalmas a történet. Szerintem azért jó, hogyha hallják azt, hogy van ilyen. Nekünk is nyitottabban kell állnunk hozzájuk. Ha kérdeznek, egyáltalán nem zavar. 

Mindent tud egyedül, önállóan csinálni vagy segítségre szorul?

Mostanában felvetődött bennem ez a kérdés, és mindig azt válaszolom erre, hogy mindent, de valójában kicsit másképp. Nem azt mondom, hogy tudok kötelet mászni, vagy ilyesmi, ugyanakkor nincs olyan, amit ne tudnék megoldani. 

A sportban is teljesen önálló, esetleg épekkel edz?

Mindig is épekkel edzettem közösen. Így is van jól, és még jobban tudnak engem jobb teljesítményre ösztönözni. Hatévesen kezdtem el az úszást, nem is tudatosult bennem, hogy miben vagyok más. Nyilván láttam, hogy nézik, kíváncsiskodtak és ilyesmik, de akkor még úgy én sem vettem fel annyira. Inkább a későbbiekben, ám sosem bántottak miatta. Nagyon jó közegre találtam.

Az uszodán kívül is hasonló, pozitív hozzáállást tapasztal?

Rossz tapasztalatom nincsen. 

A gyerekek picit talán még félnek az egésztől, nem tudják, mitől van. Mégsem gondolnám, hogy ne lennének nyitottak.

Gyerekként lett paralimpiai érmes. Mikor derült ki, hogy sikeres parasportoló lehet?

Tízévesen indultam először versenyen. 2012-ben, láttam először paralimpiát, akkor határoztam el, hogy én paralimpiai bajnok leszek. 2016-ban Rióban egyből érmet szereztem, 2021-ben Tokióban pedig sikerült a célomat elérnem, és aranyérmes lettem.

Azt nem bánta, hiányolta, hogy igazából a koronavírus miatt nézők nélkül úszott és állt a dobogó tetején?

Nem ugyanaz nyilván, de jobban tudtam koncentrálni. Nekem kifejezetten kellett, hogy ne legyenek szurkolók, legalább az a nyomás ne legyen ott rajtam, ami felőlük érkezik. Így volt jó, meglátjuk, Párizsban milyen hangulat és körítés lesz.

Ismerve a franciákat, megadják majd a módját. Készül külön a mentális kihívásokra is?

Dolgozom pszichológussal egyébként, de 

 Azt szeretném elérni, amit én kitűzök magam elé, nem azt, amit más megjelöl. Nyilván nyomást jelent, hogy elvárják, hogy bajnok legyek. De ezt ki kell zárni!

Mi szerepel majd a franciaországi étlapján? Végigeszi a menüt?

A programtól is függ, hogy milyen versenyszámokban indulok. A 400 méter gyorsot, a 100 hátat, a 200 vegyest és a 100 pillangót fogom bevállalni. Gondolkoztunk még a 100 gyorson, de akkor négy napot úsznék egyhuzamban. Az sok lenne. Ráadásul ott nem is lenne esélyem, ezért azt elengedtük.

Mennyit edz egy paralimpiai bajnok magyar úszó, jelen esetben Konkoly Zsófia?

Hetente tíz edzésem van medencében, naponta két óra. Most így csapatban még többet is edzek, a középiskolásoknak iskola van, én viszont egyetemistaként reggelente tovább tudok maradni az uszodában. Emellett van még heti három szárazföldi tréningem is.

Van olyan kiegészítő sport, amit művel, és esetleg nagykövetként is a fiatalok figyelmébe ajánlana?

Más sportágat nem szoktam az úszás mellett űzni. Teniszeztem nyolc évig még általános iskolásként, nagyon szerettem, de mivel így is nagyon egyoldalú vagyok, és erre a tenisz rásegít, maradtam az úszásnál. 

Van példaképe egy már példaképnek számító parasportolónak?

Sors Tamás, a kétszeres paralimpiai bajnok úszó. Őt láttam nyerni azon a bizonyos londoni paralimpián. Valószínűleg azért is, mert ő is S9-es sérültségi kategóriában versenyez, ahogy én is. Mindketten pécsiek vagyunk, ezért is közelebb éreztem magamhoz, megfogott a győzelme, amit ugyanúgy 100 méter pillangón aratott, mint én Tokióban.. 

És Pásztory Dóra után talán ő volt az első sztársportoló a fogyatékkal élők között…

Én is azt gondolom. Olyan jó hallgatni, ahogy nyilatkozik, szerepel, megjelenik. Na, ezt nem bírom utánozni. Az úszás részét igyekszem, a beszédet tanulom. Elsősorban a sportteljesítményemmel fejezem ki magam.

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd