Újra és újra terítékre kerül Ukrajna uniós csatlakozása. Mind a brüsszeli boszorkánykonyhában, mind a hazai sajtónyilvánosságban varázsmegoldásként szervírozzák a tagfelvételt. Tekintsünk most el attól, hogy
önmagában az ötlet felvetése is nélkülöz minden politikai racionalitást, és megkérdőjelezi az összeurópai józanságot.
Válságos időkben gyakori kommunikációs trükk, hogy az eszkalálódott helyzetre rálicitálunk valamiféle abszurditással, ami egy csapásra eltereli a figyelmet a valós kérdésekről. Ukrajna esetében is hasonló húzással találkozunk. Azt ugyanis senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy bizonytalan határvonalú, ingoványos integritású, korrupciótól korhadt ország csatlakoztatása tárgyalási alap lehet.
E manipulációs mesterterv azonban nem csupán retorikai bűvészmutatvány, hanem hazánk vonatkozásában életveszélyes hazárdjáték.
Fegyvernyugvás helyett pótcselekvés, miközben százötvenezer honfitársunk sorsa forog kockán. Divatossá vált mostanában, hogy balliberális sajtótermékek felfedezőket küldenek Kárpátaljára. Kiutaznak pár napra, kisujjal megérintik a valóságot, majd megszületik a hitelesnek ható riport, miszerint az élet rendben zajlik, magyar és ukrán közt szívélyes a viszony, csak a budapesti külpolitika mérgezi a mindennapokat. E tereplátogatások kártékonysága a nagyközönség megvezetésében rejlik. A vágyvezérelt képpel ellentétben ugyanis