a kárpátaljai magyarság létét kiszámíthatatlanság, tragédiába torkolló kényszersorozás, nacionalista fellángolás keseríti.
A munkácsi turulszobor eltávolítása, a magyar iskolaigazgató vegzálása, a lángba boruló palágykomoróci templom látványos jelzései a magyarellenességnek.
Mindez azonban nem a kárpátaljai ukránság ellenszenvéből fakad, hiszen Kárpátalja népei eddig is egymást támogató, egymásra támaszkodó egyensúlyban éltek a közös történelmi meghatározottságban.
A balliberális „tényfeltárók” korábbi tapasztalatok híján nem látják, nem akarják látni, hogy a sovinizmus a kijevi nagypolitika felelőtlen, ám rutinszerű gyakorlata.
A kihirdetett, majd ideiglenesen felfüggesztett oktatási törvény vagy a kényszersorozás a fenyegetettség légkörét teremti meg. E viharos időkben nemzetstratégiai felelősség a kárpátaljai magyarság jogaiért síkra szállni. Budapest nem engedhet a következetes kisebbségvédelemből és a békepártiságból. Különben ledőlnek a megmaradás utolsó oszlopai is, elvesznek azok, akik szülőföldjükön segítik a magyarság boldogulását.