Tarjányi kolléga meglátásaival kapcsolatban még a vesszőkkel sem értek egyet

„Azt hamar megtanultam, hogy illedelmes magyarországi diskurzusokban úgy illik csomagolni a mondanivalónkat, hogy »én ezt egy kicsit másképp látom«. Mivel nem Magyarországon élek, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy azt mondjam, hogy Tarjányi kolléga meglátásaival kapcsolatban még a vesszőkkel sem értek egyet. Ugyanakkor én nem használom a hazugság szót. Már csak azért sem mert ez nem egy geopolitikai kategória. Ehelyett inkább úgy fogalmaznék, hogy Tarjányi kollégának nem sikerült rátappintania a Nagy Kelet-Európai Háború lényegére.

Hogy mi a háború lényege? Semmi olyan ami a kolléga által felhozott indikátorokon keresztül mérhető lenne. Nem a megszállt ingatlan hektárjai, nem a katonatemetők mérete, nem a lövészárkok hossza, nem a gazdasági számvarázs és még csak nem is a feltételezett európai egység megléte. A háború lényege a NATO és az Oroszország között elterülő hajdani pufferállam imairánya.

A NATO és Ukrajna megpróbálták az évtizedeken át fennálló státus quo-t megváltoztatni és az új vasfüggönyt jelentősen kitolni kelet felé. Ennek a hosszú, kumulatív  de facto folyamatnak a de jure megkoronázása Ukrajna NATOs csatlakozása lett volna. A baj csupán az, hogy nem lett.

Clausewitz mestertől tudjuk, hogy a védekezés inherensen erősebb a támadásnál. Hogy miért? Azért mert a védekező nyerésre áll akkor is ha nem tesz semmit, legalábbis ameddig a status quo fennmarad. A támadónak azonban cselekednie kell, meg kell változtatnia status quo-t, ahhoz hogy a győztes pozíciójában tetszeleghessen. A védekezőt és a támadót természetesen minden morális töltet nélkül használom és csupán a státus quo koordinátarendszerében határozom meg.

Oroszország már a háború kirobbantásával (agresszió, vagy amit akartok), a győztes poziciójába került. Hogy miért? Azért mert a háború felvehetetlenné tette Ukrajnát a NATO-ba.

Függetlenül attól, hogy a lövészárkok a Donhoz vagy a Dnyeszterhez közelednek, ameddig a háború tart, Ukrajna a NATO-n kívül marad. Ameddig ez a helyzet nem változik, addig a NATO fennállásának talán a legmerészebb vállalkozása a clausewitzi fogalomrendszerben kudarcnak tekintendő.

Oroszország, a forgandó hadiszerencsétől függetlenül, mindaddig a győztes pozíciójában marad ameddig Ukrajnának és a szövetségeseinek nem sikerül gyökeresen megváltoztatni a fent említett status quot. Tekintve, hogy 2022 novembere óta Ukrajna semmilyen hadászati szintű sikert nem tud felmutatni, az esélye annak, hogy ez a helyzet megváltozzon,  jelenleg gyomorszorítóan csekély.

Ezt a tényt lehet szeretni és lehet nem szeretni, de Oroszország 2022 februárja óta a győztes pozíciójában van, nem a harctéri sikerei, hanem a hadászat legelemibb logikája miatt.”

Nyitókép: Képernyőfotó