Finoman jeleznénk minden ellenzékinek: már 2009-ben kijött egy hivatalos EU-jelentés, miszerint nagyon nem a GDP-alapú mutatókból kéne „szegényezni”

A magyar középosztály vagyoni helyzete az uniós középmezőnyben van, ennek ellenére a baloldali szakértők és politikusok – köztük mostanában például Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke – folyamatosan azt hangoztatják, hogy szegény ország vagyunk. Ez nyilvánvaló félrevezetés – de tőlük mást nem is várhatunk. Kollár Kinga, a tiszás európai parlamenti képviselője Brüsszelben még hivatalos felszólalásában is kijelentette: minél rosszabbul megy az országnak, annál jobb nekik. Nem véletlen, hogy már az indulás előtt támadják az Otthon Start Programot is. Szeptembertől a magyar otthontámogatási rendszer történetének legszélesebb körét érinti a program – használjuk ki, és becsüljük meg!

Egy korábbi elemzésben már kifejtettem, hogy az ellenzék szűklátókörű narratívája kizárólag a GDP-ből levezetett egyéni fogyasztásra épül. Ez a megközelítés mára elavult és túlságosan leegyszerűsítő, különösen Magyarország esetében, ahol jelentősen eltér a háztartások adatfelvételén alapuló, megbízhatóbb vizsgálatok eredményeitől. 

amelynek eredményeként létrejött a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség összetett mutatója – ez ma az Európai Unió hivatalos indikátora.

Emellett kialakult egy másik megközelítés is, amely egyelőre még kísérleti statisztikának számít. A 2009-ben közzétett Stiglitz-jelentés hangsúlyozta, hogy

A jelentés azt javasolta, hogy az anyagi életszínvonal vizsgálatakor a háztartások vagy az egyének jövedelmét, fogyasztását és vagyonát (ICW: income, consumption and wealth) integrált módon, közvetlenül a háztartások megkérdezésével kell felmérni. Ennek oka, hogy a jövedelemáramlás, a fogyasztási szokások és a vagyoni helyzet együtt alakítják a háztartások életkörülményeit.

A Stiglitz-jelentés megállapítja: „úgy tűnik, egyre nagyobb a szakadék az aggregált GDP-adatokból származó információk és a lakosság jóléte szempontjából valóban releváns adatok között.” A GDP elsősorban a piaci termelést méri, mégis gyakran úgy tekintenek rá, mintha az anyagi jólét pontos mutatója lenne. Ez azonban könnyen félrevezető lehet: téves következtetésekhez vezethet az emberek anyagi helyzetéről, ami végső soron hibás politikai döntéseket eredményezhet.

Gyakran előfordul, hogy a lakosság nem költi el teljes egészében a rendelkezésére álló jövedelmet, hanem annak egy részét megtakarítja, így gyarapítja a vagyonát. Előfordulhat az is, hogy épp ellenkezőleg: valaki a vagyonából fedez fogyasztási kiadásokat – például egy nyaralást –, ezzel csökkentve a megtakarításait, vagyis jövedelmén felül költ, a jövőbeli jóléte rovására. Mi, magyarok a legfrissebb, 2023-as adatok szerint 

ami hozzájárult a vagyonunk növekedéséhez. Ezt a tényt azonban a baloldal következetesen elhallgatja.

A magyar lakosság vagyona, fogyasztása és jövedelme integrált megközelítésben

Mit jelentenek pontosan ezek a fogalmak? Egy háztartás vagyonát a megtakarítások, ingatlanok és befektetések összértéke adja, csökkentve a fennálló kötelezettségekkel (például hitelekkel, tartozásokkal). A jövedelem azt a pénzösszeget jelenti, amelyet a háztartás különböző forrásokból kap – ide tartoznak a bérek, fizetések, befektetések hozamai, valamint az állami transzferek (például nyugdíj, GYED, GYES stb.). A fogyasztás pedig azokat a kiadásokat foglalja magában, amelyeket a háztartás árukra és szolgáltatásokra fordít – például élelmiszerre, lakhatásra, közlekedésre vagy szórakozásra. A bérelt lakás után fizetett lakbér fogyasztásnak számít, mivel szolgáltatás, ezzel szemben egy lakás megvásárlása vagy a hozzá felvett jelzáloghitel törlesztése nem minősül fogyasztásnak.

Az Eurostat az ICW-megközelítésen alapuló kísérleti statisztikát ötévente készíti el, a legfrissebb adatok a 2020-as évre vonatkoznak. A vagyoni felmérésben mindössze 21 ország vett részt, Magyarország pedig az egy háztartásra jutó nettó vagyon vásárlóerő-paritáson számított értéke alapján a 14. helyet foglalta el – ez nagyjából a középmezőnyt jelenti. Érdekesség, hogy még Németország és Hollandia is mögöttünk szerepel. Az előző, 2015-ös adatokhoz képest hazánkban megduplázódott a vagyon mediánjának vásárlóértéke, ami Lettország után a második legnagyobb növekedés az érintett országok között. A 21 vizsgált ország közül háromban – Belgiumban, Franciaországban és Finnországban – csökkent a vagyon mediánértéke.

A rendelkezésre álló jövedelemre és a fogyasztásra vonatkozó háztartási adatfelvételt 25 uniós ország végezte el – mindössze Svédország és Olaszország adatai hiányoznak. Azok a háztartások, amelyek mind a jövedelem-, mind a fogyasztási kiadások szerinti megoszlás alsó ötödébe tartoztak, a teljes rendelkezésre álló jövedelem 4,6 százalékát kapták – ez a második legmagasabb arány az unióban. A fogyasztási kiadások 4,7 százaékát ők költötték el, ami a hetedik legmagasabb érték, míg a teljes nettó vagyon 6,5 százalékát birtokolták 2020-ban, ami a negyedik legjobb eredmény. Vagyis 

A megtakarítás – vagyis a fogyasztásra fel nem használt jövedelem – aránya általában a jövedelem növekedésével emelkedik. Az Európai Unióban 2020-ban az alsó jövedelmi ötödbe tartozók megtakarítási rátája átlagosan -3 százalék volt, ami azt jelenti, hogy ebben a csoportban csökkent a háztartások vagyona. Mindössze tíz országban mutattak pozitív megtakarítási rátát az alacsony jövedelműek körében: Magyarország, Lengyelország, Ciprus, Észtország, Franciaország, Litvánia, Portugália, Csehország, Szlovénia és Lettország.

Mivel hazánkban volt az egyik legkisebb különbség a megtakarítási ráták között, ez is azt bizonyítja, hogy nemcsak a leggazdagabbak képesek takarékoskodni – ellentétben azzal, amit az ellenzék állít vagy sugall.

A lakás a legfontosabb vagyontárgyunk

Az Eurostat évente közöl adatokat arról, hogy a lakosság mekkora arányban él bérelt, illetve a háztartás valamely tagjának tulajdonában lévő lakásban.

Ez az arány az uniós rangsorban a harmadik legmagasabb. Az Európai Unióban ezzel szemben átlagosan a lakosság egyharmada bérlakásban, kétharmada pedig saját tulajdonú ingatlanban lakik. Németországban viszont a saját tulajdonban élők aránya már 50 százalék alatt van – és ez az arány 2010 óta még tovább csökkent.

Míg Magyarországon 2010 óta nőtt a saját tulajdonú lakásban élők aránya, addig az uniós átlag csökkenést mutat, hiszen mindössze hat tagállamban regisztráltak emelkedést ezen a téren.

Nálunk a növekedés úgy ment végbe, hogy közben sokan szabadultak ki a devizahitelezés csapdájából, és jelentősen csökkent a jelzáloghitellel terhelt ingatlanban élők aránya. 

Az Európai Unió átlagában ezzel szemben a lakosság 24 százaléka él olyan lakóingatlanban, amelyre még hiteltartozás terheli.

Magyarországon a teljes népesség körében ötből négyen olyan tehermentes ingatlanban élnek, amely a háztartás valamely tagjának vagy tagjainak tulajdonában van – ez az arány az uniós rangsorban a negyedik legmagasabb.

Nálunk még a szegénységi küszöb alatt élők körében is szinte ugyanolyan arányban laknak saját tulajdonú ingatlanban, mint a magasabb jövedelműek. Az uniós átlag ezzel szemben azt mutatja, hogy a mediánjövedelem 60 százaléka alatti jövedelműek kevesebb mint fele él saját lakásban.

Az Eurostat adataiból mindössze annyi derül ki, hogy az a lakás, amelyben élünk, a háztartás valamely tagjának tulajdonában van-e. Ennél pontosabb képet a népszámlálási adatok nyújtanak.

2022-ben a magyar lakosság 54,4 százaléka élt valóban saját tulajdonú lakásban. A 40 év felettiek körében ez az arány közel 80 százalék, míg a gyermekeknél mindössze 0,4 százalék. A 40 év alatti felnőttek esetében pedig közel 60 százalékának még nincs saját tulajdonú otthona.

Azt is tudjuk, hogy a 35 év alatti felnőttek 54,3 százaléka még a szüleivel él, vagy anyagi támogatást kap tőlük. Bár ez az arány 2010 óta több mint 6 százalékponttal csökkent, még mindig jelentős. Különösen figyelmet érdemel a 25–34 éves korosztály, amelynek közel egyharmada tartozik ebbe a körbe. Pedig éppen ebben az életkorban szoktak sokan önállósodni, és saját otthon megszerzésére törekedni.

Ezeknek a tényeknek a felismerése nyomán indítja el a kormány az Otthon Start Programot, amely az első lakáshoz jutást hivatott támogatni. Szeptembertől minden magyar állampolgár – életkori megkötés nélkül – legfeljebb 50 millió forintos, 3 százalékos, fix kamatozású, támogatott hitelt vehet igénybe első saját otthona megvásárlásához. A kölcsön házasság vagy gyermekvállalás nélkül is igényelhető, akár egyedülállók számára is elérhető.

Az állam már a múlt század hetvenes éveiben felismerte, hogy aktív szerepet kell vállalnia az otthonteremtés támogatásában – nem csupán a legnehezebb szociális helyzetben élők esetében. Akkoriban a „szocpol” és a támogatott hitelek milliók számára jelentettek segítséget, legyen szó városi vagy vidéki háztartásokról – egészen 1987-ig.

A következő nagy lépés 2000 és 2002 között történt, az első Orbán-kormány idején, amikor újra széles körben elérhetővé vált a fix, alacsony kamatozású állami támogatás, amit a köznyelvben „Orbán-kölcsönként” emlegettek. A baloldali kormányváltás után azonban ezt a lehetőséget gyorsan megszüntették, és helyette a devizahitelezés került előtérbe – amellyel a magyar társadalom legaktívabb, legvállalkozóbb rétege csapdába került.

Az is az Orbán-kormány érdeme, hogy Varga Mihály pénzügyminisztersége alatt, 2014 végén – még a svájci frank árfolyamának történelmi kilengése előtt – mindenki végleg megszabadulhatott a devizahitelek terhétől.

A már több mint egy évtizede működő CSOK és a különféle családtámogatási formák pedig a gyermekes családok és a gyermekvállalást tervezők százezreinek kínáltak valódi, érdemi segítséget az otthonteremtéshez.

Szeptembertől az új programmal tovább bővül az érintettek köre. A magyar otthontámogatási rendszer történetében most először nyílik lehetőség ilyen széles réteg számára – éljünk vele, és őrizzük meg, hogy az ellenzéknek esélye se legyen újra elvenni tőlünk!

A szerző miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa

Nyitókép: Magyar Nemzet / Havran Zoltán