Nyitókép: Vincze Ottó, akit egykoron a Barcelona szerződtetett. Fotó: MTI/Mónus Áron.
Ötven év… Sok?
Fiatal apuka vagyok, Domonkos másfél éve született, már miatta sem érezhetem magamat ötvennek, de szerencsére lelkileg is rendben vagyok – kezdi Vincze Ottó, a Ferencváros egykori magyar-válogatott középpályása.
Anno fiatalon a világhírű Barcelona szerződtette, ahol a B-csapatban játszott. Miért nem lett végül a B-ből A?
Amikor a Barcelona kölcsön vett a svájci Siontól, éppen operáció után voltam. Eleve úgy kerültem a katalánokhoz, hogy még két hét hátra volt a rehabilitációmból. Két meccset játszottam, a másodikon viszont a 96. percben egy dulakodás után engem is kiállítottak. Öt hét eltiltást kaptam, azalatt az idő alatt pedig eldőlt, hogy nem marasztalnak.
A kiállításon múlt?
Nem. Én már kész játékosként kerültem Barcelonába, ha marasztalnak, nem tudtam volna tartósan beverekedni magamat a világsztárok közé. Én Magyarországon kifejezetten technikás játékosnak számítottam, ott viszont sokszor csak szenvedtem a gyors, rövid passzos játéknál. Ha fiatalon kerülök ki, a tehetségem talán elég lett volna, de annyi minden rögzült bennem addigra, hogy így nem volt esélyem.
A mi generációnkat sajnos nem készítették fel arra, hogyan váljunk profi labdarúgókká.
Pedig nagyon tehetséges játékosaink voltak, akik jó nevű, komoly csapatokhoz szerződhettek, ám nem voltunk profik. Külföldön beragadtunk és a legtöbben visszajöttünk Magyarországra. Aki nem, például Dárdai Pál vagy éppen Lőw Zsolt, külföldön is komoly karriert csinált. Ma a magyar labdarúgás infrastruktúrája és anyagi helyzete nagyságrendekkel jobb, mint akkor volt és a játékosok is több a segítséget kapnak a karrierépítésben.