A hiányzó játékpercek lélektana

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

„Lejátszotta első Európa-bajnoki csoportmérkőzését a magyar labdarúgó-válogatott. A vereséggel végződő Svájc elleni találkozót követően Szoboszlai Dominik akarati tényezőkről, mentalitásról, Marco Rossi szövetségi kapitány pedig egy helvét taktikai módosításról beszélt, amelyet nem reagáltak le jól.

A magyarázat azonban valószínűleg nem ennyire egyszerű. A mérkőzés hullámzása közepette számos olyan fordulópont, apró részlet befolyásolta a végeredmény kialakulását, amelyeknél érdemes talán pár másodpercre elidőzni. Megállni és átgondolni azt, hol tart ez a folyamatosan fejlődő csapat, mit lehet teherként a nyakába rakni a legtöbbször meghajlítva egy picit a valóságot.

Elhitetni a kevésbé életszerűt vagy felvázolni a valóságot?

Sokat gondolkoztam azon a mérkőzés alatt és azt követően is, hogy mi a megfelelő kommunikáció egy ilyen mérkőzést megelőzően. Akár a játékosok, akár az oldalvonal mellett álló vezetők, akár az MLSZ vezérkara részéről. Hol húzható meg a határ a nagyon jók vagyunk, mindent megteszünk, biztos továbbjutunk, vagyis a közvéleményt (is) motiváló gondolatok és a két lábbal a talajon álló helyzetértékelés között?

Amikor az első félidő derekán a két nyolcas számú játékos futott a labdáért (Hajdú B. István hasonló szavai által közvetítve) az oldalvonal közelében, fájóan hasított az emberbe a felismerés. Nemcsak az első húsz perc nagy fölényét, a svájci vezetést, Sallai Roland hat és Szoboszlai Dominik nagyon kevés, hét érintését látván, hanem a keretek közötti különbséget szemléltető, visszakézből adott józanító pofon csattanását hallva is. Nagy Ádám, a magyar nyolcas számú játékos, a jelenlegi keret rekordválogatottsággal rendelkező futballistája éppen a Serie B, az olasz másodosztály sereghajtójával jutott megegyezésre a találkozót megelőzően. Remo Freuler, a másik nyolcas az olasz első osztály meglepetéscsapatának, a Bolognának stabil alapembere. Bajnokok Ligája-helyen végeztek a Serie A idei kiírásában.”