Öntsünk tiszta vizet a pohárba – a Fradinak nem nagy veszteség, hogy Sztankovics elment

Váratlanul gyorsan távozott a Ferencváros vezetőedzője, Dejan Sztankovics. A hírek szerint a Magyar Kupa döntőjét követően jelentette be a vezetőségnek, hogy egy klub kivásárolja a szerződéséből, pénteken pedig már az is kiderült, hogy a Szpartak Moszkváról van szó.

Az orosz klub még azelőtt bejelentette az új trénert, hogy a Fradi bármilyen közleményt kiadott volna. 

Új csapata szurkolóinak viszont tett egy hízelgő nyilatkozatot, amelyben dicsérte a klubot, szerb-orosz testvériségről beszélt és a Crvena Zvezdával elért sikereit emlegette, de egyetlen szót sem szólt a Ferencvárosról, amellyel épp megnyerte a bajnokságot. 

Mivel a magyar sajtónak most nem nyilatkozott, csak korábbi gondolatait tudjuk idézni, ezek közül a történtek fényében különösen érdekesek a tavaly őszi érkezésekor adott első interjújában elhangzott mondatok. Íme néhány ezek közül, némi kommentárral kiegészítve. 

„A régi iskolát követem. Számomra a tisztelet mindennél fontosabb. Tisztelni kell a klubot, az elnököt, a sportigazgatót, az ügyvezetőt, a játékosokat, a társakat, és persze tisztelni kell a szurkolókat. A játék értük van.” – Szerintem ha tisztelek valakit – jelen esetben a szurkolókat – akkor nem hagyom ott őket ilyen hirtelen. De ha mégis, legalább elköszönök tőlük, ha már megyek. Pedig a klub szurkolói tényleg mellette álltak, és nem csak a meccseken, hisz gesztust tettek felé, amikor a fia beteg volt. 

„A Fradinál érzed, hogy egy család tagja vagy.” – A családodat pláne nem hagyod ott köszönés nélkül.

„Bármilyen csatára készen állok ezért a klubért.” – Persze. Meg bármelyik másikért, amelyik alkalmaz és megfizet ezért.

Egyértelmű, hogy Szpartak pénzügyi lehetőségei jóval nagyobbak mint a Fradié, nyilván több pénzt tud fizetni Sztankovicsnak annál az – állítólag havi 20 millió forintnak megfelelő – összegnél, amit a magyar klubtól kapott. És aminek a négyszereséért, nagyjából 200 ezer euróért kivásárolták. Itt érdemes megjegyezni, hogy egy ilyen relatíve alacsony kivásárlási összeg általában nem a klubnak, hanem annak az edzőnek/játékosnak kedvez, aki ezzel bármilyen megfelelő ajánlat esetén könnyen távozhat, azaz valószínűleg nem a Fradi feltétele volt a szerződéskötéskor. 

ezt bizonyítja, hogy Hajnal Tamás, a Ferencváros sportigazgatója a hírt kommentálva úgy fogalmazott, „nem ideális a helyzet, de semmikép sem gyors, hanem jó döntést szeretnénk hozni, nagy kihívás előtt állunk”. Tudjuk tehát, hogy ki akart menni, és a célállomás azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy miért. Oké, nyilvánvaló volt, hogy ha Sztankovics sikereket ér el, nem marad itt örökre. Kubatov Gábor, a Fradi elnöke tavaly is elmondta, hogy a szerb tréner ambíciói túlmutatnak a Ferencvároson, és egyszer egykori klubja, az Inter edzője szeretne lenni. 

Erre rímelt a klubelnök májusi nyilatkozata, amelyben olasz klubok érdeklődéséről beszélt, és jelezte, ha Sztankovics jó ajánlatot kap, a Ferencváros nehezen tudnja megtartani. 

Ha Sztankovics tényleg az Inter padját szeretné, ehhez jobb utat is választhatott volna. Például azt, hogy az évek óta folyamatosan európai kupákban szereplő Ferencváros padján eltölt egy-két-három évet, és megmutatja, hogy mire képes edzőként. 

A Magyar Kupa nem jött össze a Paks ellen és – nem elvitatva Szappanos Péter és csapattársai érdemeit – látszott, hogy ebben a vereségben Sztankovics vastagon benne volt, amit be is ismert. Ahogy abban is, hogy a Fradi képtelen volt legalább itthon megverni az épp teljesen szétesett az Olimpiakoszt. Szóval az, hogy a szerb mennyire jó edző, messze nem egyértelmű. 

De a Fradinál lett volna lehetősége megmutatni. Az kihívás lett volna. Csata, amelyet megvívhat a klubért, a „családért”, amelyet annyira tisztelt, hogy az első anyagi szempontból jobb ajánlatért lelépett. Ha marad, talán már jövőre egy olasz kiscsapatnál folytathatta volna, és ha sikerül elfeledtetnie, hogy mekkorát bukott korábban a Sampdoria együttesével, talán még feljebb is léphet. A Szpartak azonban szakmailag nem óriási előrelépés. Arról nem beszélve, hogy az európai kupaporondon nem szerepelhet, így 

Meg, hogy a professzionális szinten nincs helye az érzelmeknek, csak a hideg számításnak. Hát, még innen nézve sem biztos, hogy mindez hosszú távon kifizetődő lesz Sztankovicsnak. Anyagilag sem feltétlenül – mert szerződése két évre, 2026-ig szól, de ha nem megy jól a csapatnak, simán lehet, hogy nem marad addig. Szakmailag pedig biztosan nem, mert ha egyáltalán megnyeri a bajnokságot, az nem jelent feltétlen belépőt egy európai topbajnokságba. sőt a jelenlegi geopolitikai helyzetben még hátrány is lehet egy oroszországi referencia. De mindez már legyen az ő gondja. 

 Sztankovics úr! Lehetett volna mindezt elegánsabban csinálni – és akkor nagyon finoman fogalmaztam! Mondjuk úgy, hogy megvárja a nyarat – de minimum a bajnokság végét – aztán ünnepel a szurkolókkal, és elbúcsúzik a klubtól, őszintén elmondva, hogy a Fradi neki egy ugródeszka volt, és miért döntött a távozás mellett. Persze lehet azt mondani, hogy ez is csak egy munka, és érthető, hogy lelép, ha valaki jobb feltételeket biztosít. De ez oly mértékű ellentmondásban van azzal nyilatkozattal, amelyben családról meg tiszteletről beszél, hogy végül is nem meglepő, hogy csendben távozott. 

Persze az építkezést megnehezíti, ha mindig új edzővel nekiindulni egy újabb idénynek, de a Ferencvárosnak most van pár hónapja új edzőt találni. Remélem sikerül olyat választaniuk, aki nem csak szakmailag megfelelő, hanem olyan ember, akivel kapcsolatban tudják, hogy meddig lehet vele tervezni. Az pedig már a tortán lévő habon lévő koktélcseresznyén megcsillanó fény volna, ha őszintén családként tekintene a Fradira. (Egyébként azt hiszem, tudok egy ilyet.)