„Nagy változás várható, Magyarország ismét jelen lesz a futballnemzetek között” – Dénes Ferenc sportközgazdász a Mandinernek

Egy évvel ezelőtt készült beszélgetésünkben úgy fogalmazott, Szoboszlai Dominik átigazolása áttörést jelenthet a magyar labdarúgás számára, és segítheti, hogy egyre több magyar labdarúgó szerződhessen minél magasabban jegyzett klubokhoz. Hogy látja, ezt a helyzetet most?

Azért nem vártam azt, hogy hirtelen a fél NB I nyugati klubokhoz igazol; ez egy lassú folyamat. Persze divat is lehetne, magyar játékosokat szerződtetni, de nem ez a helyzet. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy fent vagyunk a térképen, jegyzik a magyar játékosokat. Vancsa Zalán a City Group alkalmazottja, a belga Lommelben nagyon jól szerepel. Válogatottunk kezdőjátékosa, Kerkez Milos a Bournemouthban is jól teljesít. A Honvédtól épp most vitte el a 17 éves kapust, Tompa Ákost a Real Sociedad. 

 Szerintem ez egy létező folyamat. A Szoboszlaival kapcsolatos hype Liverpoolban és Magyarországon is természetes módon kissé alábbhagyott. Erről persze van egy élénk diskurzus a sportközvéleményben. Meglátjuk, hogy kinek lesz igaza, azaz, hogy jól gondolom-e, hogy ez egy nagy áttörés lesz vagy mindössze azt eredményezi – és ez sem kevés –, hogy Magyarország ismét jelen lesz a futballnemzetek között. Szerintem nagy változás várható, és Magyarország sztenderden játékjog-exportőr ország lesz. 

Mindebben azt hiszem benne van a magyar labdarúgó-válogatott elmúlt években nyújtott teljesítménye is, Marco Rossiék munkájának eredménye szintén segíti az áttörést. Egyetért? 

Maximálisan. Természetesen a válogatott jó szereplése komolyan befolyásolja mindezt. Amennyiben az Eb-n a nemzeti együttes a reális várakozásoknak megfelelően eredményesen szerepel, tehát továbbmegy a csoportból, a németekkel szoros meccset játszik, a skótokat és a svájci válogatottat akár megveri, akkor onnantól kezdve ki tudja, hol áll meg. Ilyenkor belekerül egy csapat egyféle flow-ba, és bármi megtörténhet. 

 ott van a keretben, és az MTK-ban úgy említik, mint egy olyan labdarúgót, aki egy nagyobb klubhoz igazolhat. Emellett a magyar menedzserek munkája is egyre professzionálisabb, egyre komolyabban jegyeznek minket e téren is. Van egy jó válogatottunk, játékosaink Angliában, Németországban, vannak jó menedzsereink, és ennek köszönhetően bizalom és érdeklődés alakult ki a magyarok felé. 

Emellett ott vannak a nagy külföldi klubokban nevelkedő fiatal játékosaink, például a Michael Okeke vagy a Yaakobishvilli testvérek, akik jelenleg kevésbé vannak szem előtt, de pár éven belül a felnőtt válogatottban szerepelhetnek.

Ezzel kapcsolatban picit felemás érzéseim vannak. Ezt nem sportközgazdászként, hanem magyar szurkolóként mondom, magyar emberként, családi és személyes okokból nekem fontos a magyar labdarúgás. Kata Mihály és Vancsa Zalán is a magyar futball „terméke”, a „mi kutyánk kölyke”. Tényleg nem szeretnék senkit megbántani, de a kiváló hátvéd Willi Orbánról ilyen szempontból más nekem. Ennyi elfogultság talán megbocsátható. 

Visszatérve a menedzserekre: mekkora szerepe lehet egy játékos karrierjében annak, hogy ki menedzseli? Ott van például Sallai Roland – lehet, hogy csak én vagyok elfogult vele szemben, de úgy érzem, többre hivatott, mint hogy egy Bundesligában középcsapatként jegyzett Freiburgban szerepeljen, mégis évek óta nem lépett előre, tavaly óta pedig ő is az EM Consulting ügyfele. 

Nem mondanám döntőnek a menedzserek szerepét, mert a játékos-igazolások egyre inkább adatalapon mennek. A leggazdagabb egyesületeket kivéve ez rendszerint úgy működik, hogy amennyiben egy klubnak szüksége van egy bizonyos típusú játékosra, van ennyi és ennyi pénze, megnézik, hogy ki van az adott összegért a piacon. Egy óriási adathalmaz vizsgálatát követően kijön mondjuk 12 labdarúgó, és ezek közül szerződtetnek valakit. A másik megközelítés, a menedzsment alapú hozzáállás sem kopott még ki a világból. Ez az, amikor ügynökök jönnek-mennek, és ajánlgatnak játékosokat a kluboknak, azok pedig ajánlatokat kérnek. Amennyiben egy játékosügynöktől kérnek ajánlatot meg tanácsot, az jelzi, hogy megbízható. Jó, hogy ma nekünk is vannak ilyen ügynökeink, mert ez is emeli a magyar futball presztízsét. Úgy tudom, hogy Esterházy Mátyást keresik, megkérdezik a véleményét. 

A Szoboszlai Dominiket is képviselő Esterházy Mátyás többször is elmondta, hogy mennyire lényeges tényező a játékosai karaktere. Egyetért vele?

Ezt ő biztosan sokkal jobban tudja. De ez egybecseng azzal, amit látok a nemzetközi labdarúgásban. A karakter sokféleképpen értelmezhető fogalom. Van egy kereskedelmi értelmezés – Szoboszlai Dominik esetében például rendkívül fontos, hogy egy jóképű srácról van szó, aki jól kommunikál, jól beszél angolul is. A labdarúgás, a sportüzlet arról szól, hogy el tudod-e adni a szolgáltatást. A futballbiznisz legfontosabb célja, hogy a fogyasztó, a szurkoló a stadionban vagy a tévén keresztül megnézze a meccset. Mert akkor fog rajongani, akkor fog termékeket vásárolni. Ezt segíti az adatelemzés is. Minden ezt szolgálja, 

 Szoboszlait nagyon szeretik sztárolni Magyarországon, és egyes teljesen más karakterű sportolókkal, például a sokkal visszahúzódóbb Darnyi Tamással szemben nagyon eladható, hiszen megáll nyilatkozni, benne van különböző jótékonysági programokban, megiszik a szurkolókkal egy pálinkát, lehet róla sztorikat, újságcikkeket írni, és így tovább. Ezek az apró építőkockák emelnek sztárrá valakit. Az én szakmámból fakadóan a „karakter” messze több annál, mint hogy milyen játékostípusról beszélünk. 

A labdarúgók játékjogainak piaci értékét több oldal, szervezet is rendszeresen megbecsüli. Ilyen például a Transfermarkt, a CIES valamint a Football Benchmarkt. Ezek jellemzően különböző, de hasonló nagyságrendű összegeket határoznak meg. Mennyire áll közel ez a becslés a realitáshoz?

Az mondanám, hogy ezek az összegek viszonyítási pontok. Ahhoz, hogy a labdarúgás ilyen professzionális iparággá tudjon szerveződni, kellenek iparági sztenderdek. Ilyen sztenderd az is, hogy az UEFA szerint milyen követelményrendszernek kell megfelelnie egy négy- vagy ötcsillagos sportlétesítménynek. A játékjog-értékesítésben ezek a sztenderdek egy nem ismert, de nagyjából körülhatárolható módszertan szerint bizonyos mennyiségű tényező, objektív adatok és az adott szerződések figyelembe vételével meghatározott értékek. Ezek a becslések meghatározzák a piaci működést. Például, ha valamely klub meg szeretne vásárolni egy debreceni utánpótlás-játékost, megnézi az értékét, és nagyjából nem azon a szinten fog tárgyalni – tehát lehet, hogy valamivel többet kérnek érte, de nem nagyságrendekkel, és ez nagyban megkönnyíti az üzlet szereplőinek dolgát. 

Van három labdarúgónk – Szoboszlai mellett Kerkez, és Sallai – akiknek az értéke hasonló léptékű, és az összes többi magyar játékos piaci értékét nagyságrendekkel kisebbre becsülik. Reális egy ekkora különbség?

Nem, de igen. Ennek a döntő faktora az, hogy a teljesítmények összemérhetetlenek. Nagyon nem mindegy, hogy egy labdarúgó a Paks vagy a Newcastle együttesében ad le egy bizonyos teljesítményt. Mert lehet, hogy a Newcastle-ben is ugyanolyan gyorsan futna, és akár jobb teljesítménye lenne, mint a vele összevetett játékos, de nincs lehetőségünk ezt kipróbálni, mivel nem ott játszik. Szoboszlai játékjogának értéke is úgy emelkedett, hogy egyre komolyabb csapatokhoz igazolt, és újra és újra bizonyította, hogy minden csapatában képes egy ugyanerre a teljesítményre. Természetesen az a Szoboszlai, aki Magyarországról Salzburgba ment, nem ugyanaz a játékos, mint aki Lipcséből Liverpoolban igazolt.