Karrierje legfontosabb meccse lett a legnagyobb csalódása a Ferencváros kapusának – Mandiner-interjú

Nyitókép: Facebook/molkupa

***

Optimistán nyilatkozott a döntő előtt, megtörten érkezett a mérkőzés után. A Ferencváros nem tudta érvényesíteni erőfölényét és emberelőnyét sem, a hosszabbításban alulmaradt (0-2) a Pakssal szemben. A Fradi 25 éves, saját nevelésű kapusának viszonylag kevés dolga akadt, de nagy bravúrokat is bemutatott, miközben a túloldalon Szappanos Péter ihletett formában védett. Róla is nyilatkozott a Mandinernek Varga Ádám…

Láthatóan megviselték a történtek, pedig nem Ön miatt maradt alul a Fradi. Átgondolva a történteket, miért alakultak így a dolgok?

Nagyon fájó, ha már eljutottunk idáig, a döntőben kikapni. Úgy érzem, sokat tettünk azért, hogy legalább gólt szerezzünk. Kicsit igazságtalan, hogy nem tudtunk betalálni. Ebben persze nagy szerepe volt az ellenfél kapusának, akinek gratulálok. 

 Csalódottak vagyunk, nyerni akartunk.

Hiányzott egy vezér a Ferencvárosból. Traoré hiába futotta le akkor, amikor akarta a paksi védőket, kihagyta a ziccereit, a házi gólkirály, Varga Barnabás büntetőt hibázott. Idegesek voltak?

Nem tudom, az egyetlen első gól nagyon hiányzott, hogy átlendüljünk. Félidőben és a hosszabbítás előtt is arról beszéltünk, ha megtaláljuk, akkor könnyebb lesz a játék, és rárúghatunk több gólt. Nem jött össze, és sajnos pontrúgásból betaláltak. Amikor pedig az utolsó szögletnél én is előre mentem, hátha tudok zavart kelteni, és ki tudunk egyenlíteni, persze, hogy elmentek egy kontratámadásból, és üres kapura betaláltak. Sokat kiadtunk magunkból, többen izomgörcsöt kaptak, szomorúak vagyunk, hogy nem jött az eredmény.

A döntő előtt nyilván tudta, hogy ahogy a Magyar Kupában végig, ezúttal is Ön kap lehetőséget Dibusz Dénes helyett. Karrierje legfontosabb mérkőzésére készült, a legnagyobb csalódása lett belőle?

Igen, mondhatjuk. Nagy csalódás ez, sokáig itt lesz velem. Ugyanakkor próbálom ezt motivációként felfogni, hogy többet kell dolgoznom a csapattal és nekem is személy szerint. Ha már nem rúgunk, ne is kapjunk gólt! 

Ha eljön még egyszer egy ilyen lehetőség, akkor tudjak élni vele.

Az első gólt szögletből szerezte a paksi Papp Kristóf, aki a rövid saroknál, az ötésfelesen belülről fejelt a kapuja bal felső sarkába. Érdemes lett volna kimozdulnia, egyáltalán odaférhetett volna?

Jól becsavart sarokrúgás volt, elemeznem kell az esetet. Hasonló gólt kaptunk ugyanígy a Pakstól idegenben az egyik bajnoki mérkőzésen. Nagyon fájó, hogy újra túljártak az eszünkön. Pedig számítottunk rá, hogy pontrúgásokból és ellenakciókból lesznek veszélyesek, ez be is igazolódott.

Kifelé nem mutatott jól, hogy a be-, majd lecserélt Ifjabb Lisztes Krisztián nem fogott kezet az edzővel, s talán az érmét sem vette át, és néha nem tűnt olajozottnak a játékosok közötti kommunikáció. Összességében rendben volt a Ferencváros csapategysége?

Szerintem nincsen a csapategységünkkel probléma. 

Ilyenkor kijönnek kisebb viták, de ezek azért vannak, mert mi is nagy szerettük volna megnyerni a döntőt. Nem gondolom, hogy nincs olyan csapategységünk, mint a Paksnak. Jól egyben vannak, de mi is rendben vagyunk ezen a téren.

Több mint 50 ezer ember, többségében Fradi-szurkolók előtt játszhattak a nemzeti stadionban. Mit gondol arról, hogy a lefújás után a tábor egy kis részének kivételével percek alatt elvonultak a drukkereik?

Fájó érzés, ám igazat kell, hogy adjak nekik. Egy Ferencvárostól elvárható az, hogy behúzza a kupát, ha már eljut a döntőig. Főleg ilyen ágon, sok erős ellenféllel játszottunk. Tizenegyespárbajon is jutottunk túl, ezért is tényleg nagyon bántó nekünk és a szurkolóinknak is, hogy alulmaradtunk. Vállalnunk kell a felelősséget!