Nagyon szép dolog állandóan a Puskás-időszakot emlegetni, büszke is lehet rá a Honvéd, de a múltból nem lehet megélni!
Sokkal fontosabb, hogy végre egy reális jövőképe legyen a klubnak. Az akadémiai rendszert jól csináljuk (bár ahogy hallottam, akadt olyan hétvége, amikor egyetlen csapatunk sem nyert), de kicsit el is csúsztunk a rendszerben. Ugyanis kettévált a klub és az akadémia, pedig jóval hatékonyabb és eredményesebb lenne, ha egymással karöltve működnének. Ez manapság közel sincs így. Nem látom az akadémiai edzőket és játékosokat a felnőtt csapat mérkőzésein, mint ahogy a korosztályos bajnokikra sem sűrűn járnak ki az első csapatnál dolgozó szakemberek. Sajnos ez a kettősség érezhető mindenben, a hétköznapokon: az akadémia nem kapcsolódik a felnőtt csapathoz és viszont. A jelenlegi összevissza állapot semmiképpen nem ideális, és meggyőződésem, hogy ez az eredményességre is kihat.
Ha már az eredményességet említette: miként éli meg, hogy még az NB II-ben is a vártnál jóval gyengébben szerepel a csapat?
Természetesen rendkívül rosszul. Ha már Bozsik Aréna az otthonunk, az ő intelligenciáját és játékkészségét helyezném előtérbe. Egy kreatív, a futballt játszó csapatra lenne szükség; tisztában vagyok vele, hogy egy Puskás Ferenc- vagy Bozsik József-szintű tehetséget manapság nagyon nehéz találni, éppen ezért a klubhoz ezer szállal kötődő, intelligens futballistákra építenék. Látszik, hogy a gazdasági volnalon jelenleg gondok vannak, éppen ezért még inkább nevelő egyesületté kellene, hogy váljunk. A Budapest Honvéd esetében a dél-pesti kötődés mindig rendkívül fontos volt, éppen ezért nem csak a kispesti, hanem a csepeli, a soroksári és a pesterzsébeti tehetségeket kutatnám föl.
A vasárnapi demonstráció résztvevői leginkább a jelenlegi tulajdonosok távozásában látják a kedvező változást. Ön milyen jövőképben reménykedik?