Hajdu János a Mandinernek: Gyalog jöttem volna haza Debrecenből Budapestre!

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt

***

Feltették a koronát a teljesítményükre Klujber Katrinék, akik a kameruniak helyett beugró britek elleni ráhangolódás után, a favoritnak számító svédeket, s végül vasárnap a japánokat is legyőzték az olimpiai selejtezőn Debrecenben, és megváltották a párizsi repülőjegyeiket. A magyar női kézilabda-válogatott először lett csoportgyőztes kvalifikációs tornán, s ez még jól jön a keddi sorsoláson. Nem csupán hivatalból volt ott a hazai viadalon Hajdu János. A 70 esztendős mesteredző – aki például a hölgyekkel 2008-ban, Pekingben a 4. helyen végzett, és vezette a férfiválogatottat is – a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) elnökségi tagja, a Nemzeti Kézilabda Akadémia női szakágvezetője. A sportág elismert, ma is aktív alakja nyilatkozott lapunknak a kvótaszerzés után.

Kérdezném, hogy végigizgulta-e az olimpiai selejtezőt, de nem volt körömrágós. Hogy élte meg?

Szerda estétől ott voltam Debrecenben. Egyeztettük, hogy aki tud, legyen személyesen jelen az elnökség tagjai közül is, de természetesen érzelmi alapon jöttem volna akkor is, ha nem vagyok ilyen pozícióban. A 19 „gyerekből” 12-13-nak voltam az edzője valamikor. Tartozom nekik annyival, hogy eljövök, és megnézem őket. 

Jelentősen nem alakult át a három évvel ezelőtt Tokióban Elek Gábor és Danyi Gábor irányította, olimpiai 7. helyezett keret, ám jönnek és jönnek az újabb tehetségek Golovin Vlagyimir csapatába. A szakemberrel a játékosok egy része hat éve éppen a cívisvárosban nyert junior világbajnokságot. Most értek be igazán?

A példa mutatja, hogy igen. Ugyanakkor ennél még jobbak is lesznek, hiszen fiatal játékosok alkotják a csapatot. 

Most a tíz közé tartozunk (a decemberi világbajnokságon a 10. lett a női kézilabda-válogatott – a szerk.), de az előrelépést azok az utánpótlás-játékosok is biztosítják, akik a korosztályukban világ- és Európa-bajnokok. A mostani junior-válogatottban is van 4-5 olyan tehetség, aki hamarosan kopogtatni fog a felnőttek ajtaján. 

Annyira jók vagyunk, hogy egy ekkora téttel bíró hazai olimpiai selejtezőtornán – amelyen reálisan a második továbbjutó helyet vehettük célba – majdhogynem parádézunk, gálázunk?

Köszönet a szövetségnek és a sportvezetésnek, támogatóknak, hogy megpályázták a rendezést. A fantasztikus debreceni közönség, amelyik jó kézilabdán nőtt fel, hatalmas támogatást adott a csapatnak. Amikor bevonult a csapat a Főnix Arénába a svédek elleni meccs előtt, népi öltözetet viselő drukkerek lovasokkal álltak sorfalat. Leírhatatlan, és szerintem hat gól pluszt jelentett a lányoknak. Az ilyen azért kellemes teher, jobb, mint mondjuk Svédországban játszani. 

Vagy Bukarestben. 2008-ban az Ön által vezetett csapat ott vívta ki a pekingi szereplés jogát, miután a hazaiaktól kikapott, de legyőzte a lengyeleket, s végül tíz góllal a japánokat. Lát a hasonlóság?

Volt egy kis hasonlóság tényleg: ott is az utolsó pillanatban változott a csoport összetétele, itt is. És tényleg ott is Japán volt az utolsó ellenfél, és sikeresen vettük az akadályt. Bocsánatot kérek mindenkitől, aki érintett, de nekem az ázsiai ország csapata nem üti meg az európai élmezőny szintjét. Persze 

A világbajnoki negyedik svédek elleni mérkőzés nagyon komoly teljesítmény volt. Védekezésben, kapusteljesítményben, támadásban remekeltünk, 5-6 játékosunk is szenzációsan kézilabdázott, és a többiek is jól segítették a csapatot. 

Három éve rossz kezdés után a negyeddöntőig jutott, s futott a norvégok karmai közé a női válogatott az olimpián. A keddi sorsoláson és annak tükrében Párizsban mire számít?

Mindössze három nem európai lesz a 12 csapatos mezőnyben, azokat meg tudjuk verni, mint ahogy legalább két kontinentális ellenfelet is. Ha a mi hatos csoportunkba bekerül kettő a brazil – koreai – angolai trióból, illetve egy gyengébb európai, akkor akár a harmadik helyet is megszerezhetjük. Ez esetben a másik hatos másodikjával vívnánk a negyeddöntőt, és bármi történhetne. Ha negyedikek lennénk, és csoportgyőztessel találkoznánk, az sem lenne lehetetlen feladat, mert egy meccsen bárki játszhat extrán, és bárki teljesíthet gyengén. Jó esélyünk van a legjobb nyolc közé kerülni, a hatodik hely nem lenne rossz eredmény, de ha nagyot álmodunk: a négy közé is bejuthatunk.

Két évtized elteltével lesz jelen egy olimpián egyszerre női- és férfi kézilabda-válogatottunk. Mekkora fegyvertény?

Fantasztikus, ez a sportágban dolgozókat dicséri, a szövetséget, a klubokat és az utánpótlásnevelést. Én hazabeszélek, de tény, hogy már vannak akadémiáról kikerülő játékosok, akik meghatározó tagjai a nemzeti csapatoknak. Örömteli és nagy dolog, hogy  hozzá tudunk járulni a felnőttválogatottak teljesítményéhez.