Ezért esett ki a Ferencváros! – a 1995-ös BL-csapat kapusa, Hajdu Attila a Mandinernek

Ismert: a magyar bajnok a Konferencialiga rájátszás első találkozóján 1-0-s vereséget szenvedett Pireuszban, így minden esély megmaradt egy nagy bravúrra is. Ebben bízott a visszavágó előtti sajtótájékoztatón Dejan Sztankovics is, akárcsak a Ferencváros korábbi meghatározó futballistája, a mezőnyjátékosok közül a legtöbb tétmérkőzést játszó Lipcsei Péter is, aki a fantasztikus formában lévő Varga Barnabás fejjátékában bízott leginkább. Az FTC azonban az Üllői úti visszavágón is 1-0-s vereséget szenvedett, a meccs lefújása után közvetlenül egy másik klublegenda, az 1995-ös BL-csapat hőse, Hajdu Attila osztotta meg a gondolatait a Mandinerrel.

Hasonló mérkőzésre számított?

Bevallom, ennél szorosabb visszavágóra számítottam, de tény: az Olympiakosz játékosainak értéke több mint a duplája, mint a Fradié, igaz, a korábbi években előfordult, hogy a magyar bajnoknak sikerült borítania a papírformát. Sajnos a játékoskeret értékbeli különbsége ezúttal tudásbeli fölénnyel is párosult.  

Mi volt a fő oka, hogy a Ferencváros a visszavágón egyértelmű vereséget szenvedett? 

Elsősorban az, hogy 

 Az Olympiakosz nagyon jó felfogásban játszott, egy pillanatig nem becsülte le a Fradit, és fizikálisan is egyértelműen nagy volt a különbség az ő javukra. S még egy rendkívül fontos tényezőt ne felejtsünk el: a szerencse mindkét találkozón elhagyta a Fradit. A futballban nincsen „ha...”, de az is biztos: amennyiben az első mérkőzés első percében Varga Barnabás fejes gólját nem érvénytelenítik, egészen másképp alakul a párharc. Szokták mondani, hogy minden mindennel összefügg, ráadásul a visszavágón az Olympiakosz rúghatott büntetőt egy olyan szituáció után, amelyről sem a támadó, sem a védő nem tehetett. Miután a görögök értékesítették a lehetőséget, onnantól kezdve már egy teljesen más mérkőzés zajlott a pályán... 

Lehet azt mondani, hogy ez egy teljesen más kávéház volt, mint amit a bajnokcsapat az NB I-ben megszokott?

Olyan értelemben igen, hogy az ellenfél mindig a Fradi-játékosok nyakán lógott, ez is az oka, hogy 

Ezzel magyarázható, hogy a támadójátékunk sem volt megfelelő, hiszen nem tudtunk hátulról építkezni, nem tudtunk a görög csapat középpályáján átrobogni, így a kapujukra is elvétve voltunk veszélyesek

Főképp Pireuszban kellett bravúrokat bemutatnia Dibusz Dénesnek, aki klublegenda lett, hiszen már 407 tétmérkőzésnél tart zöld-fehérben, ami a Fradi-kapusok között rekord. Mi a véleménye a kollégáról?

Az ő példája is csak megerősíti, hogy minden nyakon felül, fejben dől el. Hiszen amióta az Üllői útra érkezett, számos vetélytárssal fel kellett vennie a harcot, ám mindig ő maradt az első számú kapus, és ma már ez igaz a válogatottra is. 

Végezetül: mit vár a hétvégi derbitől, a vasárnapi Újpest – Ferencváros mérkőzéstől? Meg tudják lepni a lila-fehérek a kissé fáradt vetélytársat?

A derbi mindig egy különleges hangulatú meccs, de a hétközi kupamérkőzéstől függetlenül a Fradi óriási tudásbeli fölényben van, amit muszáj érvényre juttatnia! Nyilván az Újpest próbálja kihasználni a hazai pálya előnyét, a játékosai talán frissebbek is lesznek, de ezzel együtt sem hiszem, hogy a mai Fradit meg tudják verni! 

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt