„Berobbanni mindig egyszerűbb, mint a csúcson maradni” – Kökény Beatrix fia hihetetlen debütálásáról a Mandinernek

Az alma nem esett messze a fájától. A férfi kézilabda-válogatottba üstökösként berobbant Imre Bence édesapja, Imre Géza világ- és Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes, kétszeres olimpiai bronzérmes magyar párbajtőrvívó. Édesanyja pedig egy kézilabda-legenda: az Európa-bajnok, olimpiai és vb-ezüstérmes korábbi irányító, Kökény Beatrix. A minden idők legjobb magyar Eb-szereplését (5. hely) hozó kontinensviadalt különleges érzésekkel nézhette végig, hiszen junior vb ezüstérmes fia először szerepelt a felnőtt nemzeti csapatban világversenyen. Kökény Bea nyilatkozott lapunknak a jobbszélső előretöréséről, sportágválasztásáról, posztjáról és a családi szurkolásról.

Mivel engedte útjára Bencét az Európa-bajnokság előtt?

Miután a keretszűkítést követően is bennmaradt az utazó keretben, csak annyit mondtam neki: amikor pályára lép, élvezze a játékot, és amennyire lehet, legyen felszabadult.

Számított-e ilyen kiugró teljesítményre vagy önt is meglepte a fia remeklése?

Most már bevallhatom: arra nem számítottam, hogy ilyen sok lehetőséget kap a szakmai stábtól, éppen ezért arra sem, hogy ennyire kiemelkedő teljesítményre lesz képes.

Szerencsére Bencét egyáltalán nem nyomasztotta, sokkal inkább feldobta, hogy minden mérkőzésen több ezer szurkoló előtt léphetett pályára, s miután eredményesen is játszott, az önbizalmával sem volt baj.

Valóban azt lehetett kívülállóként látni: Bence nem izgulja túl a dolgokat, abszolút bízik magában és a tudásában. Ezzel kapcsolatban kellett segíteni vagy alapvetően jó versenyzőtípus?

Azt kell, hogy mondjam, mindkettőnknél (Bence édesapja Imre Géza kétszeres olimpiai ezüstérmes, négyszeres világ- és hatszoros Európa-bajnok vívó – a szerk.) jobb versenyző, de azért talán ránk sem lehetett panasz. Annak azonban mindenképpen örülök, hogy Bence rögtön az első felnőtt világversenyén minden idők legjobb eredményét érte el a csapattal. Ezt rám nem lehetett mondani, hiszen az én debütáló világversenyemen sosem látott mélységekbe zuhant a női válogatott: a B-csoportból kiestünk a C-be… Igaz, utána elég gyorsan visszakerültünk a világelitbe, és az 1995-ös magyar-osztrák közös rendezésű A-csoportos világbajnokságon már ezüstérmet ünnepelhettünk.

A németországi Európa-bajnokság alatt akadt olyan szituáció, amely után Bence kikérte az ön véleményét?

Természetesen rendszeresen beszéltünk egymással, de meccsnapon már sosem zavartuk őt. Elég sűrű volt a programjuk, így örültünk, ha a pihenőnapokon pár mondatot tudtunk váltani egymással. De tanácsot sosem adtam neki, hiszen nem akartam összezavarni – inkább csak biztattuk őt!

Egyébként mennyire volt törvényszerű, hogy Bence a kézilabdát választotta, és nem édesapja sportágát, a vívást?

Egyáltalán nem volt törvényszerű. Már egészen korán, hatévesen elkezdett kézilabdázni. 11 évesen látta apukáját világbajnoki címet nyerni, ezek után úgy gondolta, hogy ő is kipróbálja a vívást. De az egész történet hamar hamvába holt, hiszen bármennyire nagyszerű sportág a vívás, Bencének nagyon hiányzott a labda…

Egy korábbi nyilatkozatában is említette: mivel a fia rendkívül korán kezdte el a sportágat, tartott attól, hogy kiéghet. Mi volt a fordulópont?

Valóban voltak megingásai, de ez nem azt jelentette, hogy megunta volna a sportágat, csupán egy időszakban azt érezhette: rá akarjuk erőltetni a kézilabdát. Erről szó sem volt, csupán azt akartuk, hogy olyan sportágat válasszon, amely örömet okoz neki. Miután túljutott ezen a krízisen, a fordulópontot az jelentette, hogy tizenhat és fél évesen bekerült a Ferencváros felnőtt csapatába és a korosztályos válogatottba is.

Ha jól tudom, Bence – önhöz hasonlóan – irányítóként is játszott, mégis szélső lett. Miért?

Valóban sokat játszott irányítót, fejben is jó volt ehhez a poszthoz, elég sok gólpasszt is adott, ám a magassága és a testsúlya (187 centi és 75 kiló) miatt nem ragadhatott meg ezen a poszton. Így nem maradt más, mint a szélsőjáték…

Mindenféle elfogultság nélkül – meddig juthat Bence?

Még most is óva intem őt, és neki is elmondtam: berobbanni mindig egyszerűbb, mint a csúcson maradni. 

Hat éve játszik a Ferencváros felnőtt csapatában, ami nagyon jó alap, de hogy töretlen maradjon a fejlődése, hamarosan váltania kell.

Mint a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagját is kérdezem: minek köszönhető, hogy éppen ez, a fiatalokkal teletűzdelt válogatott érte el minden idők legjobb Európa-bajnoki helyezését, az ötödik helyet?

A válasz természetesen több összetevős. Mint mindig, most is rengeteget számított a szerencsefaktor. Míg két éve, a hazai Eb-n rendkívül szerencsétlenek voltunk, most visszaadott valamit a sors, hiszen számos esetben mellénk állt. Persze, nem ez volt a fő ok. 

és ez által mindannyian erősebbek lettek. Ahogy mondani szokták: a fiatalok és az idősebbek egy rendkívül jó elegyet alkottak.

És édesanyaként, miként élte meg Bence kiugrását?

Nagyon büszke vagyok rá! Rendkívül izgalmas két héten vagyunk túl, de örülünk, hogy vége, hiszen idegileg sem volt egyszerű az egész családnak (nagynénistől, nagyszülőstől) végig izgulni ezeket a felejthetetlen napokat! 

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán