Szoboszlai anyukának lenni 2023-ban

Úgy vagyunk ezzel manapság, mi sportrajongó újságírók, hogy a mindennapi betevő Szoboszlai-hírért nem csak vérmérséklettől függően rebegünk különféle fohászokat, de magától értetődően be is ütjük az egyre híresebb magyarunk nevét a Google a keresőbe is, lássuk, mit dob fel éppen róla aznap nagytesó. Meg sem lepődünk, hogy nyolcmillióhoz közelít a magyarul megjelenő találatok száma, persze nevét fordított sorrendben beírva is hatmillió kétszázezer találatra bukkanhatunk – nyilván van bőven átfedés. Egyértelmű, hogy ez a szám csak nőni fog, mégpedig exponenciálisan. Édesapja, Zsolt nevére is tekintélyes, közel egymillió találatot dob fel a legismertebb kereső, de 

A halászlé és a töltöttkáposzta között a minap épp eszembe jutott ő. Egy olyan magyar édesanya, aki bizonyára sok anyukatársához hasonlóan házi ízekkel készült a karácsonyi vacsorára, azzal a jelentős különbséggel hozzánk képest, hogy két káposztalevél-sodrás között ő félszemmel a Premier League aktuális rangadóját figyelhette. Nyilván nem azért, mert már unta a főzős csatornák bejglireceptjeit, hanem azon egyszerű oknál foga, mert fia, Dominik az Anfielden épp egy 1-1-es döntetlent hozott össze nagy munkával a Vörösök igazi riválisa, az Arsenal ellen. Nem tudom, van-e Szoboszlaiék otthonában a konyhában tévé, de egyáltalán nem lennék meglepve, ha volna. Sőt, nálam bizonyosan minden helyiségben parkolna egy, nehogy lemaradjak a gyerekem egyetlen fontos megmozdulásáról is. Nagyobb a valószínűsége persze annak, hogy Németh Zsanett – hiszen így hívják Dominik édesanyját – egyáltalán 

Csak itt most akad egy aprócska különbség, hogy a világ egy jelentős része is rajong Dominikért az anyukával együtt. Érdekes, hogy Németh Zsanett saját nevén szinte egyáltalán nem bukkan fel a család említésekor az online térben, s ez vélhetően része annak a tudatos döntésnek, hogy ő – és persze Dominik pici, elsős húga, Szofi – szeretne mindenképpen távol maradni a nyilvánosságtól.

Tudatos döntést hoztak – ezt számos helyen olvashattuk már, amikor szóba került, hogy miért nem nyilatkozik Szoboszlai Dominik édesanyja. Tökéletesen érthető, hogy személyében miért és hogyan szeretnék megőrizni a család maradék privátszféráját. 

Vajon milyen esztendőnek int most lassan búcsút Szoboszlai Dominik édesanyja? Fel tudjuk-e mérni mi kívülről, hogy hány álmatlan és stresszes éjszakát számlál a jogos és szinte leírhatatlan amplitúdójú anyai büszkeség mellett a 2023-as év az ő naptárában? Vajon felidéződtek-e benne a Liverpoolba szerződés előtti napokban a kezdeti totyogós babaévek? És amikor nem csak engedni kellett a férj és apa, Szoboszlai Zsolt határozott döntésének, hogy a kicsi Dominik élete 24/7-ben a foci körül forogjon, de hinni is kellett, hogy elsőszülött gyermekük ezzel nem csak apja álmát, hanem a sajátját is beteljesíti? Ilyenkor 

hogy ott pallérozódjon tovább a tehetséges fiú? És vajon kiugrott-e a szíve – mert a miénk igen –, amikor a fia egyetlen utolsó, sorsdöntő, Izland ellen lőtt káprázatos góllal szabályosan „kirúgta” a válogatottat az előző Európa-bajnokságra? És azt hogyan viselte, amikor Dominik hosszan tartó sérülése miatt mégsem tudott indulni a részben hazai rendezésű Eb-n, és a bántó, olykor pikírt felhangokat is le kellett nyelnie, az olyanokat, mint például hogy a „fia cserben hagyta a válogatottat, nem gondolja?” 

És vajon mi futott át rajta, amikor a Dominik által még 2020-ban megnevezett „álomedző”, Jürgen Klopp egyszer csak tényleg a gyermekük karrierjét közelről irányító szakember lett?

Hogyan vásárol Szoboszlai anyuka, amikor a boltba, vagy a piacra megy manapság? Akik eddig ismerték, nyilván eztán is tudni fogják, hogy ő bizony a Dominik anyukája. De vajon drágábban akarják-e adni a húst, mondván, a fiuk már millárdos, nekik úgyis futja rá? Vagy épp ellenkezőleg: 

Sütne-e vajon Zsanett palacsintát, bejglit, vagy készítene-e madártejet, hogy igazán kedveskedjen szeretett fiának? Hiszen már milyen régóta fogja vissza magát, hogy a szigorúan profi étrendhez igazítsa Dominik otthoni menüjét a szülői házban töltött néhány nap során... 

Sajog-e az anyai szív, amikor kéretlen kritikák is befutnak a sok-sok dicséret mellé, és megbeszélik-e Zsolttal, ha látják, hogy a gyermeküknek esetleg szerelmi bánata van? Lehet-e egyáltalán egy ilyen kőkemény profinak ilyesmije? És mennyire szorul ökölbe az anyai kéz, amikor vadidegenek kutakodnak fia Insta-profiljának rejtelmeiben vagy éppen a feltett és levett fotók után, hogy ki is éppen az „igazi”? Mennyi munka nyugszik évek óta a felszerelések előkészítésében, az edzés- és iskolacuccok összepakolásában, és hogyan lehetett lelkileg felkészíteni előbb egy kamasz fiút, majd egy fiatal felnőttet a szülőktől távoli, önálló életre? És mit érez egy édesanya akkor, amikor a fia németül vagy angolul is hibátlanul ad interjút, magyarul pedig, ha kell, önkritikus, ha pedig arra van szükség, akkor duzzad az önbizalomtól minden szava? 

Azt, hogy az évtizedek óta nem látott egészséges önértékelést és önbizalmat a lehető legjobb arányérzékkel kezdte adagolni a pályán és azon kívül is nekünk, fociügyekben oly régóta hitehagyott magyaroknak? Milyen otthoni beszélgetések kellettek ahhoz, hogy a világ egyik legjobb klubcsapatának őszi magyar slágerigazolása még mindig nagy mosollyal utasítsa vissza a „sztár” jelzőt, miközben egyértelművé teszi a kérdezőnek, hogy pontosan tudja, hol a helye, és az még ennél is magasabban lesz, ha ugyanilyen keményen dolgozik, mint eddig? 

Mi mást is kívánhatnánk neki, az egész családnak, és persze Dominik „második családjának”, az Esterházy Mátyás vezetette menedzsmentnek, minthogy az eddig befektetett háttérmunka ugyanebben a tempóban forduljon termőre, mint ahogy eddig. Sőt: azt sem bánjuk, ha 2024-ben sok lesz majd az ingyen bélszín. Csak legyen előtte jó pár gyönyörű és sorsdöntő Szoboszlai-bombagól! Boldog új évet és köszönjük, Szoboszlai család!