A magyar labdarúgó-válogatott 23 éves magyar-angol származású középpályása, Callum Styles interjút adott a Nemzeti Sportnak, amelyben a bolgár-magyar mérkőzés mellett saját személyiségéről, egy esetleges klubváltásról és magyar nagymamájáról is beszélt.
Ideje volt, hogy kiderüljön – válaszolta a fiatal labdarúgó a soron következő Eb-selejtező helyszíne körüli zűrzavaros ügyre vonatkozó kérdésre. Styles szerint mindenkinek rossz volt a bizonytalanság, még úgy is, hogy
a játékosok és a szakmai stáb végig úgy készültünk, lesz mérkőzés, a pályán kell megszereznünk az Eb-részvételhez szükséges – minimum – egy pontot.
Elmondta azt is, hogy tudatosan kezelte a helyzetet, próbálta a lehető leginkább kizárni a külső tényezőket, de ez teljes mértékben szinte képtelenség volt, hiszen kis túlzással óránként jöttek az újabb hírek. Tudta, mennyire fontos mérkőzés várhat a nemzeti együttesre Bulgáriában, nagy hibát követtek volna el, ha kicsit is elhiszik, hogy játék nélkül megkapjuk a három pontot.
„Kellő önbizalommal készülünk az összecsapásra. Marco Rossi és stábja a szokásos alapossággal elemezte ki ellenfelünk játékát, a koncentráció fontosságáról is rengeteget beszélgettünk. Idegenben lépünk pályára,
nagyon sajnáljuk, hogy a szurkolóink nem lehetnek ott velünk a Levszki-stadionban. Sem ők, sem mi, játékosok nem tehetünk erről, mégis mi isszuk meg a levét… Mindenhová elkísértek bennünket, rendre elképesztő buzdítást kapunk tőlük, de nem tudunk mást tenni, már csak miattuk is győznünk kell Bulgáriában”
– fogalmazott a játékos.
Styles a 75-szörös válogatott Nagy Ádámmal való közös játékról beszélve elmondta, hogy hihetetlenül tehetséges, remek játékosnak tartja a középpályásként kövzetlenül mellette játszó csapattársát, akivel egyre inkább összeszoktak, és úgy érzi jól kiegészítik egymást. Stlyles hangsúlyozta, Nagy Ádám túl van hetvenöt válogatottságon, és „ezt sehol sem adják ingyen”, majd hozzátette, számára megtiszteltetés mellette játszani.
Felidézte, hogy bár a pályán szerepköréből fakadóan is a kemény harcmodor jellemzi a játékát, fiatalon egyáltalán nem volt ennyire harcias. „Kifejezetten nyugodt gyerek voltam, na és csatárt játszottam, esetleg támadó középpályást, így kemény belépőkre sem igen volt szükség tőlem. Viszonylag későn csúsztam hátrébb a pályán, és lettem védekező középpályás. Mostanra nagyon megkedveltem ezt a pozíciót. Élvezem a játékot, mélységből indulva átlátom a pályát, csatárként már nem sok hasznomat vennék” – mondta.