Tényleg Szoboszlai a magyar Bellingham?

„Én tényleg megöregedtem. Havasné itt ül mellettem és röhög. Illetve »megöregedtünk« – mondta pár perce régi, rádiós kollégám, Nej Gyuri, aki hozzám hasonlóan, Real Madrid-drukker. Neki meséltem, hogy miután ő temetőlátogatás miatt nem tudott eljönni meccset nézni, az unokaöcsémmel, Attilával néztem az El Clásico-t.

A Barca 1:0-ra vezetett, én siránkoztam, hogy nincs centerünk. Benzema elment, Mbappé nem jött, és a két, Realba illő centerről, Harry Kane-ről, illetve Lewandowskiról lemaradtunk.

Attila azt mondta, hogy először kiegyenlítünk, aztán az utolsó 5 percben megnyerjük a meccset. Gondoltam, hogy ez teljesen hülye. Aztán a Bellingham rúgott egy kurva nagy gólt, és a 92. percben Modric lábszárán megpattant a labda, és a Bellingham két lépésről bepasszolta. Az unokaöcsém átugrotta az asztalt, lefényképezte a TV-képernyőt, hogy a haverjainak elküldje a képet. Barca-Real 1:2. Persze, én is örültem, de nem ugráltam. Tudomásul vettem, hogy ilyen a foci. Aztán az Attila elment, én meg amilyen hülye vagyok, megnéztem, hogy az M4-en hogyan kommentálják a meccset. A műsorvezető – valami szakállas balfasz – arról kezdett dumálni, hogy ez a Bellingham tisztára olyan, mint a Szoboszlai a Liverpoolban. Szoboszlaival semmi bajom, de undorító, ahogy a Fidesz-körüli média nemzeti hőssé avatja ezt a tényleg rendkívül tehetséges srácot. Nekem úgy tűnik, hogy a »királyi« televízió sportriportereinél a munkaköri leírásban benne van, hogy szeretjük a Fradit, még akkor is, ha az európai, harmadik ligában ügyeskedik, és imádjuk Szoboszlait, mert magyar és majdnem ő is Nobel-díjas lett, habár nem Magyarországon bontakozott ki úgy, mint Karikó meg Krausz.

Egyébként tényleg örülök, hogy a Real leverte a Barcát. Nincs mese, ők is lilák. Hogy holnap mi lesz a Fradi-UTE »derbin«, hát az egyáltalán nem érdekel.”

Nyitókép: YouTube/Képernyőfotó