Hová tűnt három nap alatt focistáink magabiztossága? – a szókimondó Nagy Antal elemzi a Litvániában történteket a Mandinernek

Mozgalmas keddet tudhat maga mögött. Hogy sikerült a 67. születésnapja?

Eléggé vegyes lett. Nagyon sokan köszöntöttek, igen aranyosak voltak a barátaim, volt játékostársaim és a családtagok. Viszont kimentem az U21-es válogatott mérkőzésére, kikaptunk a belgáktól. És este megnéztem a litván-magyar felnőtt Eb-selejtezőt. Egy félidőnyit futballoztunk, előtte adtunk 45 percnyi és kétgólos előnyt a házigazdáknak. A forgatókönyvet nézve mégis szép eredmény a 2–2.

Mi történhetett Szoboszlai Dominikékkal, akik a szerbek elleni nagy siker után azzal a tudattal léptek pályára, ha nyernek, az utolsó két mérkőzésüktől függetlenül kijutnak az Európa-bajnokságra?

Számomra meglepő volt, hogy hogyan kezdtük ezt a fontos mérkőzést. Szerintem fáradtak is voltak és egy kicsit elhitték a srácok, hogy úgy sem lehet probléma. 

 A kapusuknak nagy szerencséje volt, mert csak az első játékrészben három ziccerbe is belekapott. Mondjuk a balszerencsére mi ne panaszkodjunk, mert Szerbia ellen nekünk volt éppen elég szerencsénk. A nagy ünnep elmaradt, de még mindig fotelben vagyunk. Nincs mese a bolgárok és montenegróiak ellen novemberben újra össze kell állnia a csapatnak tiszta erőből, és meg kell szereznie a szükséges pontokat.

Ugyanakkor a csoport élén áll Magyarország pontelőnnyel és a szerbeknél eggyel kevesebbet játszva. Két csapat jut tovább a végén, Montenegróval szemben 6 pont a fórunk. A jövő havi mérkőzéseken sem játszhat a sérült Willi Orbán, akinek a kiesése miatt aggodalmát fejezte ki korábban. Nagyon szembetűnő volt a hiánya?

Nagyon hiányolom őt. Ennek a védelemnek a vezére és a legjobb labdarúgója, nincs mese. A másik, hogy időnként gólokat is lő, Belgrádban ugye a győztes találatunk fűződött szeptemberben a nevéhez. És eddig azért tudtunk viszonylag könnyen és jó mérkőzéseket játszani, mert alig kaptunk gólt és – éppen az említett szerbiai kivételével – mindig mi kerültünk előnybe. Hogy mi 0-2-ről kezdjünk egy félidőt, mint Litvániában, még nem fordult elő.

10 mérkőzés óta veretlen a magyar labdarúgó-válogatott. Nagy Antal születésnapján, október 17-én megszokott, hogy jó eredményt ér el a nemzeti csapat: 1990-ben például döntetlent értünk el az olaszokkal szemben, 2007-ben megvertük a lengyeleket. A csúcs, a legkülönlegesebb ezen a napon akkor maradt az 1984-ben a hollandok ellen aratott világraszóló siker?

Úgy terveztem, hogy 2-1-re nyerünk, mint mi anno Rotterdamban a későbbi Európa-bajnokokkal, Ruud Gullittal, Frank Rijkaarddal, Marco van Bastennel, Wim Kiefttel, Hans van Breukelennel felálló sztárcsapat ellen. Csodaszámba ment az a győzelem, ezúttal elég lett volna egy kisebb kaliberű riválist is legyőzni ahhoz, hogy máris biztos legyen az Eb-szereplés. Nem csak bíztam benne, hanem abszolút biztos is voltam a győzelemben. De egy félidőnyi és kétgólos előnyt egy litván csapatnak sem szabad adni. 

Tizenhétszerese a magyar keret értéke a litvánénak, a világranglistán 111. hellyel jegyezik előrébb Marco Rossi csapatát. Mekkora csalódás, hogy elmaradt a siker és a pezsgőzés?

Én azt mondom, ne elégedetlenkedjünk, mert ez nem egy rossz eredmény a csoport állását figyelembe véve. Annyiban vagyok csalódott, azt hittem, a fiúk úgy fel lesznek pörögve, hogy az elején szétszedik a litvánokat. Nem ez történt, legalább megúsztuk vereség nélkül. 

Két döntetlennel vagy egy győzelemmel nem hogy kijutna, csoportelsőként kvalifikálna Magyarország a kontinensviadalra. Egyenes ágon világversenyre a Détári Lajos – Kiprich József – Nyilasi Tibor – Nagy Antal-féle csapat óta, immár 38 esztendeje nem sikerült eljutni. Mekkora szó lenne ez azzal együtt, hogy időközben az Eb-n például jelentősen megemelték a létszámot?

Én már Dzsudzsák Balázsnak is azt mondtam, hogy jó lenne, ha elvenné tőlem ezt a titulust, hogy mindmáig az utolsó világbajnokságon szerepelt együttes csapatkapitánya vagyok. Most Európa-bajnokságról beszélünk, ám ennek ellenére 

 Nagy tett lenne. Szeretném, ha nem kellene még kínlódnunk jobbra-balra, hanem a következő, újabb idegenbeli meccsen Bulgáriában lerendeznénk. Ha azon és jövő évi németországi tornán is túl leszünk, tervezhetjük a világbajnoki szereplést is. 

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor